Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-14 / 7. szám
KAROL MARTINKA mérnök, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese, a Szlovák Tervbizottság elnöke A új esztendőbe lépve nemcsak feladatokát tűztünk magunk elé, hanem azon is elgondolkodunk, miként fogjuk ezeket teljesíteni, megoldani. Különösen fontos ez gazdasági téren, mert éppen ezeknek a feladatoknak a teljesítésétől függ, milyen anyagi alapra épül holnapunk. Felmérjük, elemezzük az eredményeket, mit sikerült elérnünk és hogyan, mi az, amiben lemaradtunk, s mi volt sikertelenségünk oka. És egyúttal leszűrjük a tapasztalatokat, a tanulságot, a, további haladás érdekében. Idei tervfeladatainkat már lebontottuk a vállalatokra, üzemekre, tehát minden munkahelyen tudják, mi az, amit tőlük elvárnak. Tennivalóink boncolgatásában a három legfontosabb szempont: Milyen feltételek szükségesek a tervezett fejlesztés megvalósításához, mi az, amit ez a feladat konkrétan mindannyiunktól, tehát minden embertől megkövetel, és végül, hogy mi az, amit konkrétan számunkra kínál, lehetővé tesz. Gazdasági életünket a világgazdaság helyzete is befolyásolja. A fejlesztés feltételei napjainkban bonyolultabbak, igényesebbek. De mivel a fejlődés nálunk folyamatosan előrehalad, válságtól nem kell tartanunk. U CO —I О о Ll_ Azt azonban számításba kell vennünk, hogy a világpiacon a nyersanyagok ára 1973 óta megháromszorozódott, a kész termékek ára pedig a kétszeresére emelkedett. Közben az egyes tőkés nagyhatalmak és gazdasági társulások különböző védelmi intézkedéseket léptetnek életbe, egyfelől egymással szemben, másfelől fokozottan a mi termékeink behozatalával kapcsolatban. Mi a kedvezőtlen külső hatásokat az állandóan hatékonyabb fejlesztéssel egyenlítjük ki, hogy az ezekből eredő megterhelésektől megkíméljük dolgozóinkat, sőt továbbra is emelni akarjuk az életszínvonalat és megszilárdítani lakosságunk létbiztonságát. Mi az, ami ebből ránk, az egyénekre hárul? A döntő az anyagi források megteremtése, termelésünknek hatékonyabbá tétele. Az elmúlt évekhez viszonyítva Szlovákiában többet kell termelnünk, mégpedig 17,6 milliárd korona értékben. Ehhez azonban mindössze csak 11 milliárd koronával lehet több a szükséges nyersanyagok, energia stb. értéke, beleszámítva a gépek kopásából eredő veszteséget is. Mindent egybevetve, úgy kell gazdálkodnunk, hogy az újonan termelt javak értéke, amelyeket felhasználhatunk és tovább növelhetünk, 6,5 milliárd koronával legyen több, mint az elmúlt évben volt. Ezt a növekedést mindenekelőtt a termelésben dolgozók hatékonyabb munkájával kell biztosítanunk. Ez azt jelenti, hogy az iparban egy dolgozóra 10 ezer korona, az építőiparban 5 ezer korona, a mezőgazdaságban úgyszintén 5 ezer korona értéktöbbletet kell elérnünk. Közben a tervezett javak kitermelése attól is függ, hogy milyen racionálisan tudjuk majd kihasználni a munkaerő-többletet — ami az iparban 14 600, az építőiparban 3200, a szállításban és közlekedésben 2200 főnyi lesz. A 6. ötéves terv első két évének tapasztalataiból és fejlődéséből kiindulva most a termelés tervezett szintje elérésének érdekében azon kell lennünk, hogy viszonylag kevesebb nyersanyagot és energiát használjunk föl, és a rendelkezésünkre álló eszközöket csakis olyan termékek gyártására fordítsuk, amelyek szükségleteink kielégítéséhez elengedhetetlenek. S persze ezzel kapcsolatban szem előtt tartjuk a jó minőséget, a műszaki, gazdasági és esztétikai mutatók mind magasabb mércéjét is. Hogy ez a fejlesztés ilyen lehessen, abban döntő jelentőségű a dolgozó nők munkája is. Népgazdaságunkban ebben az évben már több mint 82 ezer nődolgozó van (beleszámítva az anyasági szabadságon levőket is). Az említett feladatok megkövetelik, hogy a Munkás hétköznapjainkon múlik dolgozó nők szakmai képzettségének növeléséhez minden feltételt megteremtsünk, minden munkaterületen. A főiskolát végzettek 46,2 százaléka, a szakközépiskolát és gimnáziumot végzettek mintegy 60 százaléka nőj és az iparitanuló-iskolákban körülbelül 34 százalékos a lányok részaránya. A munkába álló nők száma évről évre nagyobb. Az 1978-as évben 969 ezer produktív életkorban levő nő lesz munkaviszonyban, anyasági szabadságon 113 ezren lesznek, tanulmányait pedig 148 ezer nő fogja folytatni. A gazdaságilag tevékeny nők százalékaránya tehát összesen 86,1 százalék lesz (1975-ben 83,4 százalék volt). A gazdaságfejlesztés feladatainak teljesítése az állami tervvel összhangban, bőségünk olyan forrásait teremti meg, amelyek szebbé, jobbá, gazdagabbá teszik mindannyiunk életét. Az idei terv szerint a fizetések és bérek 1,2 milliárd koronával emelkednek, s így lakosságunk jövedelmének növekedése 5 százalékkal lesz több, mint tavaly. Fokozottabb lesz a gondoskodás a legkisebbekről, s habár 113 ezer nő fogja igénybe venni a hosszabb anyasági illetve gyermekgondozási szabadságot, a bölcsődék kapacitása 8,3 százalékkal növekszik, az óvodákban pedig a 3—5 éves gyermekek 72,4 százalékát lehet majd elhelyezni, az iskolai étkezdéket 570 ezerrel több tanuló veheti igénybe, és a napközik, iskolai klubok tagjainak száma 118 800-al emelkedik. Saját termelésünkből és behozatalból nagyobb mennyiségű tartós használati cikk kerül piacra, aminek révén 100 családra már 76,6 hűtőszekrény, 90 mosógép, 92,6 tévékészülék és 149 rádió juthat. Folytathatnánk a felsorolást, hiszen életünknek nincs olyan területe, amelyen nem számíthatnánk a terv szerinti javulásra. Hogy ezt mennyire sikerül elérni, hogy a tervek hogyan valósulnak meg, arról ma is, holnap is munkánkkal mi saját magunk döntünk. 3
