Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-02-14 / 7. szám

А

bűvös

körök

Indiája

Nem tudom hol olvastam, hogy aki megérti az indiai helyzetet, az tisztában van a világegyetem összes kérdésével. Valóban ilyen áttekinthetetlen a helyzet Indiában?

— Ha a szavak mögött az általános és gazdasági helyzeten kívül a szociális viszonyokat is figyelembe vesszük — köztük a nők és a gyermekek helyzetét — akkor valóban elég bonyolult. Mondhatnám bűvös körökben mozgunk.

Induljunk ki talán az utolsó választásokból, s az azóta eltelt néhány hónap hozta változásokból. A gazdasági politika annyi változást hozott, hogy mind nagyobb teret kap a nemzeti tőke, viszonylag gyorsan kiszorul a külföldi. Mennyire oldja ez meg a széles tömegek alapvető problémáit?

— Le kell szögeznem, hogy India mindig is a legmesszebbmenőkig törekedett a nemzeti önállóságra. Indira Gandhi idejében sem volt ez másképp. Csak a súlyos gazdasági helyzet lehetett az okozója a külföldi tőke viszonylagos térhódításának. Vitathatatlan tény, hogy a gazdasági függőség bizonyos határokon túl politikai függőséget hordoz magában, ettől azonban India még nagyon meszsze-volt. Igaz, a gazdasági helyzet megszilárdításához, a megfelelő alap megteremtéséhez nem a külföldi tőkén át vezet az út. De — és itt zárul az első bűvös kör — hazai tőkénk nagyon gyönge ahhoz, hogy a megoldásban rá alapozzunk.

Politikai függetlenségről is szó esett. Vitathatatlan, hogy ez erősen összefügg a gazdasági helyzettel, de még inkább a szilárd belső politikai helyzet megteremtésével. Köztudott viszont, hogy Indiában jelenleg egyetlen dolog egyesíti a különböző politikai pártokat, az Indira Gandhi elleni koalíció.

— Az ötpárti koalíció, amely a Dzsanata kormányt alkotja, valóban szinte csak az Indira Gandhiellenességben egységes. Ez azonban nefh jelenti azt, hogy néhány szélsőséges tervezettől eltekintve kilátástalan a helyzet. A gazdasági érdekek ugyanis politikai

kérdésekben is egyesítik a pártokat. Ez pedig bizonyos fokig meghatározója a bel- és a külpolitikának. Maradjunk Indiában: bármilyen gazdasági stabilizáció hatással lenne a széles tömegek helyzetére is, ez pedig hozzájárulna a politikai szférák megszilárdulásához. Mert mindentől eltekintve India demokratikus ország, még ha vannak súlyos visszaélések is. Pontosabban ez a bűvös kör a visszaélésekkel zárul be.

Miben nyilvánulnak meg ezek a visszaélések? Gondolom, nemcsak gazdasági téren észlelhetők.

— A visszaélések nagyon magas szférákban kezdődnek. Az új gazdaságpolitikai irányzat a legmesszebbmenőkig támogatja a hazai tőkét. A baj ott kezdődik, hogy a támogatás egyéni vagyongyarapításra ad alkalmat. Pontosabban : India export-termékei mind magántőkéken keresztül jutnak el külföldre. Az országnak — tehát a népnek — beleszólása, és persze haszna sincs belőle. Így aztán a kormánynak vajmi kevés beleszólása lehet a belföldi piac ellátottságába és az árak alakulásába. Mindez a tőkésektől függ, azok pedig mint egy „csak azért is“ árverésen emelik szinte napról-napra az árakat. Egyes törvények teljesen világosan szolgálják a demokratikus eszméket, csak éppen könnyen megkerülhetők. Ezek már inkább a szociális kérdéseket érintik.

Beszélgetésünk elején a nők és a gyermekek helyzetét említette.

— Ez a leglényegesebb kérdés Indiában, és a legszomorúbb helyzet uralkodik ezen a téren. Mint említettem, India demokratikus ország, tehát teljes mértékben biztosított a nők egyenjogúsága is. Az emberek szemléletét azonban nem lehet megváltoztatni egyik napról a másikra. Indiában pedig a nő úgy él a köztudatban, mint másodrendű lény. A sokéves gyakorlatból fakadó alacsony műveltségi színvonaluk, amely majdnem ötven százalékban az írástudatlanságig süllyed, valóban iiyen szerepkörre ítéli a nőket. Ezzel aztán akadályba ütközik foglalkoztatottságuk is, ami

4

a középkorosztály számára az egyetlen lehetőséget nyújtaná a felemelkedéshez. Óriási szerepet játszik ebben az elmaradottságban a vallás is, amely még a fiatalkorú lányok iskoláztatását is hátráltatja. És itt újra a bűvös körhöz jutottunk: mert ahhoz, hogy munkába állhassanak az asszonyok és szakmai tudást szerezzenek, legalább írni, olvasni kellene tudniuk. Viszont, hogy egyáltalán iskolába járhassanak, a tanításukat meg lehessen szervezni, dolgozniuk kellene.

A másik szociális kérdés az óvoda- és a bölcsőde-hálózat kiépítése, amely jelenleg, nyugodtan mondhatom, katasztrofálisan fest. A törvény kimondja, hogy minden olyan üzemnek, amely ötven nőnél többet foglalkoztat, bölcsődét is, óvodát is fenn kell tartania. De milyen egyszerű csak negyvenkilencet alkalmazni, s akkor már semmit sem ér a törvény! A visszaélés pedig ott kezdődik, hogy ha megtudják egy asszonyról, hogy gyereket vár, egyszerűen elbocsátják. Ezt a törvények tiltják, de kihez forduljon az a szerencsétlen asszony segítségért?! Inkább nem vallja be — ezzel viszont ő követ el törvényellenességet, aminek alapján aztán — akár szülés után is — felmondhatnak neki. Az alultápláltságról, amiről India talán a leghíresebb, nem is kell beszélni. Az előbb említett tényeknek és az alultápláltságnak pedig a gyermekek a szenvedő alanyai: rengeteg fejletlen, korcs gyermek születik, s válik azzá a későbbiek folyamán.

— Ennek ellenére a „sterilizációs politika“, a családtervezés csődöt mondott. Olyannyira, hogy Indira Gandhi tulajdonképpen ezen bukott el. Mi ezzel kapcsolatban általában a vélemény Indiában, és milyen az On álláspontja?

— Természetesen még ma is vannak, akik járható, sőt egyetlen járható útnak tartják, és persze olyanok, akik a leghatározottabban ellenzik. Ami az ellenzőit illeti, nagyjából vallási előítéletekből fakad nézetük, s az eddigi szomorú tapasztalat erősíti meggyőződésüket. A legtöbb ellenzője sajnos éppen vidéken van, ott, ahol a túlnépesedés a legerősebben fenyeget, ahol az életkörülmények már szinte nem is emberiek. A sterilizáció ellenzői a nemzetiségi kisebbségek is, akik az ellenőrzés bevezetésében nemzetiségük tudatos kiirtását látják. A támogatók száma az említett szomorú tapasztalatok után csökkent. Miről van szó? A sterilizáció a legelmaradottabb vidékeket érintette a legnagyobb mértékben. JVz, elmaradottság pedig az egészségügyre is érvényes. Néhány hónapos kurzuson tanult „orvosok“ teljesítenek szolgálatot. Nem csoda tehát, hogy a beavatkozás sok halálesettel, súlyos megbetegedésekkel járt. Tulajdonképpen tehát — a józanul gondolkodók számára — nem a sterilizációs folyamat bukott meg, hanem fény derült India egészségügyének tarthatatlan állapotára. Nagyjából ez az én véleményem is. Csak azért nagyjából, mert szerintem itt zárul a legnagyobb bűvös kör: ha India gazdasági és politikai helyzete megszilárdul, kiépítjük az iskolarendszert, a bölcsőde- és óvodahálózatot, egészségügyünk magasabb színvonalra kerül, akkor megváltozik az emberek szemlélete, kisebb szerep jut a vallási és más előítéleteknek, a népesedés ellenőrzésére sem lesz szükség.

.|М0|Др Nem is ország - kontinens.

Területe Európa területének az egyharmada. Ezt tudtuk már otthon is, de az ember csak akkor tudatosítja, ha nekiindul a hosszú észak-déli útnak és érezni kezdi a rettenetes hőséget, szárazságot és az indiai népek számunkra szokatlan életmódját.

Már késő délután volt, mire nekivágtunk az indiai szubkontinensnek. Egyenetlen, göröngyös, csak 2,5 m széles aszfaltsávon közlekedtünk az út bal oldalán. A szembejövő sofőrök az utolsó pillanatig egyenesen vezetik kocsijukat, s csak akkor rántják félre a kormányt, ha már az összeütközés közvetlen veszélye fenyeget. A nagyobb kocsik vezetői általában keveset törődnek a kisebbekkel.

Sok helyen elnéztük az útépítőket. Nyilvánvalóan családostól vannak munkaviszonyban. A nagyobb 5—6 éves gyerekeket is munkára fogják, a kisebbek pedig távolabb játszanak a homokban. Szerszámuk egy rozoga talicska, melyben kátrányt visznek, amit aztán egy kis kannával a kövekre locsolnak. Többnyire nőket látni az út mentén. Jellegzetes látvány: egy férfi kis kosarába kavicsot rak, a kosarat egy nő emeli a fejére, majd továbbadja a másiknak, aki néhány lépés után leszórja az útra. A köveket kézzel túrják szét, majd egymás után bemártogatják a kátrányba és mozaikszerűen egymás mellé ragasztják. Rengeteg idő és hiábavaló fáradság megy kárba. így legalább hosszabb időre van kereseti lehetősége a családnak. Néhány helyen egyedül guggoló nőket láttunk. Előttük egy hatalmas kupac kavics volt leszórva, ezeket egy kis kalapáccsal törték apróra. Nekünk nehéz elképzelni ezt a primitív módszert, .pedig ott sok helyütt dolgoznak így, 40 fokos hőségben. Eszünkbe jut, hogy Indiában a munkaerő még ma is kimondhatatlanul olcsó.

Az indiai irodalomban sokat írnak a szerelemről, mely gyakran visszatükröződik a szobrászatban és az építészetben is. Több indiai szentélyben gyakoriak az erotikus szerelmi jeleneteket ábrázoló alkotások. Siva és Krisna istenek szerelmi játékainak ábrázolásával gyakran díszítik a szentélyek egy részét, mivel a szerelem az óindiai élet értelme volt. Az ilyen típusú domborművek egyedi példánya Kadzsuráhóban található.

А X. Században ide helyezte a Csandál — dinasztia első királya a birodalom székhelyét. Ekkor kezdett terjedni a Kapálika- Sakta-kultusz, mely engedélyezte a kábítószerek élvezését is. A csandálok életük értelmét a könnyű élvezetekben látták, és elhanyagolták az államügyeket. Ez később a birodalom hanyatlásához vezetett. Fővárosukban gyönyörű kőtemplomokat építettek, s azokat gazdagon díszítették az erotikát ábrázoló domborművekkel.

Indiában a házasságkötés is több szabály alapján történik. A lányok csak nagyon fiatalon mehetnek férjhez. A jegyespár első három éjszakáját barátaik társaságában tölti különböző játékokkal szórakozva. Az esküvői szertartás valójában csak a negyedik napon fejeződik be, amikor a férj ígéretet tesz, hogy feleségéről mindenben gondoskodik. Csak ezután lép érvénybe házasságuk. A hinduizmus nem ellenzi a többnejűséget abban az esetben, ha a férfi el tud tartani több feleséget is. Indiában a házasságkötést hivatalosan nem jegyzik be, az egyetlen társadalmi és jogi érvényű írásbeli dokumentum, a házastársak által írásba foglalt egyezmény.

A hindu filozófia és a buddhista vallás mély hatást gyakorolt az indiai építészetre. Kolosszális templomokat építettek sajátságos stílusban. A Nagy Mogulok uralkodó sa idejéből valók India legimpozánsabb építészeti remekművei. Ennek a dinasztiának az alapítója 1526-ban Dzsingiszkán utódja Bábul volt. Ö rakta le a hatalmas és dicsőséges mogulok birodalmának alapjait, mely egyben az indiai feudalizmus tetőpontját jelentette. Bábul megszüntette az ország politikai feldaraboltságát és fokozatosan egyesítette India nagyobb ré-