Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-07 / 6. szám
Ui о t—4 и ё о Рч például, való-e nyilvános helyen csókolózni vagy sem, hogy a mai fiatalok nem értékelik az „igaz“ szerelmet, csak a testit; a szüzesség kérdése; túl korán érdeklődnek a szerelem iránt, a serdülőkori szerelem ledönti a szülői tekintélyt. Vagy elég Melega Katalin példáját említeni. Azt hiszem sokan emlékeznek szép, de nem elég körültekintően fogalmazott levelére. Több olyan ingerült válasz is érkezett rá, amelyet hangneme miatt nem közölhetett a lap. A szerelmet csupán erkölcsi kérdésre egyszerűsítők hozzászólásait szinte kivétel nélkül az érzelmi túlfűtöttség jellemezte. Ez önmagában nem lenne baj, a sajnálatos csak az, hogy a vitázók kevés engedékenységet, nagyvonalúságot tanúsítottak e kérdésben, és válaszaikat inkább a türelmetlenség, az összeférhetetlenség jellemezte. A vitázók második csoportját az foglalkoztatta, hogy a serdülőkori szerelem milyen gondokat okoz a szülő — serdülő kapcsolatának alakulásában, s melyek azok a „jó“ nevelési módszerek, amelyek betartásával elkerülhetők a problémák. Van aki a szabadelvű, van aki a szigorú és merevebb módszerekre esküszik. E levelek közös vonása az, hogy mindenki a saját módszerét tartja a megfelelőnek. A levélírók többsége jól látja, hogy amelyik családban a serdülőkori szerelemmel bajok vannak, ott nemcsak ez a probléma. Ott nyilván a szülő—gyermek közti bizalom került válságba. Ezért a válságért elsősorban a szülők a felelősek. Hogy ez az őszinteség, összhang e kérdésben milyen sok családban hiányzik, jelzi egy 17 éves diáklány levele is, amely szerint a szülő és gyermek közti kölcsönös bizalom hiánya a társadalom legnagyobb problémája. Nyilván túlzó ez a vélemény, de azért árulkodó. Az ezzel a kérdéssel foglalkozó leveleket túlnyomórészt a középgeneráció tagjai, gyakorló szülők írták. A maradékot a tizenévesek. A levelek is bizonyítják, hogy változó társadalmunkban a szülő — serdülő kapcsolata is állandó változásokon megy át és fejlődik. E kapcsolat alakulása sokban függ a nevelés tartalmától és módszereitől. Ezt szinte minden levélírónk hangsúlyozza ... örvendetes, hogy ebben a kérdésben sokkal demokratikusabbak a nézetek, mint az előzőben. A vita harmadik témája a nemi felvilágosítás. Minden ötödik levélíró fontosnak tartotta beszélni erről a kérdésről. A felvilágosítás szükségességét illetően vita nem is volt. A nézetek inkább abban különböztek, hogy ez az iskola, vagy inkább a szülők feladata lenne-e, meg azon, hogy mikor kellene kezdeni. A szülők és a serdülőkorú levélírók egyaránt jól érzékelik, hogy ez alapvető kérdés. Többen is rámutatnak, hogy haladást ebben az ügyben addig nem érhetünk el, amíg a szülők és az iskola egymásra hárítják a felelősséget. Holott a hangsúly ma már nem is ezen kell hogy legyen, hanem azon, hogyan lehet a fiatalokat megtanítani a helyes, körültekintő párválasztásra, a társas kapcsolatok megfelelő alakítására, a harmonikus családi életre. A nemi felvilágosítás ennek csak fontos részkérdése. Biztató, hogy a levélírók egynegyede a szerelem kapcsán éppen ilyen véleményen van. Ezzel a vita legértékesebb hozzászólásaihoz érkeztünk. Olyan kérdéshez, melynek tárgyalása nagyobb te-Beszéljünk a szerelemről rét érdemel, mint az előzőeké. Ezt bizonyítja a gimnáziumi osztályfőnöki óra tapasztalata is. Érdemes idézni: ..Racionális, gyakorlati kérdésekre számítottam: fogamzásgátlás, kapcsolatok következményeinek megelőzése. A föltett kérdéseknek csak tíz százaléka volt ilyen. A többi a legbensőbb érzelmi rezzenésekre figyelő, ezeket igénylő, nemes kapcsolatokra vágyó — vívódó, töprengő fiatalokat tárt elém.“ Figyeljünk csak! Nem a nemi felvilágosítás a probléma, de még csak nem is a szerelem! „A kérdések hiányt jeleznek: Emberi kapcsolatok teremtésének, jelenlétének hiányát befelé is, a családtagok között is kifelé, barátok, rokonok, ismerősök, szomszédok irányában.“ Ennek alátámasztására hadd idézzek egy másik hozzászólót: „Az emberek azért születtek, hogy részük legyen a csodálatos élményben. Higygyék el nekem, hogy mind a fiúk, mind a lányok szeretetre vágynak. Sajnos közülük egyre többen vannak azok, akiknek segíteni kellene.“ Az ebbe a csoportba sorolt további hozzászólásokat is az jellemzi, hogy a szerelmet nem egyszerűsítik csupán erkölcsi vagy biológiai kérdésre, hanem a maga összetettségében láttatják. Továbbá úgy tekintenek rá, mint a társas kapcsolat egyik fajtájára, vagy másképpen, a társas kapcsolat fejlődésének egyik szakaszára. A szerelem nem öncélú és meddő emberi jelenség, hanem a megfelelő párválasztás jellemzője. Ilyen hozzászólásokat nemcsak fiataloktól, hanem szinte valamennyi korosztály képviselőjétől kaptunk. A vita indulásakor úgy gondoltam, a folyóirat kollektívája azzal, hogy teret nyit egy, első pillantásra kényes kérdés megvitatásának, jó ügyet szolgál. Azt reméltem, hogy így majd sikerül tetten érni azokat a nézeteket, amelyek nem nagyon .segítik a kérdésben az előrehaladást. Másrészt azt is vártam, hogy velük szemben felsorakoznak a józanok, az egészséges nézeteket hangoztatok, a haladás képviselői. Mint kiderült, a kérdés nem ilyen egyszerű! Nem volt olyan hozzászóló, aki ne lett volna meggyőződve arról, hogy véleményével a megoldást szolgálja. S mégis azt kell mondanom, hogy a vitában az előrehaladást azok szolgálták a legjobban, akik a felmerülő problémákat nem egyszerűsítették csak erkölcsi, csak a nemi felvilágosítás vagy csak a szülő—serdülő kapcsolatában felmerülő kérdésekre, hanem mindezt együtt láttatták. A. Nagy László pszichológus 5
