Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-12-22 / 51-52. szám
4U о NI сл < —I > О < 2 1П PAUL-EERIK RUMMO Játék Játékpuskáját a fiú rásütötte a pajtására az rányomta kezét a játéksebre akár a filmen s földre rogyott játékból meghalt egészen meghalt a játékharcos Egy kislány rohant oda hozzá ki játékból az anyja volt s a játékharcos játékanyja csak sírt és sírt és sírt igazi könnyeket nem játékkönnyeket csak folyt és folyt és folyt végig az igazi arcon minden könnye nagyítólencse volt és összegyűjtött minden igazi puskát minden igazi háborút minden igazi férfit aki meghalt meghalt meghalt valamikor Haj te oktalan halál haj te háborús halál borsókarót eltörő gyönge az inda karó nélkül kiperdül a borsó kicsordul a könny S az a kislány úgy sírt hogy a fiúk már nem értettek semmit se játékból se igazából. Rab Zsuzsa fordítása LANG ÉVA Milyen Szeretem a glóbuszt; azt is, amelyik az íróasztalomon áll már sok éve, és azt is, amelynek egy meghatározott pontján, meghatározott időben élek, élünk. Ahogy a nagynak kicsinyített mását óvom karcolástól, horzsolástól, piszokfolttól, úgy kellene még ezerszerte féltőbben óvnunk a nagyot, az igazit az újabb sérülésektől, gyógyíthatatlan sebektől... Töprengve, lassan forgatom a kis glóbuszt, ujjaim hegyével végigsimítom színeit; fehéreket, zöldeket, barnákat, kékeket, melyeknek tündöklése egy darabig még a világűr sötét mélységeibe is elkíséri az űrhajósokat. Dolgozni a holnapért, védeni, óvni csak úgy lehet, ha jó az ember közérzete. Vajon milyen a világ közérzete? Gondolataimra — gondolatban — a glóbusz válaszol. A GLÓBUSZ: Hogy milyen a világ közérzete? Nem lehet rá egyértelmű választ adni, mert szerencsére nem egészen rossz, de sajnos nem is jó. Talán úgy mondanám: nem éppen kielégítő. Nem kielégítő, mert az egyik oldalon milliók éheznek, magas a csecsemőhalandóság, az elmaradottság és tudatlanság, egész országok lakosságának több mint a felét élete végéig rabszolgasorsra ítéli. Nézz végig Dél-Amerikán: Az Andokon és a Kordillerákon innen és túl katonai junták, tábornokok, diktátorok vannak kormányon, akiket erős pórázra fűz a nemzetközi monopoltőke, a multinacionalista érdekeltségek. Ezeké a munkás munkaereje és az, ami a kisebb ültetvényes földjén megterem. A nagy haszon az idegeneké, a kisebbik a rezsimeké. S így alig van dél-amerikai ország, amelyben ne erősödne, jóformán napról napra a nemzeti felszabadítóharc, s hogy a diktátorok már félnek: ezt bizonyítja. hogy Nicaraguában, Uruguaybari, Argentínában, Brazíliában százszámra vetik börtönbe a hazafiakat és egyre hosszabb az eltűntek listája. Az eltűnteket említve: Pinochet, Chile fasiszta diktátora még mindig nem adott számot az eltűnt chilei hazafiak százairól — amire jó egy évvel ezelőtt tett ígéretet, Kurt Waldheimnek, az ENSZ főtitkárának. A forrongó, lázadó, egy független, szabad jövőt vajúdva érlelő földrész fájdalmas és érzékeny pontja a világnak. De Afrika, a fekete földrész, amelynek több mint 70 nemzete nyögte a második világháború előtt a gyarmaturalom igáját, ma már független, szabad államként tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Ez nagy előrelépés egyetemes haladásunk útján ... A GLÓBUSZ: Bizony fellélegeztem, amikor ezek a rozsdás béklyók lehulltak 1965-ben, ámbár a helyük még mindig sajog s tudom, nem is gyógyul egyik napról a másikra. Igen, hatvanötöt sokszor úgy szokták emlegetni, mint „Afrika nagy évét", mert a legtöbb állam ekkor nyerte el önrendelkezési jogát s választhatta meg szabadon államformáját, fejlődésének útját. De Afrika „nagy évtizedéről" is beszélhetnénk, azaz az utóbbi évekről, mert a függetlenség kikiáltása távolról sem jelentett nyugalmas felemelkedést. Ennek a „nyugtalan" fejlődésnek kiemelkedő példája Angola szabadságharca volt. S a fekete földrész mindaddig nem alhat s nem építhet nyugodtan, amíg a két fajüldöző rezsim, a Délafrikai Köztársaságban és Rhodesiában. veszélyezteti a térség békéjét. Dél-Afrika emiatt olyan tűzfészek, amely komoly aggodalomra ad okot, mert alkalmasint az egész világ békéjére nézve is veszélyes lehet. A világnak nem ez az egyetlen pontja, amely veszélyhelyzetet rejt magában. A GLÓBUSZ: Fájdalom, nem. Veszélyhelyzetet teremtett az adott térségben Izrael agressziója, expanzív politikája, amelyből mindeddig egy jottányit sem engedett. Bekövetkezett az arab egység megbomlása Szádot, egyiptomi elnök „különutas" politikája miatt. S hiába vertek fel akkor nagy port a Camp David-i megállapodások — mert ez a válságot nem oldja meg. A közelkeleti kérdésben mindaddig nem lehet tényleges előrejutás, ameddig kirekesztik a palesztin nép képviseletét, a Palesztin Felszabadítási Frontot. Egy ilyen kerékasztaltárgyalásnak a megvalósítása azonban a jelen pillanatban távolabbnak tűnik, mint valaha. És azt hiszem, nem mondok újat :— ha már a világ közérzetéről beszélünk —, hogy kellemetlen émelygést okozott az a Nobel-díj. Gondolom, még ennél a Nobel-díjnál is kellemetlenebből hat a fegyverkezési hajsza, a leszerelésről és a fegyverzetcsökkentésről szóló megállapodások megkötésének, illetve a már meglevők ratifikálásának késlekedése. A GLÓBUSZ: Kellemetlenül? Nem a legtalálóbb kifejezés! Határozottan aggasztó, mert félelmet és szorongást okoz, s ettől senkinek sem lehet jó a közérzete! Talán nem túlzás azt állítani, hogyha nem lenne ez a lázas fegyverkezés,
