Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-12-15 / 50. szám
Egyikük alacsony volt, karcsú derekára szorosan feszült a szíj, a haja meg vörös, nagyon vörös. Tisztelegtek, én pedig mentem tovább. Komszomol-helyettesemnek megígértem, hogy öt órakor fogadom az embereket, akiket komszomolszervezőnek fogadtunk el az elesettek helyére. És akkor épp ez a vörös hajú lány jött be, papírköteggel a kezében. Honnan? — kérdem. A tengerészek zászlóaljától. Hogy bánnak ott magával? Jól. Nem bántják? Ugyan! Kiderült, hogy rajzol. Szétteregette röplapjait. Még most is emlékszem a rajzra és a szövegére: „Mi az, Vászja, inadba szállt a bátorság?“ Ez a lány, Marija Pegyenko maga kéredzkedett a Kis Földre, s a partraszállás első napjaitól a deszantnál volt. Kivonszolta a tűzből a sebesülteket, a fegyvernyugvás perceiben pedig lövészárokba rohangált újságokkal, borítékokkal, papírral, kiselőadást tartott, verset mondott. Minden „kisföldi“ ismerte és szerette, az egyik legjobb agitátornak tartották. ö találta ki a kézzel írt újságot, a Polundrát, még azt is kiravaszkodta, hogy több példányban „adják ki“; a harcosok ronggyá olvasták ezeket a lapokat. Ahogy kezükbe vették, felharsant a kacagás. Később, Novorosszijszk elfoglalása közben Marija megsebesült, de felgyógyulása után ismét visszatért a harcoló csapatokhoz. Hősiességét három harci érdemrend jelzi. Majd Kijevbe kéredzkedett, ahol épp akkor folytak a leghevesebb harcok. Egyszer kezembe került az újságban (a Pravda vagy az Izvesztyija közölte, már nem emlékszem) Szeretet című cikke. Azt lehetett volna gondolni, hogy valamilyen szentimentális írás. Kiderült, hogy nem az. A hazáról, a hazaszeretetről volt benne szó. A hazáért Marija Pegyenko nem kímélte sem a fiatalságát, sem az életét. Később közzétett naplójában így írt a Kis Földről: „Kimászik az ember a föld alól, hogy megnézze a világot, és a szíve örvendezik. Ügy szeretne élni! De körülötte a mezőket felszántotta a háború kegyetlen gépezete. Mindenütt házak romjai és vörös vérnyomok az eléktelenített, felszakadt földön. Még nincs is érkezésed, hogy elgyönyörködjél a Napban, amikor már hallod: „Repülők“. És újra eltűnsz a barlangodban, ahol nyirkosság csapja meg az arcod, ahol a töltényhüvely lámpák pislákolásában még a barátaidat is alig ismered fel.“ Mint olyan sokan hőseink közül, Marija sem él már. Amikor erre a nagyszerű emberre emlékszem, hazánk sok más lányára gondolok, akik a háború minden terhét megosztották a férfiakkal. Alakjuk a szovjet nők nagyságát testesíti meg számomra. leírni hiába vágyód. Csak így lásd Oroszországot. És most itt van a könyv a kezemben: újra fellapozom, megállók egy-egy fejezetnél...' V. fejezet: Mária Pegyenkóról, az egyszerű szovjet lányról szól, aki a partraszállástól kezdve állandóan a tűzvonalban volt, a sebesülteket szállította, és a „fegyverszünet“ perceiben lövészároktól lövészárokig futkosott az újságokkal, levelekkel, üzenetekkel, beszélgetéseket rögtönzött, szavalt... Egy másik rész a politikus, a kommunista önfeláldozásának állít emléket. Egy fejezet, amelyben L. I. Brezsnyev a vezető és a beosztott személyi kapcsolatáról vall — háborús időben és a béke napjaiban. Számomra ez az a rész, amelyet annyiszor kell úiraolvasni, amíg a nagy idők tanulságai mindennapi életünkben lámpásként nem világítanak. TITKON INNEN ■ TITKON TÜL A NAPRENDSZER Napnyugta után, ha derült az ég, ki ne csodálná szívesen I Egyik csillag jobban tündöklik, mint a másik, de nem is gondoljuk, hogy nem mind csillag, ami fénylik. Figyeljük csak meg jól: vannak közöttük olyanok, amelyek egyforma fénnyel világítanak. Csak változtatják állásukat. Már az ókori csillagászok planétáknak, bolygóknak nevezték “! őket, hiszen valósággal bolyongónak naprendszerünkben. Mozgásukat azonban a természet szigorú törvényei diktálják, mégpedig a Nap vonzóerejének hatása alatt. Ezt már a középkor nagy csillagásza, a cseh származású Kepler is kiszámította. Naprendszerünk középpontja tehát a Nap, af mely körül kilenc bolygó - planéta kering: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó. A Merkúr olyan közel van a Naphoz, hogy felszíne hősugaraktól perzselt, eléri a + 450 C°-ot, míg a Plútó az örök fagy birodalma, - 240 C° átlaghőmérséklettel. A bolygók tömegüket, súlyukat tekintve is nagyon különbözőek. A Jupiter a Földhöz képest óriásbolygó, átmérője mintegy 144 ezer kilométer. Míg a Merkúrnak csupán ötezer kilométer az átmérője. A bolygók anyagának vegyi összetétele is a Naptól függően adott, mintegy ötmilliárd évvel visszamenőleg. A Jupiter pl. 318-szor súlyosabb Földünknél, a Mars viszont tízszer könnyebb. A bolygók közötti tér nem légüres, hanem velük együtt még sok-sok különböző nagyságú égitest kering a Nap körül. Ha ilyen kisebb égitest a Föld vonzókörébe kerül, érdekes jelenséget látunk az égbolton: (ilyenkor télen különösen gyakoriak, érdemes megfigyelni) meteorok hullanak. Hullás közben vagy teljesen elégnek, megsemmisülnek, vagy pedig darabokra törve meteoritként a Földbe fúródnak. Ennél sokkal ritkább az üstökös. A kis égitest, hatalmas, több millió kilométer hosszú fénycsóvája izgalmas égi látvány csövén azt is megfigyelhetjük, hogy a Vénusznak a Holdhoz hasonló fázisai vannak. Egyszer teljes korongot látunk, máskor csak egy keskeny sarlót. Már a legegyszerűbb távcsővel is megláthatjuk a Jupiter négy holdját. A Szaturnusz körül tiz hold kering, a Vénusznak viszont egy sincs. Földünknek egy Holdja van, amelyre 1969-ben elsőként tette lábát földlakó. A Jupiter felszínére aligha szállhatna űrhajó, mivel felszíne a víz sűrűségéhez hasonló, a Szaturnuszé pedig ennél is ritkább. Az óriásplanéták felszíne masszívabb, a mi bolygónkhoz hasonló. Földünk felszínét azonban állandóan változtatják a meteorológiai hatások, az eső, a szél, a íelhőtakaró ... Nem mindig látjuk a bolygó valódi felszínét. Némelyiket olyan vastag felhőréteg veszi körül, hogy a bolygó felszíne állandóan rejtve van. Ilyen sűrű felhőzet fedi például a Vénuszt, amelynek felszínét űrszondák segítségével próbáljuk felkutatni. A bolygók napjaink űrkutatási objektumai közé tartoznak. Vajon létezhet-e élet valamelyiken? S vajon az idegen égitestek kutatásai során mi mindent tudunk meg a mi planétánkról, jó öreg Földünkről. A csillagvizsgáló táv-MARIAN LORENC, geofizikus Amatőr Csillagászok Egyetem« REJTVÉNYÜNK: 1. Nevezze meg a litoszféra hat fő lemezét! 2. Mi a lemezmozgás kövétkezménye? 3. Milyen természeti jelenségeket ábrázol a felvétel? A válaszokat levelezőlapon a következő címre küldjék: Nő szerkesztősége, 897 36 Bratislava, Martanovicova 20. A lapra ragasszák rá a szelvényt és tüntessék fel rovatunk címét: Amatőr Csillagászok Egyeteme. Versenyünkben mindenki nyer, aki helyesen válaszol. De azok is bekerülnek a sorsolásba, akik legalább két kérdésre jól válaszolnak. Várjuk megfejtéseiket, észrevételeiket!
