Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-12-08 / 49. szám
KINEK A TÖRVÉNYE? Ha a kocsmárosban emberség lenne... „Az újságokban naponta olvashatjuk, hány ember követ el törvénybe ütköző dolgokat az alkohol hatása alatt. Sajnos, nemegyszer vagyok, tanúja annak, mennyi ember áll sorban reggelenként a kocsma ajtajánál és annak ellenére, hogy délelőtt tízig szeszesitalárusítási tilalom van, a kocsmáros nyugodt szívvel méri ki az italt a munkába indulóknak, sőt még a gépkocsivezetőknek is. Az üzletekben más a helyzet. Ott tíz óra előtt csak a protekciósok kapnak italt. Ha a kocsmárosokban emberség lenne, nem hagynák, hogy fizetésnapon sok férfi az utolsó koronáját is eligya, vendégül látva ivócimboráit is, otthon hiába várja a feleség, a gyerekek. Csak az éjszaka viszi haza üres zsebbel, durvasággal, vitatkozni vágyással tele. Szeretném megkérdezni, hogy lehetne az ilyenekkel a törvény értelmében szigorúbban, keményebben bánni? Ha valaki személy szerint jelentést tesz, a falu népe megszólja, vagy ami még roszszabb, a családja is megtámadja. Ettől félek én is. A férjem keresetéből alig élvez valamit a család. Dolgozni szeretnék menni, de nem enged. Egyszer már bevitték a kijózanítóba, utána elvonóra is hívták, de nem ment. Azt mondta, ha én elvitetem, utána még jobban fog inni. Az anyósom mindenben engem marasztal el, ahelyett, hogy segítene jó útra téríteni a fiát, mindenért engem okol, de 6 nem tudja, mi az: pénz nélkül lenni, annyi sok durvaságot, sérelmet elszenvedni, mint amennyiben a gyerekeknek és nekem részem van. Sokat töprengtem és így látom, egyetlen kiút ebből a kilátástalan helyzetből a válás lesz. Csaikhát apa nélkül nevelkedjenek a gyerekeim B. S. Gáborrié Anya iszik „Tanácsot szeretnék kérni, csupán néhány biztató emberi hangú sort. Ketten vagyunk testvérek és igen nagy bánatot, szerencsétlenséget hordozunk. Édesapánk már jó néhány éve nincs közöttünk, félárvák vagyunk. Halála óta anya „nevel” bennünket, de ez a nevelés igen sok keserűséggel, szégyennel jár. Anya iszik! Mértéktelenül sokat. Szinte azt lehet mondani, rabja az alkoholnak. Sokat töprengtem, mert én vagyok az idősebb — már középiskolás —, hogy mi lehet az oka. Hiányzik anyának az élettárs? Fájhat neki valami? Problémája van a munkahelyen? Nem tudok rájönni. Mi, gyerekek igyekeztünk neki mindenben a segítségére lenni. Hányszor fogadkozott már, hogy nem fog inni. Állta is a szavát egy ideig, azután mintha soha semmilyen ígéretet nem tett volna, kezdődött minden elölről. ..!' Szégyellem, amit csinál. Nagyon szégyellem. Érzem, lenéznek minket a faluban. Pedig mi, gyerekek, nem adunk rá okot, higgyék el nekem. De anya viselkedésének árnyéka mindenütt követ. Milyen lesz a mi további életünk? Ki veszi el egy alkoholista anya lányát? Van egy srácom, levelezek vele, szeretjük egymást, mégsem merem neki elmondani anyut. Ügy szeretném, ha én is felnézhetnék az édesanyámra, mint a többi gyerek. Mikor józan, olyan kedves, ilyenkor szeretem, mindent elfelejtek, de amikor látom rajta az alkohol hatását... szinte utálom. Tudom, erre még gondolnom se szabad, egy anyát azért is szeretni kell, mert fölnevelt, de higgyék el, nem bírom tovább Mit csináljak? Hogy segíthetnék rajta és magunkon?” D. Piroska JHindexit az emberért" A Lévai (Levice) Pedagógiai Szakközépiskolában az 1979/80-as tanítási évben nem nyílik magyar osztály, két évfolyam marad, a harmadik és a negyedik, ök zárnak le egy fejezetet, amely szocialista nemzetiségi iskolarendszerünk történetében Léván íródott. Az utánuk jövők, akik óvónők szeretnének lenni, az Ógyallai (Hurbanovo) Pedagógiai Szakközépiskolában folytathatják tanulmányaikat. Sikerül-e átörökíteni a lévai hagyományokat, megteremteni az óvónőképzés korszerű formáját? Hogyan kezdtek hozzá az illetékesek? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel Frantisek Morávek mérnököt, a Nyugatszlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság Oktatásügyi Osztályának vezetőjét: — A szakközépiskolák hálózatát kerületünkben a szükségletek szerint bővítjük. Jelenleg 41 gimnázium működik: fontosnak tartjuk a gimnáziumok integrációját, bár nem szeretnénk csökkenteni a diákok létszámát! Szakközépiskolákat a kívánalmaknak megfelelően nyitunk, természetesen az egyes járások igényeivel összhangban, különös tekintettel Déi- Szlovákiára. Ezért nyitottunk az ógyallai gimnáziumban egy-egy magyar illetve szlovák osztállyal pedagógiai szakközépiskolát, ezért helyeztük ót a lévai óvónőképző magyar tagozatát ide, hogy ne maradjon ilyen jellegű középfokú képzés nélkül a komáromi járás. A lévaiban megfelelőnek tartjuk a magyar tannyelvű középfokú képzés jelenlegi helyzetét. Nagymegyeren (Calovo) pedig Közgazdasági Szakközépiskolát nyitottunk, ugyancsak egy-egy magyar illetve szlovák tanítási nyelvű osztállyal. Nagymegyeren az idén még nyílt gimnáziumi osztály is, de szerintünk erre a jövőben nem lesz szükség. Ógyallán másodikosok, harmadikosok és érettségizők maradtak. A dunaszerdahelyi és a komáromi járás gimnáziumi hálózata kielégítő. Több gimnáziumot nincs szándékunkban megszüntetni. Modrában, Léván, Trnavában és Ógyallán folyik tehát óvónőképzés, ezeken kívül Bratislavában nyitottunk fölépítményi osztályt. A nyugat-szlovákiai kerületben tanító óvónők képzettsége megfelelő. Az utóbbi időben állandó munkaviszonyba csak szakképesített óvónőket veszünk föl. Az állandó munka-Van köztök ógyallai, lévai, nagymegyeri, de terebesi is.. viszonyban levő szakképesítés nélküli óvónők túlnyomó többsége lassan a nyugdíjkorhatár felé közeledik. 1978. április 30. a következő volt a helyzet a nyugat-szlovákiai kerületben a szakképesítést illetően: . .... , ebből a szakképesítés nélkül Az ovonok szama óvónők száma és részaránya állandó ideiglenes munkaviszonyban 4317 lő |l,3 % ПЙЗ 16,5' összesen szlovák tannyelvű 3605 44 1,2% 576 16,01 óvodában magyar ’ tannyelvű óvodában 712 11 1,5 % 137 19,21 Óvodáink felszereltsége, ellátottsága mindenütt egyformán magas színvonalon áll, más kérdés a helyiség. A komplex lakásépítés terén még elmaradtunk az óvodaépítéssel. A járási nemzeti bizottságok azonban megfelelő intézkedésekkel azon igyekeznek, hogy ezt a gondot mielőbb megoldják, üzemi óvodák, egységes földművesszövetkezetek óvodáinak építésével. Természetesen problémát okoz a gyermekek elhelyezése az óvodákban, de az ötéves terv feladatát, hogy a gyerekek 70 százaléka óvodába járhasson, túlteljesítettük 2 százalékkal. A lévai járásban például a 3—6 éves gyermekek 80 százaléka óvodába jár. Azokban a városokban pedig, amelyekben óvónőket képeznek, új gyakorlóóvodákat nyitottunk. VARATLAN DÖNTÉS- Azt tudtuk, hogy a gimnázium megszűnik — mondja Bőgi Béla, az Ógyallai Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola igazgatóhelyettese -, de először úgy hallottuk, építészeti szakközépiskola nyílik nálunk, ez körül-
