Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-12-08 / 49. szám
Az évszázad csecsemője (BEFEJEZŐ RÉSZ) Már hallani a szívhangját HŰHÓ, VÉLEMÉNYEK, ELLENVÉLEMÉNYEK ES RÉMKÉPEK Persze, néhány adat birtokában meg kell kockáztatnunk a feltevést, hogy ez a siker nemcsak tudományos, hanem egyszersmind anyagi jellegű is volt, kiderült ugyanis, hogy Steptoe doktor kitűnő szülész-nőgyógyász létére igencsak jártas a reklámszakmában. A tudomány történetében eleddig még senki sem „dobta" ilyen ügyesen piacra kutatásának eredményét. Steptoe doktor hallatlan taktikai érzékkel idejekorán kiszivárogtatott néhány részletet a szenzációs fogamzásról és a várható szülésről. A bulvársajtó ügynökei bekapták a csalit, és a kis Louise születése előtt néhány hónappal megkezdődött a licitálás a történet és a képanyag első közlésének jogaiért. Végül is a legtöbbet ígérő lap, a Daily Mail 325 000 fontért vásárolta meg a kizárólagos „copyright"-ot. A kiváló szülésznek arra is volt gondja, hogy a reklám területén végzett manőverei közben ne kerüljön összeütközésbe az orvosi etika írott és íratlan szabályaival. Ezért a fenti tetemes összeg az újszülött bankszámlájára került. A kis Louise persze még nem tudja, mi az a „hálapénz", de szülei alighanem tisztában vannak vele, és bizonyára megtalálták a megfelelő formát, amivel kifejezhetik, mennyire lekötelezte őket a két kiváló tudós. Az első lombikban fogant bébi megszületése, mint minden nagy jelentőségű tudományos vívmány, világszerte fergeteges' visszhangot keltett. Szakmai körökben vegyes érzelmekkel fogadták a szenzációs hírt. A Brit Orvosszövetség dicséretben részesítette Steptoe és Edwards doktort, „amiért maradéktalanul teljesítették orvosi kötelességüket, és segítséget nyújtottak egy páciensnek, hogy megszabaduljon betegségétől". Luigi de Cecco, a genovai egyetem szülészeti-nőgyógyászati klinikájának igazgatója így nyilatkozott: — Csak akkor érhetünk el sikert, ha képesek vagyunk a sikertelenség elviselésére. Edwards és Steptoe kutatócsoportja több százszor tévedett, mielőtt telibe talált. Vajon nálunk a hatóságok, a közvélemény vagy akár a tudósok el tudnának-e viselni egy ilyen hosszú kudarcsorozatot? — Klaus Thomsen NSZK-beli egyetemi tanár szerint „Louise Brown jogos reményt ébreszthet az anyaságra minden olyan nőben, akinek nincs, illetve akinek el van záródva a petevezetéke". A Nobel-díjas James Watson viszont a következő drámai kérdést szögezte a sikeres kutatóknak: — Vállalják-e önök a gyermekgyilkosságnak kockázatát? Előbb-utóbb biztosan el fognak követni valamilyen hibát. Hogyan hozzák majd helyre? — Leo Abse amerikai tudós úgy véli: — az oldhami kórház sikeres kísérletével kezdték, aztán majd különleges fajták, szolgák vagy emberfölötti emberek kialakításával folytatják: tetszene Hitlernek. A vélemények egyházi körökben is megoszlanak. McClean katolikus angol püspök megengedhetetlennek, Rotondi páter, olasz teológus erkölcstelennek minősítette a lombikban való fogamzást, dón Baget-Bozzo, ugyancsak olasz hittudós viszont kijelentette: — Aki elutasítja a tudománynak az élet érdekében való felhasználását, az voltaképpen az életet utasítja el. — Protestáns, zsidó és muzulmán egyházi férfiaknak semmilyen teológiai vagy erkölcsi kifogásuk sincsen a Steptoe—Edward-féle művi megtermékenyítés ellen, feltéve, hogy az apa és anya az egyházi törvények szerint érvényes házasságban élnek. A nyugati világ egyes közvéleménysformáló tényezői, publicisták, tévékommentátorok, szociológusok, önjelölt próféták felháborodottan kongatják a vészharangot. Van, aki attól tart, hogy egy elembertelenedett új szolgáltató ipar alakul majd ki: a kényelemszerető anyák lombikban fogant magzatukat jó pénzért más nőkkel fogják kihordatni. Mások szerint a jövőben egyes népelnyomó rendszerek, például a fajüldöző délafrikai rezsim számára lehetővé válik, hogy fekete anyákat fehér magzatok befogadására kötelezzenek, és így teremtsék meg a fehérek többségét. Olyan vélemény is elhangzott, hogy a Steptoe- Edwards-féle eljárással fogant magzatok óhatatlanul satnyák lesznek, ugyanis a természetes fogamzásnál a legéleterősebb, legmozgékonyabb ondószálak termékenyítik meg a petét, a lombikban viszont ez a kiválasztódás nem megy végbe. Az szinte magától értetődő, hogy a sci-fi horrorregényekkel és filmekkel fertőzött közönséget az erre specializált tollnokok változatos rémtörténetekkel traktálják laboratóriumban előállított félemberi, félállati szörnyekről, műméhekben sorozatban gyártott, érzések nélküli lényekről stb. (Egy szinte humoros epizód némi tápot nyújtott ezeknek az apokaliptikus jóslatoknak: Steptoe és Edwards két kísérlet között, mint természetes thermosztátban, nyulak méhében tárolta a megtermékenyített emberi petesejtet. Nos, egyszer egy ilyen nyúl megszökött. Azóta Nagy-Britanniában többen tapsifüles angolok megjelenésétől tartanak.) Steptoet és Edwardst mindez nem riasztja vissza attól, hogy tovább folytassák sokaknak örömet és megnyugvást jelentő orvosi munkájukat. Az oldhami kórházban még az idén remélhetően három egészséges lombikban fogant bébi látja meg a napvilágot. S ez így van rendjén. A tudomány vívmányai, akárcsak a legegyszerűbb eszközök, felhasználhatók jóra is, rosszra is. Késsel éppúgy lehet kenyeret szelni, mint ölni, a sok beteg életét megmentő szívstimulátor éppúgy villanyárammal működik, mint a villamosszék. A visszaélés sohasem a tudomány, hanem az emberi gyarlóság, indulat, gonoszság műve. (összeállítás) A tudomány gyermeke vér szerinti szüleivel A bratislavai Közgazdasági Főiskola teljes izgalomban várja és fogadja a testvér főiskolák küldötteit Budapestről, Berlinből, Varsóból, Kijevből, Moszkvából, Szófiából, Lipcséből, Prágából, Havannából, Ulánbátorból, Ostravából... A tydományos diákkörök IX. nemzetközi vetélkedőjén tíz ország közel kétszáz küldöttjét látják vendégül. Rövid a délután, alig jut idő valamire: gyors fogadás, elszállásolás, ismerkedés. És az izgalom, a drukk. Vajon hogyan értékelik a szakdolgozatom? Ki foglalkozott még hasonló témával? Hogy állok helyt a megvédésnél? Szigorú lesz-e a szákzsüri? Munkához lát a „stáb“. Szakzsürik, szervezők, versenyzők. Tizenkét szekcióban 126 szakdolgozatot kell értékelni. Most első ízben nemzetközi szakdolgozatokat is elfogadtak; lehet, hogy a közös munka úiabb hagyományt teremt. Tolmácsunkkal ide is, oda is bepillantunk. Még nem tudjuk, ki lesz a „győztes“. De a munkák témáit ismerjük, s így legalább egyetlen kérdésre válaszolhatnak a versenyzők: Miért éppen ezt a témát választották? Zdenka Langrová, a prágai Közgazdasági Főiskola hallgatója: Témája: A család és a szabad idő. — Családunkban csak ketten vagyunk testvérek és szüleim jó időbeosztással élik napjaikat, mégis régóta foglalkoztatott ez a téma. Mostanában sokat beszélünk róla, de nem azért, mert minden rendben van, hanem ellenkezőleg. Sokszor nem tudunk mit kezdeni szabad időnkkel, helytelen időbeosztásunk rontja életstílusunkat. Ezen a területen sok feldolgoznivaló van még... Talán az én szerény felméréseim is alapul szolgálhatnak egy újabb kiinduló ponthoz. Bavigorzsijn Davaazyren, az ulánbátori Közgazdasági Főiskola hallgatója. Szakdolgozatát a termelési üzemek közgazdaságából dolgozta ki: — Mongóliában sok új üzem épül. Szükség van szakemberekre. Szívesen tanulunk azoktól, akik valamiben előttünk járnak. Engem a közgazdaság érdekel. Pályamunkám az üzemgazdálkodás területéről való, belső szervezési kérdésekkel foglalkozok. Ezért örülnék, ha alkalmam volna, néhány csehszlovák üzemet meglátogatni. Akkor lennék csak igazán nyertes Pozsgai Éva, a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója: Témája: Vállalati tervezés a textiliparban. — Ugyan ki gondol arra, ha egy divatos ruhát vásárol, hogy mennyi munka, számítás előzte meg egy új ruha „születését“, amíg elénk teszik az üzlet pultján? A vállalati tervezés számomra izgalmas munka, és hazánkban ió alapjai vannak. Ezért választottam ezt a témát indulásként a pályámon. Talán egyszer valami újat is hozhatok ezen a területen. Oleg Jurievics Popov, a moszkvai Közigazgatási Főiskola hallgatója: A nehezen megközelíthető északi területek közlekedési kérdéseivel foglalkozott munkájában. — A Szovjetunió hatalmas területen fekszik. A közlekedés, szállítás bonyolult kérdés, hiszen nagyon eltérő természetű területi egységekről van szó. Fejlett közlekedési rendszerünk ellenére van néhány nehezen megközelíthető területünk, ahol — véleményem szerint — a közlekedést is, szállítást is még hatékonyabbá lehet tenni. Én ebben a témakörben szeretnén elmélyíteni szakmai ismereteimet. Marino Vivan, a Santiago de Cuba-i Oriente Egyetem hallgatója: Amikor témája felől érdeklődtem, felemelte üdvözlőleg jobb kezét, és azt mondta: Á, a saj•Q N «Л 'O