Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-10-27 / 43. szám
CSONTOS VILMOS Nem elég egyszer Nem elég egyszer — elmondom újra: Garam völgye, forrón szeretlek. Itt a legszebb a nagy ég azúrja, A dülöútra Kikönyökölnek félkeresztek. Szívem ajtaját sarkig tárom, Nyár-asszony surran küszöbére, Fekszem virággal hímes ágyon, S úgy csókol szájon, Hogy odacsordul parázsló vére. Amint fiatal koromban, régen, Szilaj folyóként újra árad Bennem a vágy s az ölelésben Most is megérzem: Enyém a terhe minden kalásznak. Minden gyönyör és minden szépség Enyém e szépasszony-közelben, S nem fog rajtam öregség, vénség, Csak el ne tépjék A szálat, ami ideköt engem ! odás alakzatú „kapubálványok", dolomittömbök, ijesztően félelmes szirtek között csörgedező patak szalad. A felvonó nyögve húzza fel terhét a hegytetőre, a hófedte lankán tarka pillangóként suhannak sítalpukon felnőttek, gyerekek. A kis-fátrai (Malá Fatra) Vrátna-völgyben (Vrátna dolina) télen mindennapi látvány az ilyen. Egyik állomásán vagyunk a slzők paradicsomának. Valamikor a legendás szegénylegény, Juraj Jánoáík szedte a vámot ezen a vidéken. A szomszédos Terchován született ahol a szálloda neve s a környéken megannyi barlang örökíti meg a „tele kalappal aranyat osztogató, a szegény népnek ruhakelmét fától fáig mérő", a gazdagok ostorozójának, szegények védelmezőjének emlékét. Most a turisták és sízők jelennek meg gyakran a Chleb, a Nagy-Rozsutec (Veíky Rozsutec) és a Grufi tetején, ahol a nép ajkán élő legenda szerint Jánoáik kémlelte a vidéket. A hegyoldalak képét rengeteg paraszti település, hegyi tanya színesíti. Magyarul tanyavilágnak mondhatnánk a lazoknak, szálasoknak nevezett hegyi szállásokat, ahol finom zsendicével, Íróval, juhsajttal fogadják a vándort. A hegyoldalakban a szúrós boróka mellett gazdagon terem a málna, a szeder, a fekete és vörös áfonya. A közeli települések közül keressük fel Ciöpnanyt az ezer lakosú irtványfalut, amely a környéktől eltérő népviseletével különlegességnek számít. Irányt változtatva, innen az Alacsony- Tátra (Nizke Tatry) felé Liptovot érintjük. Valamikor Liptó arról volt ismert hogy a férfiak csapatostul vándoroltak ki innen a tengeren túlra, megélhetést keresni, no meg arról is, hogy itt nyolc hónapig tél, négy hónapig meg hideg van. Ma mind több korszerű üzem, gyár foglalkoztatja a festőién szép vidék lakóit,és mintha az éghajlatról szóló mondának sem lenne igaza, több itt a napsütés, mert több itt az öröm. Ne felejtsük el azt is megemlíteni, hogy a juhsajtkészítésnek, illetve a liptói A SÍZŐK PARADICSOMA
