Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-10-27 / 43. szám
BÄBI TIBOR Intemacionálé Látjátok, itt lakom, ebben a földszintes zabosi házban, ez itt az otthonom. Ablakom a Dunára néz, a végtelenbe tűnő síkra. Azt mondják, hogy a föld őskorában tengerfenék is volt e süllyedő, álmosító táj, eleven halottjával itt horgonyoz a ház, e koporsó és rozzant bárka. Szakadj, zúdulj rám, örvénylő, alacsony ég vize; idők iszapja, temess el: tízezer év múlva hadd jöjjön a búvár, aki megleli majd a roncsot, befejezetlen álmaimat... о o /7/7 о —1 > о < Z Ö, hogy szerettem a mozgást, a szárnyaló Napot, gépek, madarak röptét, folyamok hátán s a tengeren úszó fürge hajókat, zsúfolt vonatok robogását, mozdonyok füttyét, a várótermek víg zsivaját, a városok bábeli hang- s nyelvzavarát, a főterekre gyűlt ezrek harsány jelszavait, színes lobogóit .az Intemacionálé szárnyas, új dallamát., az egyetlen és emberi zsoltárt, /' SÉBhÍs amit dalolni érdemes. Te, ifjúságom -himnusza, veretlen magyarságom lelke, k| riémífórt ef úgy, .. Jr , micsoda kétes,lárma fogta be^mind^két fülem? Hallottalak a bujdösás idején,'fegyverek zajában, fogdában a prices férges takarója alatt, hallottalak a szél,dalában, kerékcsattogásban, forró, izzó sínpárok felett. Te voltál emberi méltóságom, bátorságéin, egyetlen igazam és igazolásom. Te Völtáf útlevelem, s talpam alatt a szabad út.' Ó, jaj, kalitkába zárt engem a madarász, 1épre csalt, megfogott édes mézzel, hazudozással. Van-e még álmom? Ha van, csak a borzalom: egy börtönfolyosót látok, s vak falán Kán Béla vérző árnya imbolyog — az Internacionálét énekli százezer halott. a börtönrács mögött, a koporsóban is .. Szabad szelek, mégis szánjatok, folyamok hátán és tengeren úszó fürge hajók, mégis ússzatokl Utak, folyók, sínek, telefondrótok, villanyhuzalok, hálózzatok be minden szárazföldet, szigetet, megyek én is, veletek szállók, úszom, futok, loholok, nem várok, nem várhatok ezer, se tízezer évig — nem férek álmaimmal egy fecskefészket rejtő fedél alá a boldoggá hazudott otthoni táj tenyerén, síromnak itt, e tengerfenék iszapja is kevés ... Harsogj, Intemacionálé! A Dunát, ezt a nyolc országot közvetlenül, de vízgyűjtőjével egész Európát érintő folyót csak oz tudja igazán szeretni, becsülni, aki a közelében él; aki ismeri szépsége titkait, erejét, szeszélyeit. Ez a 2900 km bosszú folyó meghatározza a partjai mentén élő népek társadalmi-gazdasági helyzetét, fejlődésének irányát és ütemét. A mi Duna-szakaszunk gazdasági fontosságát elsősorban a hajózás jelentette. A folyó természeti szépsége, partjainak különleges flórája és faunája pihenésre, kikapcsolódásra csábította a természetbarátokat. Az ipar növekvő vízigénye, a víztisztítás egyre inkább komplex megoldásokat, nemzetközi együttműködést sürget. A jövőben az iparosítás szempontjából csak azok a területek lehetnek versenyképesek, omelyek elegendő vízzel rendelkeznek, és a termeléshez szükséges nyersanyagok, tömegáru szállítását vízi úton biztosíthatják. A Duna komplex hasznosításának egyik legfontosabb feladata tehát a korszerű vízihálózat kiépítése. De azt a tényt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Duna menti országok iparának és mezőgazdaságának gyors ütemű fejlődése magával hozza az energiaigény növekedését. A hagyományos ásványi tüzelőanyagok korlátozott mennyisége, a fokozódó energiaigény valamint a Duna komplex hasznosítása új lehetőségeket nyitott a víziművekkel olcsóbbon előállítható villamosenergia-termejésnek. A harmadik igen fontos követelmény az árvízvédelem és folyószobályozás. Még élénken él emlékezetünkben a nagy árvíz, mely tizenhárom évvel ezelőtt sújtotta hazánk Duna mentén élő lakosait. Jelentős kapacitású árvíztárolók a Duna völgyében a földrajzi adottságok miatt nem építhetők. Ezért az árvizmeder szabályozásával, árvédelmi töltésekkel kell védeni a folyómenti területeket. A Duna korszerű hasznosítására tehát ma nagy szükség van. A szocialista országok területének Dunaszakaszaira vonatkozó első összefoglaló terv 195ő—60 között készült a KGST tagállamok közös munkájának eredményeként. Ezekben a tervekben hangsúlyozták először a dunai vízilépcsők komplex hasznosítását. Csaknem húsz éve tudják az, emberek, hogy a Duna nagy változások előtt áll. Ez év májusában kezdődött meg hazánk legnagyobb építkezése — melyről a szakemberek is úgy beszélnek, mint az évszázad legnagyobb művéről - a Bős (Gabcíkovo) — Nagymaros Vízilépcsőrendszer. Csehszlovákia és Magyarország közös építkezése ez. A költségek és a haszon is fele-fele arányban osztódik meg. Tehát két ország népének összefogása, a szocialista országok kölcsönös segítségnyújtásának eredménye lesz majd ez a nemzetközi viszonylatban is igen jelentős vízimű. 3
