Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-10-27 / 43. szám
си A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja Főszerkesztő: HARASZTI-MÉSZAROS ERZSÉBET Főszerkesztőhelyettes: JANDANÉ HEGEDŰS MAGDA Grafikai szerkesztő: SCHREIBER KATARINA Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB 2IVENA kiadóvállalata, 897 19 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség 897 36 Bratislava, Martanovicova 20. Telefon: központ: 585 02, titkárság: 549 25 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyedévre 23,30 Kos. - Külföldi megrendelések: a Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedíció a dovoz tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József-nádor tér 1.) — Előfizetési díj: egyéni, évi 180.- Ft. - közületi 220,- Ft. Csekkszámlaszám MNB 215— 96162 - A SÜTI 6/28 engedélyével. - Szedés és fotoretusálás: Vychodoslovenské tlaciarne, n. p., 042 67 Kosice, Svermova 47. Nyomja: Polygrafické závody, n. p., Bratislava-Krasnany, indexszám: 49413. Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon: Kiránduló család a betléri (Betliar) parkban. Huszár Tibor felvétele. (Lapunk bővített száma a Szlovák Idegenforgalmi Kormányhivatal közreműködésével készült.) 2 H. MÉSZÁROS ERZSÉBET Pirosbetüs A születésnap a legmeghittebb családi ünnep. Alkalom az örömre, az emlékezésre, a felmérésre. Az érdemek, sikerek, a gondok leküzdésének, eredményeknek, a személyes tulajdonságok méltatásának éltető erejéből, jóízéből gyúrt hamuban sült pogácsa az elkövetkező esztendők útjára. A haza születésnapja sem csak országos ünnep. A család pirosbetűs ünnepe is. Alkalom arra, hogy a társadalom e tengercseppnyi részében, a legkisebb sejtben meglássuk az egész művet; az országot, amelyet mi formálunk, növekedését kezünk által. A hazáét, amely bennünket formál és éltet. Hogy megvizsgáljuk önmagunkat, tennivalóinkat, magatartásunkat e kapcsolatok kölcsönösségében. Dúsan térített ünnepi asztal mellett ülnek családi körünkben azok a nemzedékek, amelyeknek nemcsak történelem, hanem életküzdelem is volt az elmúlt hatvan esztendő fele. Építő, embert próbáló nehéz' munka a másik, a szabad harminc év. Milyen távolinak tűnik már az első világháború, amikor a költő így kiáltott „Szívemet a puskatus zúzta'... A legöregebbek fáradt hangját ki hallgatja róla? Nem, nem ünneprontás terített asztalunknál meséjükre, szavukra figyelni. Nagyszülők robotja, munkát-kenyeret követelő helytállása Október eszméin erősödött a szabadság újra meg újra feltámadó főnixmadarává álmaikban, tetteikben. Hazaszeretet, haza, nemzet, nemzetiség... Az önállóság első lépéseit, a nemzetté válás tudatát tanulta az ország népe, amikor a kor már új leckét adott fel: a proletár internacionalizmus, a népek egységének, összefogásának feladatát, ami az ország, a haza megmaradásának, a nemzet, a nemzetiség jogainak egyetlen biztosítéka lehetett a fasiszta barbárság, embertelenség ellenében. Az eszmék tisztaságát, az emberség hitét táplálták, őrizték és vitték legjobbjaink át a fasizmus üldöző, pusztító pestisén, amíg a Szovjetunió segítségével valóra válhatott a szocialista társadalom építése. Klement Gottwald, Antonín Zápotocky, Laco Novomesky, Steiner Gábor, Major István, Fábry Zoltán... Július Fuéík, a példa. És a munka, az építés hősei. A Februári Győzelem, a tervidőszakok eredményekkel jelzett esztendői, az „első nemzedékek" harsány, ifjúságban, kék horizontban viszszaálmodott építkezései: Ifjúsági vasút, vízduzzasztók. Ifjúságfalva... szövetkezetesítés, bányák, kohók, gyárak. Szülők lelkes emlékezése fölött elsiklik a holnapot kutató fiatal tekintet. Nemrég egy olvasónk azt kérte tőlünk, ne írjunk a lapba „sötét oldalakat", ahol arról van szó, hogy a világban valahol éheznek, nyomorognak, gyilkolnak. „Nekünk megvan mindenünk, örüljünk neki, s becsüljük meg" tette hozzá. Valóban megvan mindenünk. Az ingyenes egészségügyi gondoskodástól kezdve a családi pótlékig a biztos jövedelem. Gyermekeink bölcsődei, óvodai ellátása, ingyenes oktatás, tanszerek. Az ifjú házasok kölcsönétől, lakáskiutalástól kezdve egészen a nyugdíjig. Anyagi gondok nélkül él a mai család Csehszlovákiában, jólétben, szinte a bőség zavarában: hazai vagy külföldi hűtőszekrény, kocsi, tévé, tengerparti üdülés vagy világ körüli út... Gondunk, hogy a tavalyi ruhát, kétéves cipőket, használt holmit hová tegyük, hogy az ételhulladékot, száraz kenyeret szemétbe dobjuk-e vagy átveszik tőlünk valamilyen feldolgozás lehetőségével, hogy hazai gyümölcsöt vegyünk-e vagy délit — és így tovább. Nemrég valaki így tréfált: Nálunk még az sem halhatna éhen, aki nagyon akarna. így igaz, egészségügyi, szociális gondoskodásunk kivétel nélkül mindenkire kiterjed. Még arra is, aki megelégszik azzal, hogy csak kap a társadalomtól — odáig, hogy neki is kell adnia érte valamit, még nem jutott el. A közvélemény, a szocialista öntudatú emberek közössége azonban rájuk is hat, elítéli ezt a magatartást. Egyre tisztábbá, világosabbá válik előttünk az igény, milyen emberekre van szüksége társadalmunknak, milyennek kell lennie a családnak, hogy megérdemelje, kiérdemelje ezt a gondoskodást — hogy tovább vigye eszménk megvalósítása útját. Éppen ezért figyelünk, figyeltetünk oda mindenkit a világra, hogy a „nekünk megvan mindenünk" viszonylatában féltsük, szilárdítsuk — becsüljük, amink van, s hogy a bőség adakozó jóságával arra törekedjünk, sehol a világon ne legyen éhező gyermek, gyilkosság, háború, szenvedés... Könnyen bezárulhatnak a kapuk, a szívek, a szemek, ha az önzés mohóságával nyúlunk a terített asztalhoz, s ha csak elvenni akarunk róla, rátenni nem. Ha azt hisszük, elég ami van, nekünk elég — ki gondol mással —, ki akar többet! Szerencsére társadalmunk erkölcse a becsületesen helytálló, mindenkiért, az egész népért, társadalomért, a hazáért — a jövőért dolgozó embert tartja példaképének. Vajon — ilyenek vagyunk? Több mint félmillióan valljuk csehszlovákiai magyaroknak magunkat és nemzedékeink minden gyökerükkel szülőföldjükbe kapaszkodva életükkel és munkájukkal bizonyítják: csak itt tudnak és akarnak élni, ez a hazánk. Nemzetiségi magatartásunk, hazafiságunk, öntudatunk Október, Lenin eszméin izmosodott, nőtt szocialistává. Tudjuk és tudatosítjuk, hogy csak akkor lehetünk méltók társadalmunkhoz, szocialista hazánkhoz, ha a népek, nemzetek és nemzetiségek testvériségének szellemét szilárdítjuk tovább. Haladó történelmünk, forradalmi hagyományaink emlékeit kell ápolnunk, s összefüggéseiben látnunk és láttatnunk, ami jólétünk bőségünk táplálója és megteremtője. Ha kulturális értékeinket megbecsüljük, anyanyelvűnk talaján új értékeket fakasztunk képességeinkből és tudásunkból, hogy szülőföldünk szeretetét, hazánk iránti hűségünket alkotó tettekkel bizonyítsuk. Mindenki a maga helyén, kenyeret, vasat vagy téglát, virágot vagy verset téve az ország asztalára. Hogy családi asztalaink ne csak bőséggel, hanem szerető tisztelettel és apáink örökségéből szőtt álmok vásznával legyenek tiszták és az új nemzedékeket fénykörükbe fogók. Hogy tápláló kincseikből testben és lélekben erősödjünk, így gyűjtve nemes, alkotó tetteinkből szép emlékeket a jövő számára.
