Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-10-20 / 42. szám
dgoshert 1 fit I и HI” kereszt alapszervezetének tagjai is. Ha az elnöknő lakásához érünk, kérdezzük meg őt is — ajánlotta Boda Klára. Szabó Júlia kissé bátortalanul kapcsolódott be a beszélgetésbe. — Ügy vagyok vele, ha nézem ezeket a virágokat, szinte hallom beszédüket, köszönetüket. Voltak olyan szombatok is, amikor 270-en, nagyobb részben nők dolgoztak a „virágoskert" rendezésén. Nemcsak a virágokat ültettük, palántáztuk, a kerítések építésében is részt vettünk. A szentesiek szorgalmát, igyekezetét példaként emlegetik a terebesi (Trebisov) járásban. Szocialista kötelezettségvállalásuk része a 7500 óra társadalmi munka, amelyet faluszépítésre fordítottak. Az év végéig közel 25 ezer órát dolgoznak le ezen a szakaszon. A hnb elnökének szavait idézve „ilyen szorgalmas asszonyokat aligha lehet találni a környéken". Nemcsak „virágoskertté varázsolták" a falut, de munkájuk eredményét meg is védik. Mindent egyedül csinálnak, maguk gondozzák a kiültetett rózsafákat, amelyeken így még ősszel is van virág, gyomlálják az ágyásokat, gyűjtik a beérett virágmagokat. Pontosan úgy, mint a házak előtt lévő kiskertek virágaival teszik — sajátjukként. Csupán egy kérdésre nem tudtak pontos választ adni: Hány rózsafa, virág, díszfa pompázik a faluban? Ezer, tízezer, százezer? Aligha számlálnának kevesebbet, ha lenne idejük mindet számbavenni HOROSZ ÁRPÁD Állandóan azt hajtogatja; testvéreinek sok pénze volt, neki abból jár, nem engedi, hogy az elnök tegye zsebre. Kisebb, nagyobb papírdarabkákat rak ki az asztalra. — Még jó, hogy ezeket eltettem. Nem hittem volna, hogy egyszer szükségem lesz rá . . . Amikor Károly bácsi meghalt, a kabátzsebeiből összesen 23 254.— koronát szedtünk ki. Az elnök elvtárstól tudom, hogy volt két takarékbetétkönyve is, de ezeket nem találtuk meg. A temetkezési költségekért 2724,— koronát fizettem ki, az elnök hozta a számlát; sírásók, harangozó, koporsó, halottvivők, frissítők stb. A többi pénzt magamnál tartottam. Ebből küldök időnként anyámnak — erről is megvannak a postautalványok. Egyszerre nem akarom neki odaadni, mert a testvérem, akivel él, nem tud a pénzzel gazdálkodni, elköltené, s anyámnak nem maradna belőle. Gondolkozik, mit tudna még mondani. — Julis néném halála előtt két évvel adott nekem egy betétkönyvet. Tizenhatezer korona volt rajta. Azt mondja; ez a tiéd, amiért gondoskodsz rólunk. Halála előtt egy hétig volt Várkonyban (Vrakún) a nyugdíjasok házában. Hogy ide mennyi pénzt vitt magával, azt nem tudom, de az elnök azt mondta, hogy a harisnyájában találtak kilencszáz koronát, amit majd elküldenek nekem. Ezt még nem kaptam meg. Az anyám talán ezt a pénzt várja ... Az elnök sírkövet csináltatott — mind a három testvér neve rajta van — ezt ő fizette ki, tőlem nem kért rá pénzt. A szomszédasszonytól tudom, hogy még találtak Károly bácsi után pénzt, abból fedezték a sírkő árát. Mikor járt utoljára Alistálban? — Julis néném halálától, vagyis karácsonytól még nem voltam ott. Bözsi néném egészséges, nagyon tiszta aszszony, utána nem kell takarítani, egyenlőre nem szorul segítségre. Ha mégis, telefonon bármikor felhívhatnak, rögtön megyek. A magam részéről lezártnak tekintettem az öregek ügyét, ha anyám nem akadékoskodna, rendben is lenne minden . . . A pénz kutya portéka. Képes elrontani az anya és gyermeke közötti jó viszonyt, megmérgezni a testvéri szeretetet, szétverni a sok évig tartó barátságot. Amíg az öregek éltek, Ilonkán kívül senki sem nézett feléjük. De az örökséget, ami utánuk maradt, számon tartották. Levélírónk panasza elgondolkoztató és elszomorító. Komjáti Gizella kérésének — hogy az ügyet adjuk bíróságra — nem teszünk eleget. Úgy gondoljuk, nincs is erre szükség. Inkább hallgassa meg a lányát, aki igazságosan és emberségesen próbál segíteni idős rokonainak, édesanyjának. H. ZSEBIK SAROLTA Mindennap találkozunk velük. Esőben, szélben, hóviharban, vagy forró napsütésben hozzák az újságot. Várjuk őket, s ha késik a lap, velük bosszankodunk. A Posta Hírlapterjesztő Szolgálatának dolgozói már 25 éve törődnek azzal, hogy minden olvasóhoz eljussanak kedvelt lapjaink. Az újságárusok, postások népes csoportja évente több mint 528 millió darab napilapot, hetilapot, szakfolyóiratot továbbít az olvasókhoz. _a) £-o > Ü от 2 Sok helyen családtagként fogadják őket, elbeszélgetnek velük. Idős emberek napjai lesznek boldogabbak, fiatalok arca derül fel, ha megjönnek, táskájukban az ismereteket, szórakozást, tanácsot, vigaszt adó újságokkal. A mi munkánk közvetítői ők. Ennek ' hatékonysága függ az ügyes, fáradtságot nem ismerő postások, újságárusok munkájától. Mert hiába készítünk tartalmas, szórakoztató lapot, ha nem jut el időben az olvasóhoz. Jubileumuk alkalmából köszöntjük a Posta Hírlapterjesztő Szolgálat minden dolgozóját! Köztük azokat, akiket hosszú esztendőkön át végzett munkájuk nyomán már megismertünk. Sokan vannak, akikkel még nem találkoztunk, de tudjuk róluk, szeretik lapunkat, terjesztik, népszerűsítik. Közülük csak néhányat említünk, Kapela Máriát Imelyröl (Imef), Balázs Józsefet Nagycsalomijáról (Vefká Calomija), Tóth Margitot Almásról (Jablonov), Katona Pálnét Gömörhorkáról (Gemerská Hórka), Török Erzsébetet Krasznahorkaváraljáról (Krh. Podhradie), Katona Ilonát Ladmócról (Ladmovce). Ök évek, évtizedek óta szerzik az új előfizetőket, terjesztik lapunkat, önként vállalják, hogy az előfizetett példányokon kívül néhány darabot hetente még el is adnak. Nélkülük nem mondhatnánk el, hogy a Nőnek és a Barátnőnek százezres olvasótábora van. Kívánunk számukra jó egészséget, minél több megértő előfizetőt, olvasót és nem utolsósorban olyan újságokat, amelyek tartalmukkal önmagukat is népszerűsítik! KÖSZÖNTJÜK Q jjr r
