Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-09-14 / 37. szám

<Ю, ŰS1§(í?3'K[ö)<§l1[a

1

т| I__I I |_

főúton levő hentesüzlet vezetője szerint idén jobb a húsellátás, mint tavaly volt. Igaz, a megrendelt mennyiséget nem mindig kapja meg, de ha szombatra elfogy a sertés- és marhahús, akkor baromfit kínálnak a vevőnek. Abból mindig van bőven.- A marhahúst egészben kapjuk a Komáromi (Komárno) Húsfeldolgozó Özemtől, a zsírját jól leszedjük. A fogyasztó nem is panaszkodhat, hogy faggyús húst kínálunk . . . Rosszabb a helyzet a sertéshússal, azt úgy kell árusítanunk, ahogy megérkezik. S néha bizony vastagabb a zsírréteg rajta, mint amennyit a norma megenged. De nem reklamálhatok, mert ha visszaküldöm, hús nélkül maradunk. Idén nyáron nem vagyok elégedett a szalámik minőségével sem. Néha öt-hat féle is megromlik, mire ideér - tájékoztat Kiss László.- Csomagolt húst nem látok a pulton. Nem szokott rendelni?- Rendelek én mindig, csak nem küldenek! Pedig a vevők szívesen elvinnék. Eleinte nagyon szép húst csomagoltak, de idővel ennek is romlott a minősége. Meg aztán az is előfordult, hogy mire megkaptuk már szaga volt. A csomagolt

A statisztika szerint évröl-évre több húst fogyasztunk. Amíg 1948- ban Szlovákiában az egy lakosra eső húsfogyasztás csak 18 kg volt, 1976-ban elérte a 82 kg-ot. Világviszonylatban a mennyiséget nézve nagyon előkelő helyen állunk, de nem lehet ugyanezt elmondani a minőségről.

Gyakran panaszkodnak a fogyasztók; csak zsíros húst kapni az üzletekben I... És nemcsak ők, az egészségügyi szakemberek is, akik túltápláltnak tartják korunk emberét, ennek okát elsősorban a helytelen táplálkozási szokásokban látják. Ezek közé tartozik a zsiradékok, a sertéshús túlzott szerepe étrendünkben. Sajnos a mennyiségre való törekedés mellett megfeledkeztünk a minőségről.

NINCS MIBEN VÁLOGATNI

Nyár elején jártunk a tornaváraljai (Turnanské Podhradie) hentesüzletben. Szerdán és pénteken kapnak árut. Csütörtökön az üzlet üres; nincs vevő, mert hús sincs.- Hetven kiló marhahúst kaptunk a megrendelt 320 kilogramm helyett. Ez tegnap elfogyott. Sertéshúsból egy kiló sem érkezett, pedig ebből is három mázsán felül rendeltünk. A Kassai (Kosice) Húsfeldolgozó özem nagyon mostoha hozzánk. Sokszor olyan zsíros húst. kapunk, hogy rossz ránézni. Visszaküldhetnénk, de akkor mit áruljunk?... így aztán a fogyasztók kénytelenek azt megvenni, ami van — panaszkodik Szanyi László eladó.

Néhány kiló zsíros oldalas lóg a szögön. A pulton osztályon aluli csirke. Valóban nincs miből válogatni . . .- Vesepecsenyét mikor kaptak utoljára? - kockáztatom meg a kérdést.- Vesepecsenyét? - csodálkozik a másik eladó, Polcz József. — Tudom hogy milyen, mert az iskolában tanultunk róla, de mióta itt vagyok, még nem láttam . . .

Pénteken kétszáz vevő is megfordul az

üzletben. Van aki ötszáz koronáért vásárol húst. Sokan órák hosszat állnak az üzlet előtt; várják az áru érkezését. Azt mondják inkább várnak, mert az elsőknek biztosan jut. Aki később jön, az magára vessen.

MINDENKINEK KEDVÉRE VALÓT

A losonci (Lucenec) Lenin utcai hentesüzletet fél évvel ezelőtt nyitották meg. Azóta az egész lakótelep itt vásárolja a húst. A korszerűen berendezett üzletben korszerű az ellátás is. A pulton máj, szív, tüdő. A kampókon szép sertéshús és marhahús lóg.

— Sonkát is kaphatok?

— Még nem érkezett meg az áru, de ha egy kicsit vár, szolgálhatok vele feleli készségesen Hanko Zoltán.

Kellemesen lep meg, hogy itt minden kapható.

— Mi ennek a titka?

— Ha az ember utánajár, megkapja, amit rendel. Én azt szeretném, ha minden kérésnek eleget tudnék tenni.

JOBB MINT TAVALY

V

A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda)

húst naponta kellene szállítani, nem elég hetente kétszer

AZ ELSŐSÉG NYILVÁNVALÓ

A főváros hentesüzleteit járva leszögezhetjük: mindegyikben van mit vásárolni. Az egyikben szép karajt, a másikban rostélyost, a harmadikban belsőrészeket. Igaz, ritkán találni mindezt együtt. Habár vitathatatlan, hogy a főváros üzletei a vidékieknél jobban ellátottak, de itt sincs minden olyan szinten, ahogyan ezt elvárnánk. Sok függ az üzletvezetőtől, mennyire szívügye a fogyasztók igényeinek kielégítése. Mert van aki addig reklamál, kér, követel, amíg megkapja a szükséges mennyiséget, о megfelelő minőséget. Akad olyan is, aki beéri azzal, amit hoznak neki; amit kapott. Legföljebb másra hárítja a felelősséget; leggyakrabban a húsfeldolgozó üzemek dolgozóira, vagy a termelőkre.

NORMÁK ÉS IGÉNYEK

A Bratislavai Húsfeldolgozó Kombinát három éve üzemel. Elvárható tehát, hogy a legkorszerűbb berendezésekkel működik. ami lehetővé teszi a jó minőségű húsellátást is.- Sok panasz hangzik el a mi számlánkra a zsíros hús miatt, pedig ebben nem vagyunk hibásak. A normákat betartjuk, sőt van olyan hónap is, hogy a normán felül tíz tonnával is több fagygyút leszedünk" a húsról. Ezzel persze magunkat károsítjuk meg a fogyasztó előnyére... - mondja Topofcansky Róbert mérnök, a termelési igazgatóhelyettes.

Tíz, tizenöt évvel ezelőtt, amikor a hús zsírtartalmát meghatározó normákat készítették, még mások voltak a fogyasztók igényei, mint ma. Azóta a normák elavultak. Ma már senki sem kér zsíros húst azért, hogy családját jóllakassa.- A szomszédos országokban, például Magyarországon irigykedve nézzük, menynyivel soványabb sertéshúsokat árulnak, mint nálunk. Minket mi gátol ebben?- Nálunk magas a vágósertések átvételi súlya, illetve zsírtartalma. Húsra a kilencven kilósnál kisebb állat felelne meg, ezen még kicsi a zsírréteg. De melyik mezőgazdasági üzem adná el a sertéseket ebben a súlyban, amikor a többlet 30—40 kilót gyorsan és olcsón kitermelheti? A sertésfajtákon és az ennek megfelelő árkülönbségen kellene változtatni ahhoz, hogy a mezőgazdasági üzemeknek kifizetődőbb legyen a soványabb sertések eladása.- Megfigyeltem, hogy a csomagolt hús sokkal soványabb az azonos árban kimért húsnál. Sajnos nem mindig és mindenhol kapni. Miért?- Mi csomagolt és árral jelölt hússal el tudnánk látni egész Szlovákiát. Tavaly 470 tonnát adtunk az üzletekbe, idén 800 tonnát terveztünk. De az üzletvezetők ezt nem rendelik, számukra „kifizetődőbb" a kimért hús eladása, amelynek ők határozzák meg о minőségét és órát is.

MINDENKI A MAGAÉT NÉZI

Oda jutottunk, hogy ha a mezőgazdasági üzemek zsírmentesebb vágóállatokat adnának a felvásárló üzemeknek, c fogyasztó is soványabb húst vásárolhat na. Mi erről a véleménye a termelőnek, Hudák Václav mérnöknek, a vinnéi sertéstenyésztésre szakosított szövetkezet zootechnikusának?- Mi is a magunk érdekeit nézzük. Nekünk a 116 kilós átlagsúlyú sertések eladása a rentábilis. Egy istállóból - még ha ugyanazon fajta is. és egyformán takarmányozott - mindegyik állat más súlyú. Nem ritka a zsíros, 130 kilogrammos sem, de még ez is a norma határán belül van. Nálunk még hiányzik a megbízható húsfajta kinemesitése és az ennek megfelelő jó minőségű takarmányellátás. Enélkül hiába minden igyekezet.

Mezőgazdasági üzemeink teljesítik hús. eladási tervüket. A szükséges mennyiség piacra kerül. Az elosztásnál mutatkozó hiányosságok helyi jellegűek, melyeket a személyes felelősség növelésével kell kiküszöbölni. A húsfogyasztás évi személyenkénti 2,5 kilogrammos növekedése - melyet a hatodik ötéves terv irányszáma megszabott - folyamatos. A minőség javításával viszont még sok a tennivaló. Olyan átfogó intézkedésekre van szükség, melyek a normák módosításától kezdve egészen az eladók ellenőrzéséig terjednek. Az életszínvonal előirányzott növekedése ezt minél előbb szükségessé teszi.

H. ZSEBIK SAROLTA