Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-08-17 / 33. szám

Nagygéresen 453, a helmed AG-ban több mint ezer hektár gabona »árt kaszára. Az oratas teljes idegi, fizikai és szakmai felkészültséget igényelt. NESZMÉRI SÁNDOR Csak elbeszélésekből isznerem a régi aratásokat: a falu apraja-nagyja, férfiak, nők egy hónapra kiköltöztek a mezőre. Idénymunkások — aratók, marokszedők — tízezrei hajnaltól késő estig szalonnán és kenyéren, vagy csak kenyéren és hagymán küzdöttek heteken át a tűző nap kábításán minden szem gabonáért; szenvedtek a fejadagért, bérért — adott esetben az egyetlenért az év folyamán. Hiába érzem a mesévé szelídült elbeszélések mögött az érdes kezű valóságot, a cserjedző lelkek magukbafordultságát, mindig a visszahoz­­hatatlan romantika, az át nem élt utáni vágyódás keveredik gondolataim közé. Mert most minden más — még az időjárás is. Talán annyi maradt, hogy most is idénymunka az aratás, most is nehéz, tökéletes idegi, fizikai és szakmai felkészültséget igénylő munka. Es most is tízezreket mozgat meg, ha más formában is, mint évtizedekkel ezelőtt. Л romantikáját meg azért nem érthetjük, mert mi felnőttek vagyunk: a tátott gyerek­szájak, a büszkeséget adó titokzatos keréksimogatás elkerüli figyelmün­ket. Nehéz az idei aratás, nagyon nehéz — sóhajt Bajusz Ödön, a Király­­helmeci (Kráfovsky, Chlmec) Állami Gazdaság helyi részlegének vezetője. Talán ezért a nagy összefogás fiatalok, idősebbek, asszonyok és férfiak között. Nem a régi formája ez az összefogásnak, nem aratók és marok­de azért teltek a pótkocsik; elérik a 42 mázsás hektárhozamot. szedők közösségéről van szó, bár előkerültek a kézikaszák. A tökéletes ellátottságról, az étel és frissítő italok széthordásáról, a többi mező­­gazdasági munka fennakadás nélküli folyásáról, amit az asszonyok bizto­sítanak elsősorban. De nagyon kell ez az összefogás. Rosszul bánik velünk az időjárás. Hiába készítettük elő jól a földeket, használtuk ki a leg­messzebbmenőkig a magas fokú gépesítést, a májusi fagy, a júniusi és júliusi esőzéstől, a kisebb felhőszakadástól nem tudtuk megvédeni termé­nyeinket. Elhúzódott a vegetációs idő, ledőlt a gabona. A szovjet kombáj­­nosoktól tanultakat idén még nem tudjuk hasznosítani. Ezért kerültek elő a kaszák. A földön maradt gabonát azzal vágják, szekérre gyűjtik, úgy hordják a kombájnokhoz kicsépelni. A terebesi (Trebisov) és michalovcei járásban az összefogás már több éve túlnövi a járást, sőt az országhatárokat is. A szomszédos szovjet járásokkal kötött baráti kapcsolat részeként tíz-tíz kombájn cserélődik ki évente. A helmeci részlegen az idén egy szovjet kombájn van, amely a bereg­szászi járásból, Nagybégányból érkezett, „fedélzetén“ Grebo Sztyepan Ivanoviccsal és Nánási Fedor Fedoroviccsal, vagyis Grebo Istvánnal és Nánási Ferenccel. Ok magyarázzák el a szakmai részét annak az újítás­nak, amelyet a helmeciek az idén már nem tudnak használni. Hajdú Sándor a Szovjetunióból, Botrágyból érkezett segíteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom