Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-07-27 / 30. szám

_> <D О _I M Ul < > О < z PROLÓGUS, AVAGY A SZÖVETKEZET AGRONÓMUSÁNAK PANASZA: TÍZ TRAKTOROS HIÁNYZIK, NYU­­GODTABBAN NÉZHETNÉNK AZ ARATÄS ELÉ, HA NEM VOLNA EZ A GON­DUNK .. . TRAKTOROSNÖK? EGYRŐL TUDOK VALAHOL, DE HOL IS... NÁ­LUNK? Amikor először hallottam őt beszélni a trak­torokról, meglepetten néztem a magyarázó szavait kísérő gesztusokat. Volt ezekben a mozdulatokban egy kevéske abból a restelke­­désből, amit a falumbeli embereknél figyeltem meg először, ha olyan dologról beszéltek, amit maguk szerettek ugyan, de a világ szemfor­gatva fogadott. Első élményeit mesélte akkor; bujkáló, néha meg-megvillanó örömmel szemében természe­tesnek ható öniróniával emlegette, hogyan köhögött a motor az első indításkor. Fejcsó­váló férfiak tekintete kísérte mozdulatait. Ez­után egy évig ült a traktor nyergében. Ked­vence a szőlőművelésben használt bolgár kis­­traktor volt. A szövetkezetbe társadalmi mun­kára érkezők egyike törte össze. Kendőzetlen izgalommal beszélt vágyáról: újra traktorra ülni. Csak varom a jő szerencsét Akkor a véletlen hozta össze találkozásun­kat. Kilencedikes lányát, Évát kísérte felvételi vizsgára a lévai (Levice) óvónőképzőbe. Máso­dik találkozásunkkor derült ki, hogy nem vet­ték fel. — Nincs veszve semmi — mondja Éva, meglepő magabiztossággal, amit feltehetően édesanyjától örökölt. — Nagykürtösön (Vefky Krtís) varrónőnek tanulok majd. Jó volt a ki­lencedikes bizonyítványom, megígérték a Ple­­tában, hogy textilipari középiskolába is el­engednek, ha lesz kedvem. Prebela Lászlóné túljutott a vizsgán, amely évente a traktorosok továbbképző tanfolyamát zárja. Mégsem ül traktoron. — Az első órában meghökkentem, amikor gépjárművezetői jogosítványt akart szerezni a feleségem. — Idézi fel a férje. — Traktoros­ként dolgoztam, s ő mindig boldog volt, ha beülhetett a ház előtt álló traktorba. Itt Csa­­lárban (Vcelary) bizony sokan megnézték azt is, ha motorkerékpárra ült. Amikor előállt, hogy traktoros akar lenni, mondtam neki, hogy próbáld meg. Ismered milyen a munkám, tudod azt is, mi vár rád. A faluban beszéltek róla. Háromgyerekes asszony ilyet vesz a fejé­be! Aztán csak erősködött, csak elment a tan­folyamra. Sajnos nem sokáig tartott az egész veszi át a szót a feleség. — Valahogy na­gyobb a bizalmatlanság velem, mint általá­ban a kezdő traktorosokkal szemben. Ki mer új járművet egy kezdőnek adni, a régiek vi­szont olyan műszaki állapotban vannak, hogy ezen a hegyes terepen életveszélyes még a gyakorlott vezetőnek is. Meg aztán kevés is a traktor, így lassan kicsúsztam az ülésből. Egyesült a szövetkezetünk az ipolyvarbóival (Vrbovka), itt még nem hívtak. Pedig, de men­nék! Egyik nap itt, másik nap ott. Együtt a két lányommal, akik szünidőben a szövetkezetben dolgoznak. ígéreteket kaptam, hogy az aratás elkezdésekor a kombájnra ülők traktoraiból adnak egyet, mert a szemet is be kell hordani. Addig a növénytermesztésben dolgozom és várom a jó szerencsét, mert mégis szeretnék traktorosnak megmaradni. A férjem tudott tanácsot adni, egy-két fogásra is megtanított, mégsem jön össze. Úgy mondják, kevés a traktor . .. vagy a bizalom. — Gondolom tovább Prebeláné szavait. Volt egy időszak társadalmunkban, amikor az országépítés akkori igényeit szolgálva a képes újságok cím­oldalain szénporos lányarcok, olajtól vagy éppen napfénytől csillogó arcú asszonyok mo­solyogtak az olvasóra a szénnel megrakott csille, illetve a traktorok, kombájnok mellől. Az itt-ott fellelhető kivételek ellenére sem vált ez általános jelenséggé, a nők fiziológiai fel­építését figyelembe véve, ez így helyes. A ki­vételek viszont igaz emberi szándékot, jobbra és többre törekvést hordoznak. A csalári trak­torosnő is ezt példázza. Már-már szenvedé­lyesen vonzódik a gépekhez. Férje is trakto­rosként dolgozik az ipolyvarbói szövetkezet­ben. Gyakori beszédtéma a családban a szö­vetkezet, az egyesítés után beállt változás, a közös gondja. A család egész élete kötődik a szövetkezethez, ezt húzza alá a két lány szünidei foglalatossága is. EPILÓGUS, AVAGY A SZÖVETKEZET AGRONÓMUSÁNAK PANASZA: TÍZ TRAKTOROS HIÁNYZIK, NYU­­GODTABBAN, KEVESEBB GONDDAL NÉZHETNÉNK AZ ARATÁS ELÉ, HA NEM VOLNA EZ A GONDUNK... TRAK­TOROSNÖK? EGYRŐL TUDOK VALA­HOL, DE. HOL IS . . . NÁLUNK? NEM HISZEM. MEG AZTÁN HOGYAN TUDNÁ ELVÉGEZNI A MUNKÁT! DUSZA ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom