Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-17 / 3. szám
lEMTÉS magába, s rajtuk keresztül az egész társadalom áll mögöttük, segíti őket. Az iskolák és a polgári ügyek testületének együttműködése nem véletlen. Űj hagyományok teremtésével, ápolásával, továbbfejlesztésével függ össze. Hiszen a gyermek életének egyik legfontosabb állomása, ünnepi pillanata, amikor felkötheti az úttörő-nyakkendőt és esküként kimondhatja: „Mindig kész!” Olyan pillanat az úttörővé avatás, amely meghatározhatja a gyermek további fejlődését, meghatározója lehet kötődésének, hűségének eszmékhez, elvekhez, munkájához — végeredményben az egész társadalomhoz. A személyi igazolványok átadása is hasonló esemény egy ember életében, hiszen a felnőtté válást jelképezheti, ha a környezete — elsősorban is a szülök — érezteti vele, hogy ezzel önmaga vált felelőssé tetteiért. Ezeket a pillanatokat, eseményeket úgy ROZSNYÓBAN (Roznava) rendezték meg a polgári ügyek testületé dolgozóinak iskolázását. Hogy miért éppen itt? Szarka Erzsébet, a Népművelési Intézet dolgozója mondta el: ,A rozsnyói polgári ügyek testületé végzi a legjobb, legszínesebb munkát. Példának állítjuk őket, a tapasztalatcsere tehát hasznos lehet. Ami a legértékesebb az itteniek munkájában, hogy a haladó hagyományokat nagyon szépen -építik be munkájukba. Ezt tovább fejlesztve és felújítva az itteni polgári ügyek testületéi egy szép ünnepséget tartanak minden évben, amelyen a legjobb tanulók és egyben legaktívabb pionírok tehetnek fogadalmat szüleik, a város vezetői és társaik előtt arra, hogy becsületes emberként fogják szolgálni és építeni szocialista hazánkat. A szép esemény a város emlékkönyvének aláírásával ér véget." tesszük emlékezetessé, hogy azok irányt adjanak az ember egyénisége, magatartása fejlődésének. A polgári ügyek testületé munkájával ezt a célt szolgálja. S mint minden munka, ez is csak minőségében hozhat érdemleges eredményt. Az emberek mindig is kötődtek bizonyos szokásokhoz, hagyományokhoz. A cél tehát annál könnyebben elérhető, minél több helyi szokást, hagyományt dolgoz fel a polgári ügyek testületé szép és nemes munkájában. Az emberek szokásainak bensőségesebbé, kulturáltabbá tételével még hatékonyabb lehet az irányadó nevelő munka. S még emlékezetesebbé válnak azok a pillanatok, melyeket egész életében emleget, évfordulóként nyilvántart, örök emlékké növeszt az ember. Mert nem mindegy, milyenek emlékeink. NESZMERI SÁNDOR lókat. S ha mindig szép szóval oktatja gyermekét. Dániel Erzsébet, Parkánynána (Stúrovo-Nána) Minden kor „mai fiataljaiban“ lángol a szerelem. Hiszen azért fiatalok a fiatalok, hogy szeressenek, de ne nézzék az utcát mozinak, színháznak, mert ugye ma már nem kell a hétnyolc éves gyermekeket korán lefektetni, mondván, hogy a televízió szexfilmet sugároz, hiszen látják ezt fényes nappal is. Megállóban, parkban, mindenütt. Pedig két ember féltve őrzött kincse a tiszta szerelem. Nem tartozik másokra, és csak így szép. A házasság nem attól tartós, hogy mit mutatunk meg érzelmeinkből a nagyvilágnak! Bíró Ibolya, Komárom (Komárno) Századok, divatok változnak, de a szerelem, mint a legmagasztosabb emberi érzés, örök. A valódi szerelem nem nélkülözheti a szeretetet és a felelősségtudatot sem. Sajnos nagyon sok fiatal nem az igazi szerelmet, csupán a feltűnést keresi, rájuk legföljebb néhány napig tartó föllángolás vár csupán. A szerelem valójában intim, két emberre tartozó ügy, nem kell az egész világ tudomására hozni egymás iránti érzelmeinket. Maradjon a szerelem legnemesebb, legboldogítóbb és legmagasztosabb életelemünk. Ösztökéljen erővel és vággyal, serkentse alkotókészségünket. Adjon reményt hétköznapjaink nehézségeinek leküzdéséhez. Vigasztaljon és pártfogoljon az élet minden viharában, és legyen olyan nemes, emberhez méltó érzés, mely majd azt a vonzerőt adja, amellyel megtaláljuk igazi társunkat. Szepesi Kiára, Rimaszombat (Rimavská Sobota) Sokan kérdezik, miért lett ilyen fontos téma a szerelem napjainkban? Nagyon egyszerű: életszínvonalunk emelkedésével a szerelem színvonala is változott. Ezért „igényli“, hogy egyre többet foglalkozzunk vele. Gondoljunk vissza a múltra. A háború, a megélhetésért való küszködés alatt jutott volna idő arra, hogy a szerelemről vitatkozzunk? S általában, a régi időkben nem is akartak beszélni a szerelemről. Nem akarták tudatosítani a valóságot. De azért az sem helyes, hogy a húsz éven aluliak érdeklődnek legforróbban a nemi élet iránt. Természetesen nem lehet korhoz kötni, hogy ki mikor érett a nemi életre. Shakespeare erre a kérdésre igazán jó feleletet adott: „Ha az életünk mérlegének egyik serpenyőjében nem volna az ész, ellensúlyozni a buta szenvedélyt, s nem hallgatnánk az észre: a vér s természetünk hitványsága ostoba tettekre ragadtatna mindnyájunkat. De azért van az eszünk, hogy szenvedélyeinknek izgalmát, a hús és vér ingerét lehűtsük.“ Nagy Margit, Bogya (Bodza)
