Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-06-22 / 25. szám

szerepét másodlagosnak tartja. Szerintük azért alakult meg a RAF (Vörös Hadsereg Frakció) és tagjai azért vonultak illegalitásba, mert az NSZK s más nyugati országok eszményei, „ideáljai" válságba kerültek, nem képesek semmiféle lelkesítő, felemelő perspektívát nyújtani. Neveltetésük korlátái megakadályozzák őket abban, hogy megtalálják az utat a társadalmi haladásért következetesen küzdő baloldali erőkhöz, így a kispolgári anarchizmus nagy vonzóerőt gyakorol rájuk.

Egyes tanulmányok szerzői úgy vélik, hogy a fiatal lányok azért csatlakoznak a RAF-hoz, mert csodálják a „hős" férfit, aki szembefordul a rendőrséggel, az államhatalommal, a társadalmi renddel és egymaga rettegésben tartja ezeknek az embereit. A Frankfurter Allgemeine Zeitung című nyugatnémet polgári lap egyik női cikkírója megkockáztatta ezt a kijelentést is; lehetséges, hogy a nők, akiket mindig „az erőszakos férficselekményektől való jogos félelmük" töltött el, akik ellen gyakran alkalmaztak fizikai erőszakot, a terrorista szervezkedésben „törleszteni" akarnak. A leghangosabban azonban a női emancipációs mozgalmakat vádolják. Nem véletlenül, hiszen ez a mozgalom is a tőkés társadalom egyik legnagyobb igazságtalansága ellen küzd. A cél tehát a fentiekből is nyilvánvaló: elmosni a határt a terrorizmus és az igazi baloldal között. A terroristák nyilatkozataikban álforradalmi jelszavakat hangoztatnak, cselekményeiket vörös zászlók alatt követik el. Frázisok, hazugságok, amelyek a szélsőjobboldali erők, s elsősorban a neofasiszták malmára hajtják a vizet.

A legtöbb nyugati szakértő azonban egyetért abban, hogy a terrorizmus elleni harc nem csupán rendőrségi ügy. Mélyreható gazdasági, politikai, társadalmi reformokra van szükség ahhoz, hogy a terrorizmus „utánpótlását" megakadályozzák. Ezt a valóságos és következetes baloldal hirdeti és valósíthatja meg a nyugati országokban

ARANY RÚZSA -RUZOMBEROK

Amikor a Arany Rózsáról hallottam, táncdalénekesek versenyére gondoltam. Később derűit ki, hogy az elnevezés mögött egy rangos sportesemény, az idén már nyolcadszor megrendezett Ján Datei emlékverseny rejlik.

Kétszázhatvan sportolónő nevezett a versenyre — a Szovjetunióból, Lengyelországból, a magyarországi egyesületekből pedig a debreceniek, a veszprémiek és a hatvaniak. Hatvannak, amely valóban hatvan kilométerre fekszik Budapesttől, több éves a kapcsolata a ruzomberoki sportegyesülettel.

De térjünk vissza a versenyhez. A 800 méteres síkfutásban több magyar versenyző is rajthoz állt, köztük a debreceni Újhelyi Mária, aki végül is az első helyen végzett. Pár lépéssel maradt mögötte a ruiomberoki Vlasta Brabecová, a csehszlovák válogatott keret tagja.

— Nálunk Vlasta győzött — nevet a szőke Mária, Ruzomberokban nekem jött ki a lépés. Örülök, hogy részt vehettem a versenyen. Jól ismerem a Magas-Tátrát, Banská Bystricát, élvezem a gyönyörű környezetet.

A hatvani csapat a második helyen végzett. Edzője, Benkó András az ismerkedési esten a szervező üzem és igazgatója egészségére ürítette poharát. Elismeréssel szólt a sport iránti lelkesedésükről.

— Nem csodálom, hogy innen került ki a legjobb csehszlovák gerelyvetőnő, Elena Burgárová, aki természetesen itt is győzött — mondta.

Miközben a gyapotfeldolgozó üzem termékeit szemléltük a divatbemutatón, a sportolók többsége talán az idei atlétikai EB-re gondolt, amelyet Prágában rendeznek, s amelyen közülük is sokan részi vesznek.

TEREZA MICHALOVA

Foto: Lisicky

Annikor tavaly nyáron ott jártunk, Horváthné megmutatta a berakatlan kőfalat, a kerítést, amelyen átbújnak a tyúkok, a csirkék. El kellett ismernünk, igazat írt. De miért nem lehet ezt egymás között szépen megbeszélni, elintézni? Nem nagy dologról van szó, nem is kerülne sok pénzbe, csak egy kis jószándék, megértés kellene hozzá.

A szomszédék házának innenső oldala még nincs bevakolva. Hiányzik a csatorna is róla. Az esővíz valóban a kertbe folyik. A ház és az ültetvények között elég nagy á távolság, de a lefolyó víz nyomai meglátszanak a kertben ... Én a szomszédok helyében régen föltettem volna azt a csatornát, már azért is, hogy ne adjak okot a kifogásra. A szomszédasszony azonban másképpen látja az ügyet:

— Horváthné mindenáron kötekedni akar! Hány házon van a községben csatorna? Nagyon kévésén. És csak a miénkkel van baj! Eddig nem volt rá pénzünk; őszre terveztük a rendbehozásót. Az új kerítés már készül, megvan hozzá az anyag. Én miattuk nem tarthatok mór baromfit, nehogy átmenjen a szomszédba, pedig a szövetkezetben terményt is kapunk . . . Ahol lehet kikerülöm, hogy belénk köthessen, de ő ráér, a más szemében a szálkát is meglátja

A hnb elnöke és titkára így vélekedett:

— Horváthné hivatalosan nálunk eddig nem tett panaszt, de ismerjük az ügyet. Eddig nem foglalkoztunk vele, de két héten belül kiküldjük az építkezési bizottságunk tagjait, vizsgálják meg a helyzetet; betartottak-e az építkezésnél minden előírást. Ezenkívül behívjuk mindkét felet, figyelmeztetjük őket; minél előbb rendezzék a dolgaikat. Az eredményről tájékoztatjuk a szerkesztőséget.”

Csaknem egy év múlva, ottjórtunkkor, az idei év májusában meggyőződtünk: a hnb-nek nem volt miről tájékoztatni minket, mert semmi sem változott sem ősszel, sem tavasszal. Az ígéret tehát ígéret maradt.

Nem nagy ügy ez — két szomszéd egymás meg nem értése. De addig kell rendezni, amíg nem mérgezi meg az emberek kapcsolatát, viszonyát. Mert a békés egymás mellett élés, a jószomszédi viszony előfeltétele a nyugodt munkának, a kiegyensúlyozott életnek. Ha eddig itt ennek az ellenkezője történt is, reméljük rövidesen rendeződik az ügy, mert a hnb vezetőségének tekintélyét csorbítaná, ha Horvóthnénak a bírósághoz kellene fordulnia panasza rendezése érdekében.

H. ZSEBIK SAROLTA