Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-06-15 / 24. szám

ról, hogy családunk lesz, hogy évek múlva is látogat­ni fogjuk egymást, hogy mindig barátnők maradunk. A tárgyaláson számos tanú vonult fel. Legérdekesebb Rudolf Kostka vallomása volt, aki Sidónia község­ben a vádlottnak lapátot kölcsönzött, és Bohumil Tkadlecé, aki látta a Roman márkájú zilinai rendszámtáb­­lájú teherautót a hulladéktelepen parkolni, és látta a férfit is lapáttal a kezében. Furcsállotta, és mivel másnap ismét a telepen járt, 5 volt az, aki a holttesteket felfedezte. További bizonyítékul maga az autó, a tragédia színhelye szolgált. Az ülés alatt talált gomb azonos volt Vierka blúzának gombjaival. A vér­­foltok az autóban, szövetszálak Tána és Vierka ruhájából szintén a vádlott bűnösségét igazolták. A gyilkosságot és előjátékait So­­mora már az első kihallgatáson úgy adta elő, mintha a valóságos időpont előtt néhány nappal zajlott volna le. Vallomása spontán volt, és olyan apróságokkal támasztotta alá, ame­lyekről a rendőrség a boncolás előtt még nem tudhatott. Szimulált a pszi­chiátriai vizsgálat alatt is, azonban a szakemberek megállapították, hogy beszámítható állapotban követte el tettét, és szexuális elferdülést sem állapítottak meg nála. A vádlott te­hát nem schyzofréniás (holott igye­kezett ezt színlelni) csak agresszív pszichopatikus személyiség, akinél csaknem százszázalékosan feltételez­hető, hogy hosszabb büntetés letöl­tése után is megismételheti tettét. Mikor Somora a pszichiátereket nem tudta „meggyőzni“, taktikát vál­toztatott. Leveleket írt az anyjának, amelyekben a jogi tévedés áldoza­tának nevezte magát, a tanúkat ha­zugoknak bélyegezte, végül a tár­gyaláson kategorikusan kijelentette, hogy nem bűnös. Egész idő alatt két apa tekintete szegeződött rá. О sze­mernyi megbánást sem tanúsított. El sem búcsúzhattam tőled, édesapám. Tudom, most egyedül vagy a bánatod­dal, kezedet tördeled fáj­dalmadban és gyötör a lelkiismeret. A kérdéseimre nem felelsz már többé. Olyan szépen mondtad mindig: Az emberek jók, az emberek jók ... Apám, ne­ked azért biztosan igazad van. 1976. augusztus 8-án hat és hét óra között pontosan meg nem hatá­rozott helyen Motesice és Nováky között Miroslav Somora a Roman ZA 65—14 rendszámú teherautó ka­binjában szexuális indítékból több, fejre mért ütéssel és késszúrással megölte az 1956. november 28-án született Tatiana Gangurovát, és az 1956. szeptember 9-én született Viera Kukulskát. Az utóbbival halála után közösült, tehát még egy súlyos bűn­tényt követett el. Ezért a büntető­törvénykönyv 219. paragrafusa sze­rint, a 35. és 29. paragrafus első be­kezdésének alapján a vádlottat ha­lálra ítélték. AL2BETA SPACILOVA NAPONKÉNT A TUDÁS ÖRÖMÉT... „Akik kiléptek önmagukból, egyedül a gyermekkel jutnak vissza az egyetlen lehetséges ott­hon égtájai alá; a gyermekkel, aki anyanyelvének ösvényein el­indulva testvérnyelvek, testvér­népek humánumának közös terei­ről küldheti majd köszönetét az egyetlen lehetséges indíttatásért a bölcső felett virrasztóknak. Mit csináltál a rád bízott talentumok­kal? Nincs más számonkérés: csak gyermekeink tekintetében. Ahány szóra váró gyermek: a jö­vőnek megannyi lámpása a meg­lódult időben.” (Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat) — A gyerekek elé soha nem áll­hatok felkészületlenül, magamban sem, tisztázott szándék nélkül. A feladat: önmagámnak meg­fogalmazni, amit csinálni akarok. Ha nem is ilyen tudatosan, de már gyerekkoromban erre készül­tem. Pedagógus akartam lenni, és ebben szüleim ragaszkodása sem tudott megakadályozni. Fel­tettem magamban, ha a világ végén lesz a pedagógiai iskola, oda is elmegyek. Rozsnyóról (Roznava) csak nagyon ritkán jö­hettem haza, olyankor édesanyám volt a gyámolítóm, a biztatóm. De nemcsak az enyém, kilencen vagyunk testvérek. Anyám volt az, aki apámmal is szem beszáll va azt akarta, hogy mindannyian tanulhassunk. Nem a ma már általánossá vált jó körülmények között éltünk, így részéről ez a szándék több volt hősiességnél. Szent megszállottként őrködött emberségünk, erkölcsünk növeke­dése fölött. így érte el, hogy mind a kilencen érettségiztünk, és a magyar tanítási nyelvű közép­iskolából elindulva szereztünk diplomát. A tanítóképző befejezése után Szőgyénben (Svodín) kezdtem tanítani. Beteljesült az álmod, Juhász Mária — mondogattam magamban. Később a naiv lelke­sedés egy állandósuló külső és belső figyeléssé változott. Figyel­tem, hogy kollégáim, a pálya­társak eredményei egyenes arány­ban állnak a felkészültségükkel, mindennapi tevékenységükkel. Mi­után Kürtre (Strekov) kerültem, végleg kikristályosodott szándék­kal kezdtem el dolgozni. Az utób­bit hangsúlyoznám, mert a mun­ka minden írott és mondott szó­nál többet ér. Naponta Érsekújvárról (Nővé Zámky) járok be az iskolába. Ez nem akadályoz abban, hogy a ta­nításon kívül is foglalkozzam a gyerekekkel. A színjátszó csoport jó lehetőség, hogy az idejáró gyerekek tudatosítsák a közösség. a társak igaz emberségének, kap­csolatának életre szóló tanulsá­gait. A gyerekeket nemcsak a szerepek eljátszására tanítom, foglalkozunk az egyes hősök jel­lemével, erkölcsi tartásával is. Legutóbb a Pál-utcai fiúk beta­nulásával is ezt a célt követtem, s hogy nem volt hiábavaló mun­ka, azt nemcsak a III. Dunamenti Tavaszon elért sikerünk bizonyít­ja. Az ötödikesek a kilencedike­sekkel együtt örültek a játéknak. Nem hiszem, hogy tévednék: az itt kapott élményeket, tudást, az anyanyelvhez való kötődést, er­kölcsi normákat tovább viszik. A körülmények adottak. Az iskola igazgatóságának támogatá­sát élvezi a csoport. De nem csak ez. A rend és a fegyelem, az ok­tató és nevelői munkával szem­ben támasztott igények meghoz­ták a kürti iskolában az eredmé­nyeket. Mindenütt zavartalanabb, gyümölcsözőbb lenne a munkánk, ha a pályatársak közül többen vállalnák a többletmunkát, a dél­utáni foglalkozásokat. Csupán a szerepet játszani, emberi tarta­lom, elhivatottság, alkotó mun­kálkodás nélkül a csehszlovákiai magyar pedagógusoknak megen­gedhetetlen luxus. A tudást nem­csak az órán kell átadni, hanem erkölcsi tartással, emberi példá­val is ezt kell szolgálni. Ha más nem is, de a lelkiismeret az el­mulasztott lehetőségeket mindig számon kéri tőlünk. „Már meg sem tudom mondani, mikor kezdődött. Ifjú Szivek, Szőttes, a mindennapi feladatok, amelyek hivatásomból adódtak. Emberek között mozogtam, élet­elemem volt a kulturális munka, a műkedvelő mozgalom minden izgalma, szépsége. Az első idő­szakban volt ennek a munkának egyfajta fiatalos romantikája, ami ösztönösen vonzott. Később a tervszerű készülődés, a megfon­tolt cselekvés váltotta fel. A népi tánc, a mozgás, a zene léleksza­badító ereje mást is elindított bennem. így kerültem a Cseh­szlovákiai Magyar Tanítók Ének­karába, ahol azóta is énekelek. A hivatás adta öröm különbö­zik is az iskolán kívüli munkáé­tól. A gyerekekkel együtt érzem naponként a tudás örömét... Én a növekvő értelmük zöldellését, ők a játékos tanulás szépségét. Először Weöres Sándor verseiből csináltam egy összeállítást, majd a folyamatos munka közben ész­leltem, hogy a gyerekek mennyire élnek a verssel, értik a rímek já­tékát, a lüktető ritmusokat kitörő örömmel fogadják. így akadtam Hárs Lászlónak a Kigondolok, el­képzelek című versére, amelyre az első megszerkesztett műsorun­kat építettem. 1977-ben nagydíjat nyertünk a Dunamenti Tavaszon, s akkor már tudtam, hogy nem lehet abbahagynom. A beszéd tit­kait, nyelvünk szépségeit kell fel­tárnom előttük. így állítottam össze nyelvtörő mondókákból és versekből az új műsort. Ered­mény: A már említett fesztivá­lon ebben az évben a Legszebb Színpadi Beszéd Díját kaptuk. Többet' aligha kell erről monda­ni... Az igazságtalanságot nehezen tudom elviselni, a megmásíthatat­­lannak tűnő dolgok nyugtalaníta­nak a leginkább. Belső kényszer mindig kimondani a véleménye­met, s ezzel együtt megváltoztatni a dolgokat. Ezt a fajta felelőssé­get tartom a legfontosabbnak hi­vatásomban. Illésházán (Novy 2i­­vot), ahol tanítok, értek már örö­mök és csalódások. Valahogyan az utóbbiból több van ebben az időszakban. A gyerekekkel elért sikerek ennek ellenkezőjét mutatják. Se­gítenek a hiábavalóság érzésének leküzdésében. Az idő és az elvég­zett munka bizonyít. Csak nem szabad abbahagyni, nem lehet a sértődöttet játszani, dolgozni kell. Kérdezték már egy páran: Mit akar ez a Bors Éva? Csak nem a világot akarja megváltani? A gye­rekek jövője, emberi fejlődése minden tettemet megmagyarázza.“ Lejegyezte: DUSZA ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom