Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-06-15 / 24. szám
ról, hogy családunk lesz, hogy évek múlva is látogatni fogjuk egymást, hogy mindig barátnők maradunk. A tárgyaláson számos tanú vonult fel. Legérdekesebb Rudolf Kostka vallomása volt, aki Sidónia községben a vádlottnak lapátot kölcsönzött, és Bohumil Tkadlecé, aki látta a Roman márkájú zilinai rendszámtáblájú teherautót a hulladéktelepen parkolni, és látta a férfit is lapáttal a kezében. Furcsállotta, és mivel másnap ismét a telepen járt, 5 volt az, aki a holttesteket felfedezte. További bizonyítékul maga az autó, a tragédia színhelye szolgált. Az ülés alatt talált gomb azonos volt Vierka blúzának gombjaival. A vérfoltok az autóban, szövetszálak Tána és Vierka ruhájából szintén a vádlott bűnösségét igazolták. A gyilkosságot és előjátékait Somora már az első kihallgatáson úgy adta elő, mintha a valóságos időpont előtt néhány nappal zajlott volna le. Vallomása spontán volt, és olyan apróságokkal támasztotta alá, amelyekről a rendőrség a boncolás előtt még nem tudhatott. Szimulált a pszichiátriai vizsgálat alatt is, azonban a szakemberek megállapították, hogy beszámítható állapotban követte el tettét, és szexuális elferdülést sem állapítottak meg nála. A vádlott tehát nem schyzofréniás (holott igyekezett ezt színlelni) csak agresszív pszichopatikus személyiség, akinél csaknem százszázalékosan feltételezhető, hogy hosszabb büntetés letöltése után is megismételheti tettét. Mikor Somora a pszichiátereket nem tudta „meggyőzni“, taktikát változtatott. Leveleket írt az anyjának, amelyekben a jogi tévedés áldozatának nevezte magát, a tanúkat hazugoknak bélyegezte, végül a tárgyaláson kategorikusan kijelentette, hogy nem bűnös. Egész idő alatt két apa tekintete szegeződött rá. О szemernyi megbánást sem tanúsított. El sem búcsúzhattam tőled, édesapám. Tudom, most egyedül vagy a bánatoddal, kezedet tördeled fájdalmadban és gyötör a lelkiismeret. A kérdéseimre nem felelsz már többé. Olyan szépen mondtad mindig: Az emberek jók, az emberek jók ... Apám, neked azért biztosan igazad van. 1976. augusztus 8-án hat és hét óra között pontosan meg nem határozott helyen Motesice és Nováky között Miroslav Somora a Roman ZA 65—14 rendszámú teherautó kabinjában szexuális indítékból több, fejre mért ütéssel és késszúrással megölte az 1956. november 28-án született Tatiana Gangurovát, és az 1956. szeptember 9-én született Viera Kukulskát. Az utóbbival halála után közösült, tehát még egy súlyos bűntényt követett el. Ezért a büntetőtörvénykönyv 219. paragrafusa szerint, a 35. és 29. paragrafus első bekezdésének alapján a vádlottat halálra ítélték. AL2BETA SPACILOVA NAPONKÉNT A TUDÁS ÖRÖMÉT... „Akik kiléptek önmagukból, egyedül a gyermekkel jutnak vissza az egyetlen lehetséges otthon égtájai alá; a gyermekkel, aki anyanyelvének ösvényein elindulva testvérnyelvek, testvérnépek humánumának közös tereiről küldheti majd köszönetét az egyetlen lehetséges indíttatásért a bölcső felett virrasztóknak. Mit csináltál a rád bízott talentumokkal? Nincs más számonkérés: csak gyermekeink tekintetében. Ahány szóra váró gyermek: a jövőnek megannyi lámpása a meglódult időben.” (Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat) — A gyerekek elé soha nem állhatok felkészületlenül, magamban sem, tisztázott szándék nélkül. A feladat: önmagámnak megfogalmazni, amit csinálni akarok. Ha nem is ilyen tudatosan, de már gyerekkoromban erre készültem. Pedagógus akartam lenni, és ebben szüleim ragaszkodása sem tudott megakadályozni. Feltettem magamban, ha a világ végén lesz a pedagógiai iskola, oda is elmegyek. Rozsnyóról (Roznava) csak nagyon ritkán jöhettem haza, olyankor édesanyám volt a gyámolítóm, a biztatóm. De nemcsak az enyém, kilencen vagyunk testvérek. Anyám volt az, aki apámmal is szem beszáll va azt akarta, hogy mindannyian tanulhassunk. Nem a ma már általánossá vált jó körülmények között éltünk, így részéről ez a szándék több volt hősiességnél. Szent megszállottként őrködött emberségünk, erkölcsünk növekedése fölött. így érte el, hogy mind a kilencen érettségiztünk, és a magyar tanítási nyelvű középiskolából elindulva szereztünk diplomát. A tanítóképző befejezése után Szőgyénben (Svodín) kezdtem tanítani. Beteljesült az álmod, Juhász Mária — mondogattam magamban. Később a naiv lelkesedés egy állandósuló külső és belső figyeléssé változott. Figyeltem, hogy kollégáim, a pályatársak eredményei egyenes arányban állnak a felkészültségükkel, mindennapi tevékenységükkel. Miután Kürtre (Strekov) kerültem, végleg kikristályosodott szándékkal kezdtem el dolgozni. Az utóbbit hangsúlyoznám, mert a munka minden írott és mondott szónál többet ér. Naponta Érsekújvárról (Nővé Zámky) járok be az iskolába. Ez nem akadályoz abban, hogy a tanításon kívül is foglalkozzam a gyerekekkel. A színjátszó csoport jó lehetőség, hogy az idejáró gyerekek tudatosítsák a közösség. a társak igaz emberségének, kapcsolatának életre szóló tanulságait. A gyerekeket nemcsak a szerepek eljátszására tanítom, foglalkozunk az egyes hősök jellemével, erkölcsi tartásával is. Legutóbb a Pál-utcai fiúk betanulásával is ezt a célt követtem, s hogy nem volt hiábavaló munka, azt nemcsak a III. Dunamenti Tavaszon elért sikerünk bizonyítja. Az ötödikesek a kilencedikesekkel együtt örültek a játéknak. Nem hiszem, hogy tévednék: az itt kapott élményeket, tudást, az anyanyelvhez való kötődést, erkölcsi normákat tovább viszik. A körülmények adottak. Az iskola igazgatóságának támogatását élvezi a csoport. De nem csak ez. A rend és a fegyelem, az oktató és nevelői munkával szemben támasztott igények meghozták a kürti iskolában az eredményeket. Mindenütt zavartalanabb, gyümölcsözőbb lenne a munkánk, ha a pályatársak közül többen vállalnák a többletmunkát, a délutáni foglalkozásokat. Csupán a szerepet játszani, emberi tartalom, elhivatottság, alkotó munkálkodás nélkül a csehszlovákiai magyar pedagógusoknak megengedhetetlen luxus. A tudást nemcsak az órán kell átadni, hanem erkölcsi tartással, emberi példával is ezt kell szolgálni. Ha más nem is, de a lelkiismeret az elmulasztott lehetőségeket mindig számon kéri tőlünk. „Már meg sem tudom mondani, mikor kezdődött. Ifjú Szivek, Szőttes, a mindennapi feladatok, amelyek hivatásomból adódtak. Emberek között mozogtam, életelemem volt a kulturális munka, a műkedvelő mozgalom minden izgalma, szépsége. Az első időszakban volt ennek a munkának egyfajta fiatalos romantikája, ami ösztönösen vonzott. Később a tervszerű készülődés, a megfontolt cselekvés váltotta fel. A népi tánc, a mozgás, a zene lélekszabadító ereje mást is elindított bennem. így kerültem a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkarába, ahol azóta is énekelek. A hivatás adta öröm különbözik is az iskolán kívüli munkáétól. A gyerekekkel együtt érzem naponként a tudás örömét... Én a növekvő értelmük zöldellését, ők a játékos tanulás szépségét. Először Weöres Sándor verseiből csináltam egy összeállítást, majd a folyamatos munka közben észleltem, hogy a gyerekek mennyire élnek a verssel, értik a rímek játékát, a lüktető ritmusokat kitörő örömmel fogadják. így akadtam Hárs Lászlónak a Kigondolok, elképzelek című versére, amelyre az első megszerkesztett műsorunkat építettem. 1977-ben nagydíjat nyertünk a Dunamenti Tavaszon, s akkor már tudtam, hogy nem lehet abbahagynom. A beszéd titkait, nyelvünk szépségeit kell feltárnom előttük. így állítottam össze nyelvtörő mondókákból és versekből az új műsort. Eredmény: A már említett fesztiválon ebben az évben a Legszebb Színpadi Beszéd Díját kaptuk. Többet' aligha kell erről mondani... Az igazságtalanságot nehezen tudom elviselni, a megmásíthatatlannak tűnő dolgok nyugtalanítanak a leginkább. Belső kényszer mindig kimondani a véleményemet, s ezzel együtt megváltoztatni a dolgokat. Ezt a fajta felelősséget tartom a legfontosabbnak hivatásomban. Illésházán (Novy 2ivot), ahol tanítok, értek már örömök és csalódások. Valahogyan az utóbbiból több van ebben az időszakban. A gyerekekkel elért sikerek ennek ellenkezőjét mutatják. Segítenek a hiábavalóság érzésének leküzdésében. Az idő és az elvégzett munka bizonyít. Csak nem szabad abbahagyni, nem lehet a sértődöttet játszani, dolgozni kell. Kérdezték már egy páran: Mit akar ez a Bors Éva? Csak nem a világot akarja megváltani? A gyerekek jövője, emberi fejlődése minden tettemet megmagyarázza.“ Lejegyezte: DUSZA ISTVÁN