Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-06-15 / 24. szám

A gyermek nevelésében igen sok tényező játszik közre, de tény és való az is, hogy ezek legfontosab­bika az otthon, a családi környezet. A nevelő hatások intenzitását lénye­gében a családtagok kölcsönös érzelmi kapcsolatai szabják meg. Miután a gyermek átveszi a felnőtt családtagok magatartásformáit, természetes, hogy a családi környezet egész légköre be­folyásolja személyiségének alakulását. A szilárd, erős családi közösség, e kö­zösség belső élete, a családtagok köl­csönös viszonya együttvéve pótolha­tatlan nevelési tényezők. A családi közösség (jó vagy rossz) a gyermek első tapasztalásainak forrása, ezek ta­laján kezd bontakozni egyéni, belső világa, alakul ki és szilárdul meg erkölcsi meggyőződése és világnézete, és ez az a közeg, amelyben a gyermek egész személyiségfejlődése végbemegy. A családtagok szilárdabb, bensősé­ges kapcsolata az első példa, az első képlet, amelynek révén a gyermek megtanul beleilleszkedni a társada­lom életébe. A gyermek a szülők egy­máshoz való viszonyának alapján ta­nulja meg kialakítani, formálni saját, egyéni viszonyát az emberekhez is. Nem árt, ha mi is leírjuk a gyakran olvasott, hallott Makarenko-idézetet: „Ne gondolják, hogy csak akkor ne­velik a gyermeket, ha beszélnek vele, ha hallják, vagy ha parancsot adnak neki, hanem nevelik életük minden percében, akkor is, ha nincsenek ott­hon, azzal is, ahogyan öltözködnek, ©§MLM d)0 ahogy beszélgetnek, ahogy más embe­rekről beszélnek, ahogy örülnek, ahogy bánkódnak, azzal is, hogyan viselkednek a barátaikkal és az ellen­ségeikkel, hogyan olvassák az újságot és így tovább. Mindezeknek a gyer­mek előtt óriási a jelentősége. A csa­ládban a szülők és a családtagok kö­zött olyan légkörnek kell uralkodnia, amelyben érződik az őszinteség, az együvé tartozás, a kollektív együtt­működés, a kölcsönös segítőkészség, az egymás iránti tisztelet és az elvég­zett munka közös öröme. A szülői nevelés hatékonyságának további feltétele a szülői tekintély. Ha a gyermek szüleit kellőképpen tiszteli, becsüli, akkor minden sza­vuknak súlya, jelentősége van a gyer­mek számára. Ilyen szülőknek a di­csérete a gyermekben elégedettséget, büszkeséget ébreszt, s még nagyobb szorgalomra sarkallja őt a tanulás­ban, munkában. És viszont: a legcse­kélyebb korholás is lesújtólag hat a gyermekre. Persze, egészen másként fogadja a gyermek a korholóét, szi­dást, ha hiányzik a szülői tekintély. De mi a feltétele a szülői tekintély kivívásának? Mindenekelőtt a példa­­mutatás, a szülő szemmellátható és kézzelfogható igyekezete, hogy minél jobban teljesítse kötelességeit, az őszinteség, az igazmondás, a becsüle­tesség, az összhang szavak és tettek között, a nemcsak szavakban, hanem a cselekvésben bizonyított erkölcsös magatartás. A tekintély kivívásának további feltétele a szülő szeretettől áthatott, őszinte és figyelmes viselke­dése, magatartása a gyermekkel szem­ben, miközben nem hiányozhat a gyermekkel szembeni igényesség sem. Ezenkívül a gyermek szükségleteinek, érdeklődésének megértése, a szülő közvetlen részvétele a gyermek alkotó tevékenységében, ilyen jellegű próbál­kozásaiban. A szülőknek azonban so­sem szabad átesniük a ló másik olda­lára — gondolunk itt holmi túlzottan familiáris „haverkodásra’’ — nem szabad elfogultan és elvakultan min­dig mindenben a gyermek pártját fog­niuk, sem jutalmakat és ajándékokat ígérgetniük felelőtlenül mindenért, minden alkalommal. S hadd szóljunk itt egy nagyon gyakori, ártó jelenségről. A szülői ér­tekezleteken a szülők legtöbbje, ro­­hanvást kizárólag csak a saját gyer­meke felől tudakozódik. A többi gyer­mek nem érdekli. Nem érdekli, mi­lyen az a környezet, az a közösség, amelyben a gyermeke napjának egy részét tölti, mi az, ami itt különleges hatással van rá, milyen közös problé­mák adódnak az osztályban. Ez az el­zárkózás hézagot idézhet elő az ottho­ni nevelésben is. A szülőknek feltétle­nül tudniuk kell azt is, hogy a gyer­mekük hogyan viselkedik a „házon kívüli” közösségben, milyen erkölcsi magatartás, milyen jellemvonások kezdenek a felszínre törni. A szülők jellemrajzából nem sza­badna hiányoznia a munkához való jó viszonynak, amelynek egyik fő jel­lemzője a lelkiismeretesség. Ha a gyermek tudja, hogy apja, anyja jó munkaerő, hogy munkájáért tud áldó-EGÉSZSÉGŰNK VÉDELMÉBEN A csecsemőkor befejeztével, az első születésnapot át­lépve kezdődik a gyermekkor (egyes korszakait e helyütt nem taglaljuk), amely gyakorlatilag egészen a serdülés kezdetéig, tehát 11—13 éves korig tart. A gyermekkor kezdetén a szülő legfontosabb feladata, az érzelmi nevelésen kívül, hogy a gyermeknél olyan higiéniai szokásokat alakítson ki, amelyek mihamarabb reflexív, mindennapi szükségletté válnak. Ilyen többek között a pelenkáról való leszoktatás és a „kéredzkedés", a székelés szabályos ritmusának kialakítása, a nemi szer­vek tisztántartásának követelménye, a rendszeres mosdás, fürdés, fogmosás elmaradhatatlan és nélkülözhetetlen szo­kássá válása stb. A szülőknek kisgyermekükben a jövendő anyát és apát is látniuk kell. Ezért rendkívül, mondhatnám sorsdöntőén fontos a nemi szervek higiéniája, óvása a sérüléstől. Az utóbbinak eszköze a megfelelő ruházkodás, alsónemű. A higiéniával azonban vigyázni kell, eltúlzása különösen kislányoknál ugyanúgy káros lehet, mint az ellenkezője. Például, ha a kislányokat pólyáskorukban sokat púderoz­­zák, nagy baj lehet belőle: a púder lerakódik az érzékeny nyálkahártyára és súlyos összenövéseket okozhat, ame­lyeknek kezelése éveket vehet igénybe. Továbbá kislány­korban is előfordulhat a nemi szervek gyulladása, folyás, rendszerint tisztátalanság esetleg meghűlés következtében. Hasonlóképpen a nemi szervek gyulladását idézhetik elő gyermekkorban a hüvelybe jutott bélférgek. Az édes­anyának gondosan kell figyelnie kislányát, s bármely csekély rendellenességet vesz észre, azonnal szakorvoshoz, gyermekginekológushoz kell fordulnia. A gyermekkorról szólván, hadd tegyünk említést pszi­chés zavarokról is, amelyek káros hatással vannak a gyermekek egészséges fejlődésére. Igen gyakori eset, hogy a szülők valamilyen „csodagyereket" szeretnének nevelni csemetéjükből. Sok szülő már a 4—5 éves kicsit erején felül megterheli nyelvtanulással, zeneórákkal, balettal, sőt a biztonság kedvéért mindehhez még egy sportágat is hozzátesz. Ilyen esetekben aligha beszélhetünk a gyermek spontán érdeklődésének kielégítéséről, annál inkább a szülői önzésről, amely — hogy gyermeke mindenáron „sztár“ legyen — megfosztja attól, ami ebben az életkor­ban a legszebb: a gondtalan, játékos, igazi, felhőtlen gyermekkortól. (folytatjuk) Házasság, család XVIII. A szülők és gyermekeik közötti jog­viszonyokat, a gyermekek nevelésére és eltartására vonatkozó előírásokat mindig annak az államnak a törvé­nyei szerint kell megítélni, amelyik­nek a kiskorú gyermek az állampol­gára. Ha azonban a gyermek Cseh­szlovákiában él, akkor a mi törvé­nyeinket lehet alkalmazni, ha ez a gyermek érdekében van (például ha a mi törvényeink előnyösebbek a gyermek számára, mint a saját álla­mának a törvényei). 1A Az örökbefogadásnál a csehszlo­vák bíróság illetékes akkor, ha az örökbefogadó személy csehszlovák állampolgár. Egyébként az örökbe­fogadás feltételeit mindig annak az államnak a törvényei alapján kell megítélni, amelyiknek az örökbefo­gadó az állampolgára. A fentiekben csak nagy vonalak­ban ismertettük a külföldiekkel kap­csolatos családjogi előírásokat. Konkrét esetben célszerű, ha az ér­dekelt fél vagy a bírósághoz fordul tanácsért és felvilágosításért, vagy közvetlenül a Szlovák Szocialista Köztársaság Igazságügyminisztériu­­móhoz (Ministerstvo spravodlivosti SSR, Bratislava) intézi megkeresését. A következő számainkban a nők­nek a szüléssel és anyasággal kap­csolatos jogait fogjuk ismertetni. Dr. BERTHA GÉZA £ c

Next

/
Oldalképek
Tartalom