Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-21 / 8. szám
ÚTIJEGYZETEK Szerencsénk van. Az is igaz, hogy kolléganőmmel, a Szovjetszkaja Zsenscsina folyóirat munkatársával jól felkészültünk a szibériai hidegre. Tudtuk, hogy itt a levegő hőmérséklete gyorsan változik. Télen az egyik nap eléri a mínusz negyvenet, néhány nap múlva viszont csak mínusz öt-tíz fokot mutat a hőmérő higanyszála. Nyáron plusz harminc fok fölé emelkedik a hőmérséklet, sőt egyes helyeken eléri a negyven fokot is. Télen a sarkvidéken, a tundra és a tajga körzetében az éghajlati viszonyokat még zordabbá teszik az állandó szelek, amelyek erejét gyakran érezni Tyumenyban is. — Üdvözlöm Önöket a világ egyik legnagyobb alföldjén, a Nyugat-Szibériai-alföldön — köszönt bennünket Lila Nyikolajevna Blisznova, a tyumenyi televízió munkatársa, itteni kísérőnk, ö mutatja be a vendégül látó várost és környékét is. — Az Ural keleti lejtőitől a Jenyiszejig, az Altáj-hegységtól a Kara-tengerig hatalmas területet, kb. 3 millió négyzetkilométert foglal el Nyugat-Szibériában. Területe olyan államokéhoz mérhető, mint India, Algéria, vagy Argentína. Az éghajlati viszonyai rendkívül változatosak — sztyepp, erdős sztyepp, tajga, erdős tundra, tundra — mégis az a ritka törvényszerűség jellemzi ezt a vidéket, hogy a hőmennyiség és az évi csapadékmennyiség a szélességi fokoknak megfelelően szabályosan változik. Autónk a repülőtérről a város felé halad. Végtelen hómfző mindenfelé. Nem tudhatom, mit rejt. — Nyugat-Szibéria tőzeges, mocsaras területe meghaladja a 70—90 millió hektárt. Nemrég a tőzeget nagy mennyiségben tüzelték el fűtőanyagként. Ezzel fűtötték például a tyumenyi hőerőművet, és ilyenre tervezték a szurguti körzeti villamosművet is. A nagy földgázlelőhelyek felfedezése, a szárazgáz előállítása a tyumenyi terület gázfeldolgozó üzemeiben, megváltoztatta a Nyugat-Szibériai-alföld energiatermelésének fűtőanyagbázisát. Természetesen egyes helyeken kis mennyiségben továbbra is termelnek majd tőzeget műtrágyának, alomnak és egyéb mezőgaz-СН]@КЯ[1ЖЖ(0)И dasági célokra. De egyre nagyobb területeket csapolnak le, szárítanak ki és megművelik. — Ezek szerint a hóréteg szántóföldet takar? — kérdem, mert valahogy ez a kép nem illik bele Szibériából alkotott elképzeléseimbe. — Megterem nálunk a tavaszi búza, megfelelő agrotechnikai módszerekkel elérjük a 20—25 mázsás átlagtermést. A sztyepp-övezetben eredményesen lehet kukoricát termeszteni zöldtakarmánynak, beérik a borsó, a napraforgó és még sok más növény. Sikeresen fejlődik a mezőgazdaság az erdős sztyepp-övezetben is, ahol az éghajlat hűvösebb és csapadékosabb. Több fajta kemény és lágy búzát, rozsot, silókukoricát, kölest termesztünk itt. A tundrás és erdős részeket rénszarvaslegelőnek és vadászterületnek használjuk — magyarázza szakszerűen kísérőnk. Nyugat-Szibéria természeti kincseinek kiaknázása mellett tehát fontos szerepe van az élelemmel való önellátás biztosításának is. Mert itt, ahol a távolságot száz és ezer kilométerekben mérik, az egyre népesebb lakosság élelmezése ugyancsak fontos gazdasági feladat. A szállítás körülményes és költséges. Ezért van szükség a talaj megművelésére, a mezőgazdasági termelés növelésére is. — Az olajmezők központjához értünk! — jelenti ki Lila, nem kis büszkeséggel a hangjában. A város elején álló útjelző táblára mutat. Fennhangon olvasom: Tyumeny. (folytatjuk) H. ZSEBIK SAROLTA V. CL < о о ь. 5
