Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-02-21 / 8. szám

A tudás hatalom A munkásosztály 1948-as győzelme megalapozta nemzeteink és nemze­tiségeink politikai egyenlőségét, a nemzetek és nemzetiségek közötti kap­csolatoknak a szocializmus szellemében való átalakulása előfeltételeit, va­lamint a gazdasági, a politikai és a kulturális élet területein való kiegyen­lítődés lehetőségeit. A Februári Győzelemmel a magyar és az ukrán nem­zetiségű dolgozók is a hatalom részesei lettek, az egységes csehszlovák munkásosztály szerves részévé váltak. E tény meghatározta a Szlovákiában élő nemzetiségek politikai helyzetének szocialista jellegét A magyar és az ukrán nemzetiségű gyermekek döntő többségének lehe­tősége van arra, hogy az iskoláskor előtti, valamint az alap- és középisko­lai ismereteket anyanyelvén szerezze meg. Ebben az iskolai évben Szlová­kiában a 337 magyar tanítási nyelvű óvodát 13 604 gyermek látogatja, ami 1840-nel több, mint az 1970/71-es tanévben. A 376 magyar tanítási nyelvű alapiskola 2395 osztályában 55 805 diák tanul. A magyar iskolákban közel 5000 tanító és nevelő dolgozik. Szlovákiában 11 önálló magyar gimnázium és 6 önálló magyar tanítási nyelvű szakközépiskola működik. Ezeken kívül 10 gimnáziumban és ugyan­csak 10 szakközépiskolában magyar osztályok is vannak. A fölsorolt önálló és összevont gimnáziumokban és szakközépiskolákban összesen 277 osztály van, amelyekben 8670 diák tanulja a szakmát, illetve készül főiskolai ta­nulmányaira. Ezeken kívül 2700 magyar nemzetiségű diák főleg monotipusú és speciális szakképzettséget nyújtó szlovák tanítási nyelvű iskolában tanul. A szakmunkástanulók képzésére főleg a mezőgazdasági szaktanintéze­tekben vannak kedvező feltételek. Szlovákiában 4 önálló magyar mezőgaz­dasági-műszaki szakközépiskola van, ezeken kívül kilencben vannak ma­gyar osztályok, amelyekben 1378 magyar diók tanul. Szlovákia többi szak­tanintézetének és iparitanuló-iskolájának 109 803 diákjából 10,5 százalék a magyar nemzetiségű. Közülük 118 osztályban 2893 ipari tanulónak nyílik lehetősége a gyakorlati és az elméleti anyagot anyonyelvén elsajátítani. Fo­kozatosan nő az érettségit nyújtó szakközépiskolákba járó ipari tanulók száma. Csehszlovákia főiskoláinak és egyetemeinek nappali tagozatát az 1976/77-es tanévben 2600 magyar nemzetiségű diák látogatta, ebből 2094 Szlovákiában tanult. Levelező tagozaton Szlovákiában 675-en tanulnak felsőoktatási intézményben. A magyar nemzetiségűek száma mindkét eset­ben viszonylag alacsony, annak ellenére, hogy az utóbbi időben javulás mutatkozik. Az 1977/78-as tanévben Szlovákia főiskoláira már 553 magyar nemzetiségű diákot vettek föl. (JAN GREGOR MÉRNÖK, A SZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSA­SÁG KORMÁNYÁNAK ALELNOKE, AZ SZSZK KORMÁNYA NEM­ZETISÉGI TANACSANAK ELNÖKE BESZÁMOLÓJÁBÓL) Tekintsünk vissza a Februári Győ­zelemtől eltelt harminc évre: hogyan éltünk a lehetőségekkel, mennyire használtuk ki jogainkat, milyen mér­tékben járultak hozzá iskoláink az új nemzedék felneveléséhez, amely február vívmányait hivatott megszi­lárdítani, továbbfejleszteni. — A mi iskolánk — úgy érzem — minden tekintetben azok közé tarto­zik, amelyek küldetésüket teljesítet­ték. Megszámlálhatatlan azoknak a szakembereknek a száma akik a mi iskolánkból kerültek ki, s munkájuk­kal, szakmai hozzáértésükkel, élet­vitelükkel megbecsülést szereztek maguknak. Azoknak a száma is te­kintélyes, összesen 250, akik isko­lánkból kikerülve egyetemi és főis­kolai diplomát szereztek. Legtöbb­jük ma vezető funkcióban dolgozó, felelősségteljes munkát végző em­ber. Hogy csők néhányat említsek: Pásztó András, Mihály Gyula, Szvi­­tyek Jenő, Valent Károly, Rumszer Ernő és János mérnök. Hegedűs Er­zsébet, Gerstner orvosnő. Ezzel be­bizonyosodott az is, hogy az anya­nyelven elsajátított alapok megszer­zése után nem okoz gondot a fő­iskolán folytatni a tanulmányokat szlovákul vagy csehül, főleg akkor, ha о magyar iskolákban megfelelő szintű nyelvoktatás folyik. Más kérdés viszont, hogy a szülők mennyire élnek az alkotmányunk biztosította jogokkal. Jelenleg iskolánkban 83 elsőosztályos van, az új behatásnál viszont 94 gyer­mek jelentkezett iskolánkba, ami egy­részt azt bizonyítja, hogy a szülők gyer­mekük érdekeit tartják szem előtt, ; él­nek jogaikkal, másrészt viszont rámu­tatnak a még mindig feltáratlan lehe­tőségeinkre. Csehszlovákiában új iskolarendszer van megvalósulóban. Az új körülmé­nyek között a jövő szempontjából mi a magyar tannyelvű iskolák feladata, mennyiben változik felelősségük? Ho­gyan segíthetnek a szülők a pedagó­gusoknak gyermekük érdekében? — Vallom, hogy sosem elég egyszer bizonyítani. Minden alkalommal újra és újra azt kell tenni, mert csak ilyen hoz­záállás jelent előrelépést, hoz újabb sikereket Az új iskolarendszer tartalmi­lag elsősorban a matematikaoktatás­ban hozott újat. Eszerint halmazelmé­lettel folyik majd a tanítás. Ennek ter­mészetesen hatással kell lennie a többi tantárgy oktatására, a színvonal eme­lésére is, hiszen a halmazelmélet első­sorban logikus gondolkodásra nevel. El­sődleges feladat hát hogy tanítóink minél gyorsabban álljanak át erre. a korábbinál sokkal igényesebb oktatási formára. Néhány év múlva kikerülnek azok a növendékek, akik már e mód­szer szerint kezdték meg iskolai tanul­mányaikat s a továbbtanulók a felvé­teleiken végeredményben iskolájuk bi­zonyítványát állítják majd ki. S annak a bizonyítványnak sem a gyermek, sem iskoláink jövője miatt nem szabad rossznak lenni. A felelősség tehát-nagy. A legkisebb kihagyás is nagy lemara­dást okozhat amit viszont most sokkal nehezebb behozni, mint a korábbi mód­szer használataikor. Ez az oktatás egy­úttal sokkal jobb nyelvismeretet követel meg pedagógustól, gyermektől egya­ránt A szülők most már sokkal keve­sebbet segíthetnek gyermeküknek a ta­nulásban, szerepük abban rejlik, hogy még az iskolába íratás előtt sókat fog­lalkoznak velük, igyekeznek minél több fogalmat megtanítani gyermekükkel, kérdéseire kimerítő, valós választ adni. Az új ma tematika oktatási módszer csak akkor lehet hatékony, ha a gyermek bő szókinccsel, tehát gazdag általános ismeretekkel rendelkezik. Az új oktatási módszer tehát a szülőkre is nagy fele­lősséget hárít, csak más formában, mint korábbon. A párkányi magyar tannyelvű isko­lának szlovákiai méretekben is jó híre van. Mit jelent ez, mire kötelezi az is­kolát az elkövetkezendőkben? — Iskolánkból a tanulók több mint harminc százaléka folytatja tanulmá­nyait gimnáziumban, vagy szakközép­­iskolákban, s azok száma, akik még ipari tanulónak sem mennek, elenyésző. Volt már olyan évfolyam is, amelynek több mint negyven százaléka jutott érettségivel végződő iskolába. Örömmel mondhatom, hogy a mostani kilencedik évfolyam is ezek közé tartozik. Ez a bizonyítéka annak, a jövőre nézve pe­dig kötelez, hogy munkánkat hivatá­sunknak megfelelően becsületesen vé­gezzük. Ha tehát azt akarjuk, hogy is­kolánknak jó híre legyen, hogy tanu­lóink megállják helyüket az életben, többet kell tudniuk másoknál. Ennek kell mérvadónak lennie, és nemcsak a mi iskolánkban, hanem másutt is. Mert ez a legjobb bizonyítványa, és egyben propagandája is egy iskolának. CSICSAI ALAJOSSAL, A PAR KANYI (STCIROVO) MAGYAR TANNYELVŰ ALAPISKOLA IGAZ­GATÓJÁVAL. AZ ÉRSEKÚJVARI (NŐVÉ ZAMKY) JÁRÁSI PÁRTBI­ZOTTSÁG TAGJAVAL. LEKTORÁ­VAL. A CSEMADOK KB TAGJA­VAL BESZÉLGETETT NESZMÉRI SÁNDOR SZIBÉRIAI I. j—v kkor fogott el az izgalom, ami­/Д\ kor a moszkvai repülőtéren l_,—beszálltunk a TU 154-es gép­be. Meleg téli ruhákba öltö­zött munkások, kendőbe bugyolált asz­­szonyok foglalták el az üléseket. A ké év körüli kisfiú jókedvűen ült mamája ölében, kíváncsian tekingetett a mellet­tük ülő nagysapkás idegen bácsira. Üticélunk: Tyumeny. Nyugat-Szibéria „fővárosa”, az olajmezők központja A 2154 kilométeres Moszkva—Tyumeny légi utat két óra alatt kell megtennünk. Indulásunk előtt a nap már letűnt a láthatárról, de tizenegyezer méter ma­gasságban ismét megpillantjuk: Izzc körként övezi a láthatár szélét, fölötte ezüstösen tündököl a hold. Lent a vá­rosok lámpái szentjánosbogárként vilá­gítanak. Úgy érzem, mintha alattunk lenne a csillagos égbolt, fölöttünk a végtelen mélység. Próbálom megállapítani, melyik vá­ros fölött repülünk. Ez Gorkij, ez meg talán Kazany. Aztán kialusznak a fé­nyek. Lehet, hogy az Ural-hegység fö­lött vagyunk? Félórás út van még előt­tünk. Megszólal a hangszóró. A tyu­­menyi repülőtér az erős szél miatt nem fogad. A kisfiú felsír. Az utasok nyug­talanul mozgolódnak. A legközelebbi repülőtér Szverd­­lovszkban van. Itt érünk földet. Innen még 420 kilométert kellene tovább men­ni. Moszkvai időszámítás szerint fél hét. Az épület messziről is jól látható órá­ján fél kilenc van. Az otthoni időhöz mérve már négy óra a különbség... Szverdlovszk Szibéria kapuja. Repü­lőtere most valóban egy nagy kapuhoz hasonlít, ahol összegyűltek az emberek, hogy ha majd az időjárás engedi, ki-ki folytassa tovább útját. A gépek kény­szerpihenőt tartanak, várják a szél el­­csendesedését. Az épület belülről olyan, mint ná­lunk a főváros vasútállomása csúcs­­forgalomban. Ä kivilágított hirdetőtáb­lákon percenként tudatják az érkező és induló gépek számát, indulásuk idő­pontját. Az emberek jönnek-mennek, türelmesen ülnek, szundikálnak a pado­kon. Van aki már öt órája vár a fel­szállásra. Ez csak nekem tűnik sok­nak. Aki itt él, itt dolgozik, már meg­szokta, hogy télen a repülőgép nem a menetrend, hanem az időjárás szerint indul. Az idegenforgalmi váróteremben az­zal fogadnak: magyarok is vannak itt. A bábeli nyelvzavarban jólesik hallani anyanyelvemet. Jarecseny István és Lu­kács László a székesfehérvári Videoton gyár dolgozója. Ufából Szurgutba tar­tanak, ahol a KGST keretében készülő számítástechnikai berendezést helyezik üzembe. — Kellemesebb riportutat már nem tudott választani? Itt ám nem leány­álom az élet: keménységet, férfias ki­tartást követel! — fogadnak, s hang­jukból érzem, hogy nemcsak ugratnak, hanem figyelmeztetnek is. Nem sokáig mesélhetik élményeiket A hangszóró gépük indulását jelenti. A mi gépünk csak másnap reggel indul. A repülőtér szállodájában már tudnak érkezésünkről. Reggel fél kilenckor ébreszt a portás. — Mindjárt indul a gép! Fél óra múlva úticélunkon, Tyumeny­­ban vagyunk. Az első meglepetés abban a pillanatban ért, amikor kiléptem a repülőgépből. A moszkvai tizenöt fokos hideg után úgy tűnt, nagyon meleg van. — Jó időt hoztak — fogadnak ven­déglátóink. — Vasárnap mínusz har­mincnyolc fokot mutatott a hőmérő. Há­rom nap alatt mínusz nyolc fokra eny­hült az idő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom