Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-21 / 8. szám
ELENA LITVAJOVÁ, az SZLKP KB elnökségi tagja, a Szlovákiai Nőszövetség elnöke Február a kultúra világába, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint saját, valóban forradalmi felemelkedésünk, mind műveltségben, mind szakmai tudásban. A műveltség és a szakképzettség csak egyik tényezője az új női személyiség kialakulásának. Asszonyaink, lányaink — munkásnök, parasztaszszonyok, értelmiségiek —többségére, mindinkább jellemzővé válnak olyan tulajdonságok, mint az állampolgári öntudat, tevékeny életfelfogás, felelősségtudat, és ezek a vonások nap mint nap határozottabban mutatkoznak meg korunk asszonyának munkájában és magánéletében. Ez rendkígyőzelme kötele яв Már egy emberöltő — harminc év — múlt el azóta, hogy a társadalom leghaladóbb osztálya, a munkásosztály, végérvényesen győzelmet aratott a burzsoázia fölött, s meghiúsította a történelem óramutatóinak visszafordítására tett kísérletet. Három évtizede, hogy a munkásosztály a kommunista párt vezetésével egyszer s mindenkorra megoldotta Csehszlovákiában a politikai hatalom kérdését. Minden akadályt elgördített annak a társadalmi rendnek az útjából, amelyben örökre megszűnt az embernek ember által történő kizsákmányolása, a társadalmi és nemzetiségi egyenlőtlenség, ahol minden következményével, szó szerint értelmezendő a jelszó: minden hatalom a népé. Február szabaddá tette azt az utat, amelyen számtalan nemzedék kívánt haladni, amelyért a burzsoá Csehszlovák Köztársaságban a kommunisták és a haladó gondolkodású emberek harcoltak, népünk legjobbjai meghalni is tudtak, itthon és határainkon túl. Azt az utat, amelyről a most jubiláló Slovenka elődje, a Proletárka álmodott, amikor ezt írta: „Eljő és el kell jönnie annak az időnek, amikor aranynál, ékszereknél becsesebb lesz az emberi munka; a munkásnő, az elvtársnő lesz a legmagasabb rang és cím!" Ez az idő 1948 februárjában jött el, s az azóta eltelt harminc esztendő alatt valóra váltottuk a húszas évek legöntudatosabb proletár, kommunista és haladó szellemű asszonyainak vágyait. Február a mi cselekvő részvételünkkel, anyáink részvételével született, s mi büszkék vagyunk rá. hogy bölcsőjénél maradéktalan támogatásával nőszervezetünk is ott állt. 1948 februárja a legszebb emberi lehetőségeket teremtette meg számunkra. A februári vívmányok számbavevésének idején, az általános mérleghez hozzá tartozik az is, hogyan használtuk föl ezeket a vívmányokat. Az értékelések, a tények, a valóság egyöntetűen bizonyítják a nők helyzetének óriási, forradalmi változásait. Fejlődésünk három évtizede bebizonyította, hogy a nők tényleges egyenjogúsítása csak a szocializmus eszméinek és céljainak megvalósításával lehetséges. Ennel^oHtikai feladatai benne foglaltatnak pártunk éffPBfeialista államunk programjában, amely a marxizmus-leninizmus elveiből indul ki és az első szocialista állam, a Szovjetunió tapasztalataira támaszkodik. Ezen a téren is valóra vált Klement Gottwald történelmi jelen tőségű gondolata, amely az 1948-as februári napokban hangzott el: ,,Éppen ma kell még jobban, mint eddig, felzárkóznunk a Szovjetunióhoz... Népi demokráciánk, forradalmi vívmányaink sorsa éppen úgy, mint magának a nemzetnek a léte és államunk szabadsága, a legszorosabban összefügg a Szovjetunióval kötött szövetségünk sorsával. Ezen áll vagy bukik minden." Utunk azonos a szovjet nők útjával, és ezen az úton haladnak a szocialista közösség országainak asszonyai is. Mint a Szovjetunióban és a többi szocialista országban, az általunk megtett forradalmi út legnagyobb eredményeként tartjuk számon a nők új szellemiségének, jellemvonásainak kialakulását. Szinte betörtek a munka, a tudomány. vül fontos, mert változatlanul érvényes, hogy minél öntudatosabb egy nő, annál jobban tudja teljesíteni kötelességeit, annál biztosabban tud élni jogaival, annál nagyobb lesz tekintélye családi körében, gyermekei előtt — a társadalomban. Minden zavaró körülmény ellenére — ami főleg a társadalmi munka és az otthoni „második műszak" diszharmóniájából ered — a felsőbb képzettséggel rendelkező mai nők egyre nagyobb részt vállalnak a társadalomirányításból. Arányszámokban kifejezve. 1960-ban részvételük mindössze öt százalék volt, ma már tizenkét százalék. Eddig nagyobbára az irányítás alsóbb, illetve középső fokáról volt szó, de a nők fokozatosan helyet kapnak a gazdasági, társadalmi és politikai irányítás központi, tehát legfelsőbb szintjén is. Képviseletük a legmagasabb a nemzeti bizottságokban (mintegy 30 százalék) és a szakszervezetekben (kb. 45 százalék). Mindez, de még sok más tényező is egyértelműen bizonyítja: a mi társadalmunk a nőket — akik anyák, dolgozók, állampolgárok egy személyben — nagyon magasra emelte. Szlovákok, magyarok vagy ukránok: valamennyien együtt munkálkodunk az országépítésben, a társadalom valamennyiünkre egyformán számít. S mi más ez, ha nem szocialista társadalmi rendszerünk igazi, valóságos szocialista demokráciájának, a valóságos szabadságjogoknak perdöntő példája! Az is igaz, hogy mindez nem válhatott volna valóra 1948 februárjának győzelme nélkül, népünk, asszonyaink, leányaink alkotó munkája, Csehszlovákia Kommunista Pártjának — társadalmunk vezető erejének — nagyvonalú szervező és irányító munkája nélkül. Hazánk harminc év alatt mérhetetlenül nagy változáson ment át. Elért eredményeink további, mind nagyobb célok elérésére sarkallnak, mert hazánk, gyermekeink és államunk jövőjét tartjuk kezünkben. Teljes mértékben tudatosítjuk azonban azt is, hogy ezek az eredmények még jobbak, teljesebbek lehettek volna, ha jobb, szakmailag tökéletesebb, nagyobb hatékonyságú, a technológiai fegyelem szempontjából alaposabb munkát végeztünk volna, ha következetesebbek lettünk volna mind az irányításban, mind a tudomány és a műszaki fejlődés vívmányainak kihasználásában. Csak így, ilyen módon tudjuk népgazdaságunk még gyenge pontjait megerősíteni. Ez azt jelenti, hogy még mindig jelentős tartalékok állnak rendelkezésünkre, amelyek feltárásáról és kihasználásáról mi, emberek — én, te, ő, valamennyien, közösen döntünk. Mi, a nőszövetség tagjai, de a rajta kívül álló nők is, teljesítsük becsülettel és felelősségei mindazokat a feladatokat, amelyeket a CSKP tűzött ki elénk, hisz mindannyiunkban él elhatározásunk: Eszünket és dolgos kezünket állítsuk a CSKP XV. kongresszusa határozatai teljesítésének szolgálatába! Erre kötelez bennünket Február győzelme és az az út is amit azóta megtettünk. 3
