Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-12-08 / 49. szám
Értelmes társra várva Az NDK-ban a fiatalok házastársuktól főként megbízhatóságot, hűséget, szakmai bizalmat és értelmességet várnak el. 1100 tizennyolc és huszonnyolc év közötti házas fiatal közül — akiknek a zöme munkás — a lipcsei központi ifjúságkutató intézet szociológiai felmérése szerint 98 százalék megbízhatóságot vár a partnerétől. 95 százalék szerint a boldog házassághoz kölcsönös hűség szükséges. Közel 90 százalék szakmailag rátermett, okos partnert kíván. A férjtől sorrendben elsősorban szakmai hozzáértést, okosságot és jó keresetet, a feleségtől valamivel gyakrabban háziasságot, gazdálkodni tudást és kellemes külsőt kívánnak. A szexuális összhangot mindkét partner fontosnak tekinti, de szerintük csak hosszabb ideig tartó házasság után nyer jelentőséget. Az NDK-ban 10 fiatal házaspár közül 9 a házasság után is ésszerűnek tartja a továbbképzést. A férfiak épp olyan gyakran szállnak síkra a nők tanulása mellett, mint fordítva (88 és 80 százalékban). A megkérdezettek mintegy 27 százaléka a vizsgálat idején valamilyen továbbképzésben vett részt, s ezeknek 40 százaléka anélkül, hogy lehetősége lett volna a zavartalan tanulásra. A fiatal nők és férfiak 75 százaléka adott esetben a házi munkák alóli tehermentesítéssel vagy másféle segítségnyújtással kívánja támogatni a partnerét. A fiatalok körében a nő munkájával kapcsolatos beállítottság az elmúlt tíz év alatt érezhetően megváltozott. 1969- ben több ezer fiatal körében végzett felmérés szerint a férfiak 29 százaléka és a lányok és asszonyok 43 százaléka úgy vélte, a nők lehetőleg ne dolgozzanak mindig. Ma a fiatal férfiaknak csak 6 százaléka ellenzi a nők munkába állítását általában, 12 százalékuk pedig a rövidített munkaidő mellett van. 100 férfi közül már csak 19, 100 nő közül pedig 11 véli úgy, hogy a férjes asszony csak akkor menjen dolgozni, ha a férfi jövedelme nem elegendő. A vizsgálat vezetője ezt a fejlődést rendkívül pozitívnak tekinti, és megállapítja, hogy ez a család állami támogatásának tulajdonítható. Az egygyermekes (80 százalék), kétgyermekes (76 százalék) és a háromgyermekes (69 százalék) fiatal nők foglalkoztatottságának mértéke a gyakorlatban is igazolja ezt a megváltozott álláspontot. Ebben az összefüggésben kell szemügyre venni azt a tényt is, hogy a fiatal házasok túlnyomó többsége szinte naponta vagy legalábbis hetenként többször szakmai vagy politikai problémákról is beszél egymással. A megkérdezettek zöme a lipcsei ifjúságkutatók felmérése szerint „szilárd politikai alappal” rendelkezik. A gyakorlatban ez — a munkához és a továbbképzéshez való viszony mellett — a házasságban való egyenjogúság álláspontjában nyilvánul meg. A fiatalok 98 százaléka az NDK-ban közösen készíti elő a nagyobb beszerzéseket, 65 százalékuk minden családi ügyben a közös döntés mellett van, a férfiak 69 százaléka rendszeresen segít a háztartásban. Kedves Krisztina! Helyeslem tizenhét éves kis húgod elhatározását, aki sokkal józanabbul tud gondolkodni, mint Te. Tiszta szerelmüknek lesz ez a gyermek gyümölcse, s én szívből kívánom, hogy minden vágyuk valóra váljon. írod, hogy Jancsi jóravafó, rendes, becsületes ember, sőt már házat is épít. Az anyósjelölt özvegy, oda mehetnek lakni, amig elkészül az új ház — ő befogadja őket. Látod, nem akarok pálcát tömi senki felett sem, de mennyire jellemes ember Jancsi, aki nemcsak szerelmes, élvhajhászó ficsúr, hanem talpig becsületes ember. Sajnos napjainkban is, nem egy férfi hagyja „faképnél“ ilyen esetben a lányt. Ha igy lenne kis húgodnál, akkor valóban volna okuk kedves szüleidnek az elkeseredésre!... De, — de, — de! Szüléidét is meg kell értenetek, hisz féltő, aggódó szeretettel neveltek fel Benneteket. Szerintem minden gyermeknek kötelessége lenne, nemcsak szeretettel, hanem hálával és köszönettel is gondolni Szüleire! Gondoltál-e már arra kedvesem, hogy mig nektek meleg fészket, boldog családi otthont biztositanak szüléitek, sok gyermek, s fiatal sinyli meg a feldúlt családi élet átkát, s hány, főleg elvált szülő Beszéljünk a szerelemről nem is törődik azzal, hogy fiuk éjszakákat lumpol át, vagy leányuk ma az egyik, holnap a másik férfi ölébe ül ? I Még nem késő! Idősebb vagy, szedd össze minden erőd, beszélj húgoddal, hogy szeretettel kérje a szülők beleegyezését. Kérlek, ne szítsd a tüzet! Ha szegény, jó édesanyád tudná, hogy épp Te, akiben „megbízik“, rútul becsapod! Kedves Krisztina! Bár tudom, hogy ezelőtt 25—30 évvel még nem voltunk ennyire „okos" lányok, hogy beszéltünk volna arról, hogyan kell védekezni —, de tán még ennél is szomorúbb, hogy azon töprengsz: „S ha mégis becsúszna egy gyerek?”... Tehát kettős feladat vár Rád! Segits kis húgodnak áthidalni a nehézségeket és igyekezz rendbehozni a saját életedet is! Tiszta szívből kívánom, hogy a fiatalok boldogságát segítsék szüleid is, s józanul gondolkodva felmérjék a régi világ aljas megszólóit, s bizakodva nézzenek a jövőbe. A kis unoka majd bizonyára enyhít a bánatukon, és kárpótol majd mindenért, mert tán nincs is e földön a sok-sok kis öröm mellett nagyobb boldogság, mint mikor egy pici Z unoka először piondjo ki e kedvés szót: Nagymama — Nagy■g Szeretettel: aözv. Kovács Gyuláné 1/ ölcsönös bizalom, megértés szülők és gyermekek közötti? Ez az egyik legnagyobb probléma, amely egész társadalmunkat foglalkoztatja. Fiatal vagyok, tizenhat éves, de már nagyon sokszor elgondolkoztam ezen a kérdésen, talán azért, mert közben saját születendő gyermekeimre gondoltam. Véleményem szerint a szülő és gyermek közötti kapcsolat megromlása általában a serdülőkorban kezdődik. Az anyák biztonságérzete meginog lányuk első menstruációjának megjelenésekor, de csak kis százalékuk vállalkozik arra, hogy gyermekét szexuálisan felvilágosítsa. Ennek egyik oka az lehet, hogy őket senki sem világosította fel annak idején, s nem tudják, hogyan fogjanak hozzá. Most legyetek okosak édesanyák, édesapák! Ilyenkor a szülők többsége megadja magát, visszavonul. Itt követik el a legnagyobb hibát. Magamból kiindulva, minden fiatal elvárja, hogy^zülei felnőttként bánjanak vele, ha már elérkezett az ideje. Ebben a korban nagy szüksége van a fiataloknak szüleikre, s a szülőknek igyekezniük kell, nehogy elveszítsék gyermekeik bizalmát! Korunk felnőtt társadalmának tudomásul kell vennie, hogy a mai fiatalok biológiailag ugyan korábban érnek mint ők, de társadalmi fejlettségük ekkor még nem olyan magas fokú. Ne hajtogassák állandóan, hogy a mai fiatalság romlott, hiszen annak idején róluk is ezt mondták. Az idősebb generáció tagjainak tudnia kell, hogy ami húsz-harminc évvel ezelőtt erkölcstelen, modortalan volt, ma fokozatosan természetessé válik. Ehhez kell rugalmasan alkalmazkodniuk. A fiatalokat nem lenne szabad korlátozni önállósulási vágyukban, persze csak akkor, ha tudják, hol a határ. Minden fiatal követ el hibákat, de mindez csak abban az esetben válik jóvátehetetlenné, ha felelőtlen, meggondolatlan testi kapcsolatnak vetik alá magukat, csak azért, hogy ezzel dicsekedhessenek baráti körben. Főleg a fiúk szeretnének babérokat aratni, de a lányok többsége szerencsére tisztában van azzal, hogy a fiúk oda mennek, ahol kapnak is valamit, s mielőtt határoznának, megpróbálják eldönteni, hogy partnerük „az“ után is becsülni fogja-e őket. Ehhez a felismeréshez kell őszinte felvilágosítást nyújtania minden szülőnek. S ha ez a felvilágosítás nem maradt el, a fiatal tudni fogja, hogyan kell helyesen döntenie. K. Aliz, Nagykapos (Veiké Kapusany) 5
