Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1977-09-29 / 39. szám

jál. Gül: virág. És minden virág cso­da, öröm. Bülbül: fülemüle. Már ma­ga a szó is dalol, hallod? Milyen titok­zatosan hangzik: kajhon, világűr. Ki tudja, mit jelent majd számodra ez a szó, ha nagy leszel. Talán az életpá­lyádat! Hiszen a mai gyerekek az ég felé törnek! Azon a nyelven beszélgetek Azizzal mindennap, amelyet ősidők óta a köl­tészet nyelvének tartanak. Igaz, kis­fiam még nem ért mindent, amikor Hafiz vagy Szaadi verseiből olvasok bölcsődal helyett, de azért figyel, ma­gába szívja, megismeri az anyanyelv hangjait... Nagy a mi soknemzetiségű szocia­lista hazánk. Száznál több nép, nem­zet lakja. Mindnek megvan a maga nyelve, kultúrája, megvannak a ha­gyományai, szokásai. Épp azért nevez­zük hazánknak, mert mindannyiunk­nak méltó helyet ád védőszárnyai alatt. Haza, szülőföld, szülő, anya, anya­nyelv így kapcsolódnak össze fogal­mak és szavak, amelyek az embere­ket is összekapcsolják a béke jegyé­ben. Szulh — tadzsik nyelven ez a béke. Örökre jegyezd meg ezt a szót, Aziz. Béke lesz, és boldogok leszünk. Nyina Zagajevszkaja, az ogyesszai Buratino óvoda vezetője A felfedezések kora a játék, a fantázia számára, az első intuitív próbálkozások számára, hogy a gyerekek megtalálják helyüket a közösségben. A bennük rejlő képessé­geket, születő érdeklődésüket szaba­don, széles körben kell kibontakoz­tatni. Bár a mi Vika Kuraszovánk, például, akinek a rajzolás a kedvenc foglalatossága, nem lesz feltétlenül festőművész, ha felnő. Az a fontos, neki, van-e hallása vagy nincs, éne­kel. Vagyis minden gyerek szereti a zenét, az éneklést. Zenei foglalkozá­sainknak az a célja, hogy megtanít­suk a gyerekeket szeretni, érteni a zenét, élvezni a zene szépségét. Így ügyeltünk fel arra, hogy Gülnara Kulijevának kétségtelenül tehetsége van az énekhez. Gülnara ma „szólis­ta”, és külön tanterv szerint foglal­tól kezdve tanulnak úszni a gyerekek. Minden úszóverseny ünnep az apró­ságok számára. ^ A kis gyümölcsösben, a veteményesben dolgozók között is megmutatkozik, ki a legügyesebb. Micsoda boldogság, ha az ebédlőasz­talkákon ott látják a gyümölcsöt, zöld­séget, amit kezük munkájával ter­mesztettek. És vannak köztük leg­jobb „autóvezetők" és „forgalomirá-Reggelenként gyakran megfigyelem az óvodánk küszöbét átlépő apróságo­kat Minden aprócska ember szemé­lyiség, ezzel feltétlenül számolnunk kell. Alakítanunk, nevelnünk kell. Ugyanakkor nem szabad szűkítenünk a gyermekkor határait, ellenkezőleg, minél nagyobb teret kell biztosítanunk hogy ő már most is a maga módján látja az őt körülvevő világot, a lát­vány örömet szerez neki, észreveszi a szépet. És ennek a képességnek két­ségtelenül hasznát látja majd egész életében. Nézzünk egy másik példát. Minden kisgyerek szeret énekelni. Mindegy kozunk vele. Amint eléri a megfelelő kort, szülei beíratják a zeneiskolába. Mindig örülünk az ilyen felfede­zéseknek. Arra törekszünk, hogy va­lamennyi gyerekünknek legyenek egyik vagy másik téren sikerei. Az óvodá­ban erre tág lehetőség kínálkozik: fe­dett uszodánkban hároméves koruk­nyítók”, legfigyelmesebb „gyalogosok”, legudvariasabb „eladók” és „vevők” ... Mindig öröm a gyermek számára, ha bízhat - az erejében, ha kezdemé­nyezésre, alkotó tevékenységre biztat­ják. A gyerekek minden új nap kezde­tét a felfedező türelmetlenségével vár­ják. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom