Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-27 / 4. szám

SZABAD SZOMBAT Teljes egészében ki kell használni. Egy percnek sem szabad elvesznie. Elő a kosárból a szennyest, amíg beáztatom, elrohanok bevásárolni, felteszem az ebédet, hadd főjön, mo­sás közben még megmosom az ab­lakokat, mert az eső bemaszatolta, és amíg világos van, feltétlenül ki kell porszívóznom, és este megsüthetem a vasárnapi süteményt. Ugyanez min­den héten, csak más-más változat­ban. Nem kell hozzá statisztikai évkönyv, sem különösebb közvéleménykutatás, kérdezősködés, -hogy az ember tud­ja, a háztartások, családok legtöb­­bikében így fest a szabad szombat. És, hogy sok helyütt még a vasárnap is csak abban különbözik, hogy ezen a napon sem igen tesz a dolgozó ember semmi érdemlegeset egészsé­ge, aktív pihenése érdekében, mert a mosás, takarítás, nagyobb bevá­sárlás fáradalmait piheni ki az ott­hon négy fala között, esetleg láto­gatóba megy vagy moziba, „benéz“ szombaton elvégezni. Tudom én azt, hogy a szombatot, vasárnapot más­ként lehetne ideálisan eltölteni, de ha egyszer nem megyl Sok dolgozó nő azzal is indokolja töb­bek között az időhiányt, hogy gyak­ran hétközben, vagy hét végén haza kell vinnie a munkát, hogy otthon fe­jezze be, amire a munkaidőben nem jutott ideje (határidők, hóvégi haj­rák stb.). Egy szó mint száz, manapság az emberek túlnyomó többsége sokkal inkább panaszkodik az időhiányra, mint eddig bármikor. Hogy mennyi­ben objektívek ezek a panaszok, il­letve az okok, s hol követünk el hi­bát, arról így vélekedik a közgazdász: A legtöbb ember szabad, idejének 70—80 százalékát jóformán elvesztegeti. Itt távolról sem kell a lustákra, kényelmesekre gon­dolni, hanem inkább azokra, akik mindig túl sokat akarnak markolni, fontosabbak maradtak holnapra. Cél­szerű a napi feladatokat, legyenek bármilyen természetűek, fontosságuk szerint osztályozni. A csoport — ha­laszthatatlanul fontos, В csoport — nem olyan sürgős, C csoport — nem túl fontos, de szükséges. Ha követ­kezetesen ragaszkodunk ehhez a fontossági sorrendhez a magánélet­ben is, rengeteg időt takarítunk meg, és lassan de biztosan kivész szótá­runkból az „örökös rohanás“. Ha a szabad idő helyes megszer­vezéséről beszélünk — s vonatkozik ez főleg a dolgozó nőkre, — feltét­lenül fel kell adni az elvet, miszerint „csak az a jó, amit magam csiná­lok meg”. Ha nem hiszi el, hogy a férj és a gyerekek is „alkalmasak“ a házi munkára, akkor hiába is oszt­ja be gondosan minden percét, va­lóban soha semmire sem jut ideje. Ha nem hiszi el, hogy ma a nagy­mosás, szőnyegtisztítás, parkettacsi­szolás stb. a szolgáltató vállalat dol­ga, akkor felkészülhet rá, hogy ide­jének egy részét negyvenéves kora után orvosi rendelőkben töltheti. Hogy szabad időnk valóban „sza­érzet és végül elrontod, amit csi­nálsz. Munka közben határozottan pihen­ni kell. Nehéz munkánál lehetőleg gyakrabban, könnyebb munkánál rit­kábban, de egyenletesen tartva a szüneteket. Ha a munka sehogysem megy, nem kell idegeskedni. Inkább hagyd ab­ba egy kis időre, csinálj rendet s közben gondold át újból az egészet. Egy bizonyos munka közben ne vonja el a figyelmet más, mellékes tevékenység. Egyszerű, ugye? De nem olyan egyszerű betartani — ez a pszichológus véleménye. Kelle­metlen, nyomasztó érzés, ha az em­ber nem intézi el a dolgait, el van rontva a napja, este önmagával elé­gedetlenül tér nyugovóra. Az embe­rek zöme ugyanis még mindig asze­a kultúrházba vagy ha szép az idő, egy kicsit „körülmennek." Aztán rögtön itt van a hétfő, és kezdődik minden elölről, a rohanás, a kapkodás, a szokásos hétközbeni stresszek, a „semmire sem érek rá“. Általában az, amit immár közhely­ként „rohanó korunk mindennapi tempójának" nevezünk. Hogy ezért a nagy rohanásért, az örökös időszűkéért mennyiben felelő­sek mások, arról az előző riport­ban esett szó. Am ebben a dolog­ban is, mint annyi másban, kettőn áll a vásár, azaz nemcsak mások, hanem mi magunk is lopjuk saját drága időnket. Ha megkérdezzük, miért olyan kevés manapság a sza­bad idő, a háziasszonyok, dolgozó család­anyák szokványos válasza a követke­zőképpen hangzik: Hét közben jó­formán semmire sem jut idő, ami há­zi munka kimarad, kénytelen vagyok akik örökösen tele vannak elintézni­valókkal, akik úgy hiszik, hogy ha kapkodnak, tényleg sokat végeznek. Am bármennyire is megerőltetik ma­gukat, mégis mindig időhiányban szenvednek, a munkahelyen is, ott­hon is. Ugyanis valóban sok mindent intéznek el egy nap alatt, de ezek általában jelentéktelen dolgok, s az időhiányból eredő feszültséget a még elintézetlen — ám lényeges és fon­tos — ügyek idézik elő. A dolgozó ember időbeosztásában nagyobb szerepet kell játszania a minőség­nek, mint a mennyiségnek. Persze, érdemes reggel listát ké­szíteni az aznapi elintéznivalókról, de csak úgy ha az elintézendők fontossága és nem a mennyisége a mérvadó. Van, aki a noteszébe tíz dolgot ír föl, egy napra. Ha szeren­cséje van, este hetet-nyolcat kipipál­hat, és mégsem érzi a jól végzett munka örömét, mert éppen a leg-8 bad" legyen, mindenekelőtt munkán­kat, kötelességeink teljesítését kell ésszerűen megszerveznünk. A har­mincas években A. K. Gasztyev, szov­jet szakértő, aki a munkaszervezés módszereit vizsgálta, megírta „A munka ábécéjét". Hasznos tanácsai, megállapításai ma is érvényesek. Lássunk csak néhányat, aminek a vasesztergályos és a háziasszony egyaránt hasznát veheti: Mielőtt munkához látsz, gondolat­ban építsd föl az egész munkame­netet, minden munkamozzanat sor­rendjét határozd meg előre. Addig ne kezdj el semmilyen mun­kát, amíg a szükséges eszközök nin­csenek kéznél. így elkerülöd a fölös­leges kapkodást, keresgélést, jövést­­menést. Sohasem szabad munkához látni hirtelen „fellángolásnak“ engedve. A kezdeti heves lelkesedés után gyors hanyatlás következik, erős fáradság­rint él, aszerint osztja be a napját, munka- és szabad idejét, hogy minél kevesebb idő alatt, minél többet vé­gezzen el. Ez óriási tévedés. Amint van erkölcsi értékrend, éppen úgy nap mint nap, hétről hétre tenniva­lóink, kötelességeink értékrendjét is fel kell állítanunk és így, fontossági sorrendben végezni dolgunkat. Egy másik fontos szempont az is, hogy némi önismeretre kell szert ten­ni. A szólás-mondást „mindennek megvan a maga ideje" módosítsuk: „mindenkinek megvan a maga ide­je". Azaz vannak „pacsirták* és van­nak „baglyok*. Az előbbiek a reg­geli órákban frissek, munkabírók, mozgékonyak — ők hát ezeket az órákat terheljék meg elsősorban a fontos teendőkkel, a későbbiekre hagyják a könnyebb rutinmunkát. Az utóbbiak noha ledolgozták a nyolc órát, noha hazamenet bevásá­roltak és megfőzték a vacsorát, es-

Next

/
Oldalképek
Tartalom