Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-27 / 4. szám

■>ж<л>

Оос

Осо

Ö

о

ixte mégis felélénkülnek. На valakinek ilyen a természete, használja ki. Egy példa: a dolgozó nő tegyük fel, a heti kismosást miért ne végezhetné el ilyenkor? Csak azért keljen föl hajnalban, s végezze el ezt a halaszthatatlan heti teendőt rosszkedvűen, a munkábamenet előtt, álmosan, mert nagyanyáink idejében ez volta szokás? Vagy lássunk egy másik példát: ha valaki rájön arra, hogy feltétlenül szüksége van napi fél óra tornára, s ehhez következetesen ragaszkodik is, nemsokára azt fogja tapasztalni. hogy egyszeriben sok mindenre futja az idejéből, amire eddig nem futotta. Miért? Azért, mert éppen ez a napi körforgásból kiszakított fél óra javított az egészségi állapotán, rugalmasabban, gyorsabban végzi a munkáját. Azaz: nincs restancia, amit a szabad időben kell elvégezni.

Persze — részben összefügg az önismerettel is — az embernek tudnia kell azt is, hogy mit akar az életben. Hogy hogyan akarja leélni a következő öt esztendőt. Hogy legyenek távlati tervei, célkitűzései. Akinek közeli és távlati céljainak középpontjában az anyagi javak öncélú szerzése áll csupán, akkor az minden szabad idejét is csak pénzkeresésre fogja fordítani. Ne panaszkodjon hát, hogy milyen hajszás ez az élet. Egyébként talán nem ártana, ha úgy időnként megkérdeznénk önmagunktól: hogy élnél, ha tudnád, hogy pontosan egy fél év múlva agyonüt a villám? Drasztikus kérdés? Lehet. De fontos és hasznos

Hetente minden embernek kivétel nélkül 168 órával kell gazdálkodnia. Ebből átlag 28 órát tölthetnénk úgy, hogy a többi is szebb, jobb, tartalmasabb, hasznosabb legyen, — ha ezekből az órákból nem lopnánk magunktól és másoktól a drága perceket.

Láng Éva