Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-03 / 1. szám

MESSZE VISZIK Awnenyasszony hófehér ruhában megáll a szülők előtt a kiskapu­ban. Egy koszorúslány odavezeti a vőle­gényt is. A csend ünnepélyes. Minden szempár a fiatalokat nézi. A ház előtt is sokan kíváncsiskodnak. A falubeliek eljöttek megnézni, milyen a menyasszony, meghallgatni a búcsúztatót, mert ilyen a szokás Kajaion, ki tudja mió­ta. A szívhez szóló szavak könnyet csal­nak az emberek szemébe, elsírja magát a szülő és gyermek, még a nyolcvanéves nagyapa is. Mintha most érne el a szívü­kig, hogy Zsuzsikát nemsokára messze vi­szi a férje, egészen Prágába. Pattogó csárdás muzsikája mellett vo­nul a násznép a házasságkötő terembe, ahol a csillárok fényében szeretettel vár­ja Pernecky Zsuzsát és Szendrődi Zol­tánt Madarász Pái, a hnb titkára, a pol­gári ügyek testületé, a SZISZ egyenruhás fiatalok és a tömegszervezetek képvise­lői. S itt, ebben a virágoktól pompázó te­remben, a bensőséges ünnepi hangulat­ban tisztábban cseng az ének, mélyebben hatnak a költő szavai. Itt most megállt az idő... De' nemcsak a pillanatnak élünk, amikor őszinte szívvel kívánjuk Zsuzsa és Zoltán boldogságát.. „Annyi szépet és jót, szeretetet és bol­dogságot tartogat számukra a jövő, amennyire megbecsülik egymást, szülei­ket, az életet és az embereket, akik kö­rülveszik önöket..." szól hozzájuk Mada­rász Pál. Zsuzsikát... A hála és kegyelet virágai 2 NИ‘в)-X С ОЕи«л О О %-жCJ О О_> < Az ifjú pár egészségére ___ífelvétel akár gyOg hagyomány ■MWésének jel­­jpífis lehet: nem csak az asszony dol­ga a,házimunka ... Zsuzsik menteire najgyapá­„Hogy milyen lesz az otthon varázsa, az önökön múlik... Az otthon harmóniáját, melegét két embernek kell kialakítani, nemcsak maguknak, hanem majd a gyer­mekeik részére is. Ne csak szülei, hanem példaképei is legyenek gyermeküknek.. tette hozzá útravdóul Vanyek Anna, a Szlovákiai Nőszövetség Galántai Járási Bizottságának titkára, a Kajali HNB mel­lett működő polgári ügyek testületének elnöke. Szép szokás Kajafon, hogy minden fia­tal párnak emléklapot adnak át, amely­ben a házasságra lépő fiatalok aláírásuk­kal pecsételik meg fogadalmukat, hogy szép családi életet élnek, megbecsülik egymást, és gyermekeiket a szocialista hazofiságra nevelik. Amíg Zsuzsa és Zoltán aláírja oz em­léklapot, Kis Mária kellemes hangja tölti be a termet, A zene elhalkul és a hnb titkára a békére, szeretetre és az ifjú pár egészségére, a boldog családi élet­re emeli poharát. Osszecsendül a többi pohár is. A jókívánságok áradata fonja be, a falu vezetői, a szülők és tanúk, a rokonok, tömegszervezetek küldöttei, barátok, munkatársak, szomszédok és is­merősök gyűrűje veszi körül az ifjú párt. Ajándékokkal, virágokkal, jókívánságok­kal halmozzák el őket. A felvirágozott autók sorát autóbusz zárja be. így indul a násznép Galantá­­ra. Hangos nótaszóval adják hírül, hogy községük két fiatalja házasságot kötött. A tér benépesedik. A Lenin-szobor előtt lehajtott fejjel áll meg a Szendrődi­­házaspár. Aztán kézenfogva elindulnak. A háló és köszönet jeléül Zsuzsa a szo­bor elé teszi a virágokat... „Lakodalom van a mi utcánkban" Szól a muzsika, a szépen megterített étte­remben. Szép esküvő volt. Valóban az Ember­hez, a társadalomhoz méltó házasságkö­tést rendeztek KojaJon. GÁL ETA

Next

/
Oldalképek
Tartalom