Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-02-24 / 7-8. szám

gazdálkodásért folyó munkába, — aminek azonban a kötelezettség­vállalásokban is tükröződnie kell, amelyeket az igazolványcsere al­kalmából a februári és márciusi taggyűléseken határoztunk, illetve határozunk meg pontosan. Öröm­mel fogadjuk mezőgazdasági üze­meink kollektíváinak, a szocia­lista munkabrigádoknak és helyi szervezeteinek kötelezettségválla­lásait a tej- és tojáshozam, a ha­szonállatok súlygyarapodásának növeléséről vagy a ledolgozandó társadalmi munkáról. Elvárjuk, hogy ezeknek a kötelezettségvál­lalásoknak az elfogadásánál ne csak a mennyiségi, hanem a mi­nőségi mutatók is egyformán fon­tos szerepet kapjanak. Tehát azt is nézzük, hogy mennyiért tu­dunk kitermelni egy többlet liter tejet, vagy mennyibe kerül egy kilónyi súlygyarapodás. Már ebben a téli idényben se­gítséget kell nyújtanunk járási bizottságainknak és mezőgazda­­sági szakbizottságainknak az állat­­tenyésztésben dolgozó nők oktatá­sában, szakmai tudásuk gyarapí­tásában, hogy pontosabban be­tarthassák a technológiai előíráso­nyozhat a mezőgazdasági dolgo­zók szocialista munkaversenyének beindításában, a versenymozga­lom kibontakoztatásában. Hasonlóképpen fölajánljuk se­gítségünket a munka- és élet­­körülmények javítása érdekében indított munkaversenyek meg­szervezésében, különös tekintettel a legidőszerűbb, főleg a nőket érintő gondok megoldására. Jelenleg a mezőgazdaságban dolgozó nők egyik legidőszerűbb gondja szakismereteik bővítése, szakképzettségük növelése, mivel a korszerű technika mind gyor­sabb térhódítása ezt megköveteli tőlük. A növekvő igények kielégí­tése szempontjából fokozott segít­ségre van szükség ezen a téren a Szlovákiai Nőszövetség részé­ről is. Javításra szorul a mezőgazda­ságban és az élelmiszeriparban dolgozó nők egészségvédelmi és higiéniai ellátása is, mert az ötö­dik ötéves terv valóban számos részeredménye ellenére sem sike-ELENA LITVAJOVÄ, AZ SZLKP KB ELNÖKSÉGI TAGJA, A SZNSZ ELNÖKE Takarékoskodjunk mindenütt! A Szlovákiai Nőszövetség mun­kájának egyik lényeges alapelve, hogy megkülönböztetett módon foglalkozik a nőkkel, életkoruk, foglalkoztatottságuk szerint. Most minden eddiginél többet és ala­posabban akarunk foglalkozni a mezőgazdaságban dolgozó és álta­lában a falusi asszonyok munká­jával, életével. Tesszük ezt azért, mert alapszervezeteink túlnyomó többsége vidéken van és szerve­zetünk tagságának csaknem két­harmada falusi asszony, leány. Továbbá azért is, mert az októbe­ri pártplénumok is részletesen foglalkoztak olyan fontos kérdé­sekkel, mint Csehszlovákia ön­ellátása az élelmiszeriparban, de főleg a vetőmagtermelésben. E fel­adat teljesítésében segítséget kell nyújtania a mi szervezetünknek is. Úgy véljük, hogy együttmű­ködve a mezőgazdasági üzemek vezetőségével, a mezőgazdasági termelési igazgatóságokkal, a szö­vetkezeti f '•sztok szövetségével, tevékenyeb. ekapcsolódhat­nánk a mez„e„^dasági termelés hatékonyságáért, az intenzívebb kát, hogy gyorsabban terjesszék, adják tovább a haladó tapasztala­tokat és a jól bevált munkamód­szereket. A szocialista munkabri­gádok útmutató példája nagy se­gítség, ne idegenkedjünk attól, hogy a szövetkezetekkel karöltve szervezzünk tapasztalatcseréket, hasznos kirándulásokat, tanulmá­nyi látogatásokat. Nőmozgalmunk­nak ezen a téren valóban sok és jó tapasztalata van, hogy mást ne is említsünk, mint a földműves­asszonyok téli iskoláját és hasonló akciókat. Helyben tanulmányozni a jó példát sok esetben sokkalta többet „hoz a konyhára“, mint a szemléltetést nélkülöző, hangzatos előadás. Az alapjaiban gazdasá­gosabb termelési folyamat, mind az állattenyésztésben, mind a nö­vénytermesztésben (akárcsak az ipari termelésben) a hatodik öt­éves terv legfontosabb feladatai közé tartozik. És ebben — mivel a mezőgazdaságban dolgozóknak csaknem a fele nő — szerveze­tünknek az eddiginél még nagyobb segítséget kell nyújtania. Ezért a mi kezdeményezésünk sem hiá­rült elérni, hogy mindenütt meg­teremtsék a kielégítő szociális és higiéniai feltételeket, tető alá hozzák az ilyen természetű léte­sítményeket, berendezéseket. A távlati szempontokat figye­lembe véve szükséges, hogy felül­vizsgáljuk a földművesasszonyok részvételét a gazdaságfejlesztés­ben. Annak ellenére, hogy ilyen irányú előrejelzést még nem kap­tunk, tudjuk, hogy a mezőgazda­ság a jövőben sem lesz meg női munkaerők nélkül, ez természetes. A párt Központi Bizottságának határozata amellett, hogy külön hangsúlyozza a cukorrépa-, kuko­rica- és burgonyatermesztést, ki­emeli a zöldség- és gyümölcs­­termesztés erőteljes fokozását, fontosságát is. Egyébként ugyanitt hangsúlyosan szerepel a virág­kertészet fellendítése is. Kik fog­nak elsősorban dolgozni ezeken a szakaszokon? Természetesen, a nők. S mivel éppen ezeken a munkaszakaszokon csak nagyon csekély a gépesítés, a nők kitü­nően érvényesülhetnek anélkül, hogy egészségük kórt szenvedne. Ezek is olyan dolgok, amelyek mellett nem haladhatunk el kö­zömbösen, közös erővel neki kell látnunk, hogy feltérképezzük ezt a területet, s ahol kell, megoldást is találjunk. Tapasztalataink szerint — hála szervezetünk aktivitásának — szá­mos bíráló megjegyzésnek, hozzá­szólásnak sikerült a végére jár­nunk. Ebben is rendszerünk de­­mokratikusságát, a dolgozók irá­nyításában való részvételét látjuk, amely konkrétan szolgálja a dol­gozó ember javát. Befejezésül szeretném még hangsúlyozni, hogy önellátásunk és a megfontolt gazdálkodás az élelmiszerekkel — amint erről a CSKP KB és az SZLKP KB plé­numa is tárgyalt, — olyan feladat, amely nemcsak a mezőgazdaság­ban dolgozó férfiakat és nőket érinti, hanem hazánk valamennyi asszonyát. Főleg azokat, akik hi­vatásuktól, foglalkozásuktól füg­getlenül, háztartást vezetnek, többnyire otthon főznek s így nyersanyagokkal is dolgoznak. Akár érvényesítik, akár nem az ésszerű táplálkozás elveit — ők is teljes mértékben követhetik az élelmiszerekkel való takarékos gazdálkodás országos elveit. Az elrettentő példa nap mint nap szemünk előtt van: a szemétbe dobott elképesztő mennyiségű élelmiszer. Csak az elpazarolt kenyér évente átlag 70 tonna, ami az össztermelésnek 7 százaléka. A többi élelmiszerrel is hasonló a helyzet. Azonkívül, hogy a gyártó vállalatoktól és a kereske­delemtől követelni fogjuk az egyes élelmiszerek forgalmazását kisebb csomagolásban is, haladék­talanul hozzá kell látnunk a taka­­rékossági-felvilágosító munkához is a nők körében. Az elmúlt év rendkívüli igénye­ket támasztott munkánkkal szem­ben. De tény, hogy szervezetünk fokozott tevékenységének jóvol­tából, — amelyet a Nők Nemzet­közi Éve során kifejtett, — a köz­vélemény sokkal nagyobb érdek­lődéssel fordul a nők gondjai-bajai felé, mint az előző években. Hisz­­szük, hogy ez az érdeklődés az el­következő években megsokszoro­zódik. Különösen most, a párt­­kongresszus előkészítésének idő­szakában, majd pedig a kongresz­­szusi határozatok idején nem csökken majd szervezetünk akti­vitása. A CSKP KB, a CSSZK kormánya, a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa és az SZISZ KB Felhívása értelmében igyekszünk majd személyesen beszélni min­den nővel, munkásnővel, földmű­vesasszonnyal, műszaki dolgozó­val, hogy megismertessük felada­tainkkal, s megbeszéljük közös erővel, hogyan tudunk a legjob­ban segítségére lenni pártunknak az igényes feladatok megoldásá­ban. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom