Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-02-24 / 7-8. szám
AZ NON Freda Brown Fanny Edelman VII. KONGRESSZUSA A Nemzetközi Demokratikus Nöszövetség VII. kongresszusa Berlinben ült össze, közvetlenül a Világkongresszus után. A kongresszus napjaiban ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját a Nőszövetség, amelyet a Béke-világtanács a békéért és az enyhülésért folytatott harcban szerzett nagy érdemeiért Joliot-Curie arany érdeméremmel tüntetett ki. A kongresszus óta 28 új nemzeti szervezet lépett be a szövetségbe — több százezer nő, köztük sok fiatal. Ma 106 ország 121 nemzeti szervezete tagja az NDN-nek. A szövetség kongresszusa megvonta az eddig végzett munka mérlegét és kijelölte a jövő feladatait. Fanny Edelman, az NDN főtitkára felszólalásában a következőket mondta: — Az NDN távlati munkaterve, amelyet a kongresszus most fog megvitatni és elfogadni, segítségünkre lesz abban, hogy újabb társadalmi erőket vonjunk be szervezetünk munkájába. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy megvalósítsuk a Nők Nemzetközi Éve alkalmával rendezett Világkongresszus határozatát, valamint a világméretű akciótervet, amelyet az ENSZ mexikói világkonferenciája hagyott jóvá ... Még jobban bővíteni kell együttműködésünket a nemzeti szervekkel a kölcsönös megértés és tiszteletben tartás szellemében. Fanny Edelman rámutatott arra, hogy a szövetség kongresszusa csakúgy, mint azokban a napokban véget ért Világkongresszus, olyan időszakban végzi, illetve végezte munkáját, amikor kedvezők a körülmények ahhoz, hogy a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért harcolók és a nőkkel szemben még mindig alkalmazott hátrányos megkülönböztetések ellen küzdők egyesíthessék erőfeszítéseiket. — Az enyhülési folyamatnak és a békés egymás mellett élés elvei érvényesülésének igen markáns megnyilvánulása volt a múlt év júliusában Helsinkiben megrendezett európai biztonsági és együttműködési értekezlet, melynek eredményeit a Világkongresszus küldöttei nagyra értékelték — mondta Fanny Edelman. — Ezen az értekezleten, Európa népeinek történetében először, lefektették az európai határok sérthetetlensége garantálásának szilárd alapjait, és kimondták a népek jogát a békés életre. Az értekezlet jelentősége túlmutat egy kontinens határain, nemzetközi méretű, minden ember számára fontos és áldásos esemény. A nők mindig kiemelkedő szerepet játszottak a békéért és a leszerelésért vívott harcban, melynek az NDN jelentős részvevője. A szövetség egyik megalapítója a béke-világmozgalomnak, amely hatalmas társadalmi erővé vált. Meggyőződésünk, hogy az NDN, mint ennek a mozgalomnak szerves része, amelyet a hozzá tartozó nemzeti szervezetek aktívan támogatnak, teljes felelősséggel fogja folytatni harcát az életért és a békéért. Дг NDN VII. kongresszusa határozatot fogadott el a vietnami, a laoszi, a kambodzsai, a chilei, a palesztinai arab néppel való szolidaritásról, az apartheid ellen küzdő délafrikai népek támogatásáról, és jóváhagyta az NDN 1980-ig terjedő munkatervét. Megválasztották az NDN Tanácsát és vezetőségét. Az NDN elnöke egyhangú választás alapján az ausztráliai Freda Brown, a nemzetközi nőmozgalom kiváló személyisége lett, aki eddig alelnök volt, főtitkárrá pedig ezúttal is Fanny Edelmant (Argentína) választották meg. iü£ Címlapunkon L. Lisicky felvétele A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja — Főszerkesztő: Haraszti-Mészáros Erzsébet — Főszerkesztőhelyettes: Jandáné Hegedűs Magda — Grafikai szerkesztő: Schreiber Katarina — Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB Zivena kiadóvállalata, Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 801 00'Bratislava, Prazská 5 — Telefon: főszerkesztő: 468-21, szerkesztőség: 475-00 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy a kézbesítőnél — Előfizetési díj negyedévre 23,40 korona — A külföldi megrendeléseket a Posta Központi Sajtókiviteli- és behozatali Szolgálata — PNS, Ústredná expedíció a dovoz tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. — intézi el. — Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., Józsefnádor tér 1.) — Előfizetési díj: egyéni évi 180,— Ft, közületi 220,— Ft. Csekkszámlaszám. MNB. 215-96 162 — A §ÚTI 6/28 engedélyével. — Szedés és fotoretusálás: Vychodoslovenské tlaciarne, n. p., 042 67 Kosice, Svermova 49 — Nyomja: Polygrafické závody, n. p., Bratislava- Krasfiany. Indexszám: 49413. 2 KOMMENTÁRUNK A gyarmatosítás az emberiség értelmező szótárában ugyan azon a lapon áll, ahol a háború, a vérontás, a leigázás, az elnyomás, a brutalitás, a fajgyűlölet és a többi eltörlésre ítélt címszavak. Igaz, hogy a történelmi visszapillantó tükörben azt látjuk, hogy azokat, akik elsőként járták meg az utat és fedezték föl a távoli csodálatos, mesés kincseket ígérő földeket, a megismerés, a tudás vágya vezérelte. Kolumbusz, Vasco de Gama, Bartolomeo Diaz, Magellán aligha sejtették, hogy korszakalkotó útjaik Pandora szelencéjének kulcsát adták azoknak a kezébe, akik nem megismerni, nem tudni akartak, hanem csupán egyetlen vágy élt bennük — a hatalomvágy s főleg a gyors, a kényelmes, a munka nélküli szerzés, a meggazdagodás vágya, minden áron az öldöklés, a pusztítás árán is. Az első konkvisztádoroktól kezdve napjaink imperialista pénzmágnásaikig a gyarmatosítók telhetetlen mohósággal, ezer karú polipként tapadtak Ázsia, Afrika és Amerika dús és termékeny testére. Portugália, Spanyolország, Anglia, Franciaország, Hollandia s végül Németország a késői kapitalizmus, illetve a korai imperializmus évtizedeiben (még az első világháború előtt) felosztották egymás között a világot... De: az erőszak erőszakot szül. A hosszú évszázadokig tartó elnyomás és kíméletlen kizsákmányolás következtében a 19. században fellángoltak a nemzeti felszabadító harcok, amelyeknek története vastag köteteket töltene meg. Nem érdektelen az sem, hogy a gyarmatokon folyó életnek könyvtárnyi irodalma van. Pierre Loti megírta Madame Butterfly tragikus sorsát, Joseph Wassermann a Caxamolca arányát, John Knittel, Somerset Maugham az afrikai, illetve ázsia angol gyarmatok viszonyait ábrázolta valóságosan és megindítón — de véleményt nyilvánítani óvakodtak. Kimagasló alkotás Egon Erwin Kisch riportkönyve Kínáról, „A titkos Kína". Ö már keményen ítél, nem könnyeket fakaszt, hanem dühöt ébreszt. .. A nemzeti függetlenségi harcok nagyszerű hősöket szültek: Zapata, Simán Bolivar, íosé Martin, Che Guevara, Mahatma Gandhi, Dzsavaharlal Nehrú neve egy-egy nagyszerű fejezet az emberiség történelmében. A gyarmatosítók hatalmának végét a második világháború befejezése hozta meg. De még ennek előtte a húszas, illetve a harmincas években a legtöbb gyarmati országban megalakították a kommunista pártokat, s ez a történelmi tény döntő módon befolyásolta ezeknek a nemzeteknek további sorsát. Így többek kpzött Indiában 1925-ben, Kambodzsában 1930-ban, Indonéziában 1920-ban, Algériában 1920- ban, Venezuelában 1931-ben, Peruban 1928-ban, Mexikóban 1919- ben alakult meg a kommunista párt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom e távoli földek népeinek is megmutatta az utat, hogy miként szabaduljanak meg az imperializmus járma alól. A második világháború után a megerősödött függetlenségi mozgalmak a gyarmatosító nagyhatalmakat elsősorban délkelet Ázsia térségében kényszerítették a visszavonulásra. Megszületett a Kínai Népköztársaság, felszabadult Észak-Kórea, majd Burma, Malájföld, Indonézia végzett a francia gyarmatosítókkal. A britek már a negyvenes évek második felében voltak kénytelenek lemondani Indiáról, s az Egyesült Államok pedig elvesztették a Fülöp-szigeteket. Hasonló helyzet alakult ki Afrikában és Latin- Amerikában. Természetesen, a világ leghatalmasabb imperialista állama, az Egyesült Államok minden erejével azon volt, hogy legalább valamit megmentsen a gyarmatok bőségkosarából. Részleges függetlenséget kínált, önkormányzatot — ezt a célt szolgálta az ún. Truman doktrína, az Atlanti Paktum és a SEATO katonai tömb megalakítása, az Eisenhowerdoktrina és így tovább. Mindezek az intézkedések azonban csak azt eredményezték, hogy a függetlenségi nemzeti felszabadító mozgalmak még jobban megerősödtek. Az ötvenes évek második felében az imperializmus elvesztette középkeleti állásait, elsősorban Irakot, Szíriát, Libanont. A hatvanas évek elején az északafrikai territóriumok harcolták ki függetlenségüket — Marokkó, Tunisz, Algéria. S nem sokkal később a fekete kontinens egyenlítői országai vették kezükbe sorsukat. Ghana, Guinea s a többiek, kivéve a portugálok és a spanyolok kezén lévő tartományokat. Napjainkban Mozambik és főleg Angola váltja meg a szabadságát véres harcok árán. A gyarmatok túlnyomó többsége ugyan elnyerte a függetlenséget, önálló, szabad állammá lett, de jelenleg még mindig nem tudnak teljesen elszakadni a kapitalista államoktól. Függőségük gazdasági jellegű, s ez hátráltatja nemzeti létük, államlétük teljes kibontakozását. Fejlődésük iránya azonban egyértelmű : a szocialista társadalmi rend kialakítása. Ez az út nehéz és végtelenül bonyolult még ellentétektől terhes, de ezeknek az országoknak haladó erői tisztán látják a célt, hiszen olyan ragyogó példa áll előttük, mint az ugyancsak volt gyarmat Kuba, amely ma az amerikai kontinens első szocialista állama. Láng Éva
