Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-01-27 / 5-6. szám
Szülőnek?! — Szülőnek. És most ne mondd, miféle minőségben ... — Nem mondok én semmit Megyek. Esti séta ... jó levegő ... Ténfergek egyet a falunkban. Vagy félóra múltán a házaspár együtt lopakodott ki a lakásból, szigorúan a házak fala mellett osont végig az utcákon a mélységes árnyékban. A művelődési ház homlokzata már elborult, s bár az épületet bársonyos sötétség ölelte körül s bélelte ki, a zene rést talált magának, hogy kiszakadozzék az ajtók és ablakredőnyök szoros zárkájából. Az apa hirtelen mozdulattal karolta, s vonszolta volna feleségét magával a bokros térségen át, amikor hasonlóan óvakodó, slattyogó-topogó léptek sokaságára lett figyelmes. Az épület belső oldalán fürtben lógtak egymáson a kirekesztettek, a harmincasok-negyvenesek, a mai, korán elaggott szülők, s az egyetlen, pontatlanul záródó redőny keskenyke résein ót lesődtek a nagytermet látni. A boly meglazult, sok magasba emelt kar integetett a házaspár felé hivogatólag, ám némán. A helyiség mégsem volt egészen sötét. Minden sarokban, a parkett lakkjától felbátorodva és megsokszorozva önnön fényét égett egy-egy gyertya fehéren, tisztán, hibátlan lánggal, s lentről világította meg az ifjúságot, amint azok illedelmesen, mélán lötyögtek. Az apa megkönnyebbülten sóhajtott fel, az arcocskák lárváit hála az égnek — alig is lehetett látni. A művelődési ház viszonylag fiatal igazgatója — húsz körül, hogy pontosak legyünk — a terem közepén állt, mindenkit szemmel tartott, ő maga is lötyögött fáradhatatlanul, két tenyerével pedig tisztességgel tapsolta a ritmust. Szürszabó Sándor nehezen bár, felismerte tulajdon leányát — inkább az új ruciról, mint egyébről —, s elégedetten vette tudomásul, hogy az ifjú hölgy éppen csak egyik talpáról a másikra, egyik csípőjéről a másikra helyezi testsúlyát, karjait lógatja, szemét lezárja, s egyetlen dolgot élvez csupán, de azt mértéktelenül: a ritmust. Valaki megérintette a könyökét. — Elnök elvtárs ... izé ... Sándor — Nos? — Szétoszlatod? Vagy tudtál róla? Minden arc feléje fordult, valamennyi érdekelt arc, korántsem lárvaszerű, nagyon is eleven, s nem a legifjabb korosztályhoz tartozóké — a szülők arcának együttese. — Szétoszlatni? Miért? Felesége közelebb húzódott hozzá. — Hiszen a fiúk ... valamennyien gatyában vannak! Szürszabó Sándor ereiből kifutott a vér, s ő maga megszédült mint apa, s mint választott vezető — nagyközségi szinten. A hosszú, bokánál záródó, hófehér trikóalsónadrágok pedig — elegendő fehér farmer nem lévén raktáron — megdicsőülten tündököltek a földre tett gyertyák meleg fényében, állandó, egy ritmusra mozgó, groteszk árnyakat dobva falra, mennyezetre, s a kint szorongok ábrázatára is. Az apa végül megemberelte magát, intésére felsorakoztak mögötte a többiek, a felnőttek, barátai és szomszédai, társai jóban-rosszban. Szó nélkül somfordáltak a legközelebbi sarokig együtt, s onnan hangtalan galoppban ki merre: hazáig. az igazsághoz Mint már jeleztük, rovatunkban ezentúl olvasóink kérdéseire adunk választ. Azokra a kérdésekre, amelyeket főleg fiatal olvasóink intéztek hozzánk világnézeti kérdésekkel foglalkozó sorozatunkba kapcsolódva. „Az asztronómia mindig csodálatos titkokat rejtegetett, talán éppen ezért az emberek különféle hiedelmekben éltek a csillagokkal kapcsolatban. Hogyan befolyásolta az idők során az asztrológia az emberek világnézetét?“ — kérdezi M. Mihály komáméi (komáromi) olvasónk. Az alábbiakban lapunk tudományos munkatársa válaszol a kérdésre. Dr. LUDMILA PAJDUSAKOVA VILÁGNÉZET és ASZTRONÓMIA Ma a tudomány a világ megismerésére törekszik, arra, hogy megoldja az emberi élet és az emberi társadalom fejlődésének kérdéseit. Már jó néhány évszázaddal ezelőtt elvetettük a világról és az egész világmindenség középpontjában mozdulatlanul lebegő Földről alkotott naiv (kezdetleges, gyermeteg) elképzelésünket. Tudjuk, hogyan alakult ki Földünk s hogyan keletkezett rajta az élpt és ismerjük azokat a törvényeket is, amelyek az emberi társadalomban uralkodnak. Tudományos ismereteink másképpen beszélnek a világról, az életről, az emberről és az emberi társadalomról, mint ahogyan azt a vallás tanította. A fejlett, korszerű tudomány mellett a nem tudományos világnézetnek, tehát a vallásnak nincs létjogosultsága még akkor sem, ha igyekszik a tudományokhoz és a modern élethez alkalmazkodni. Ma már a vallásos emberek sem kételkednek abban, hogy a Föld csupán a Nap egy kis bolygója, amely a Nap körül kering, hogy nem létezik semmiféle égboltozat, hogy a Földön geológiai korok váltották egymást, hogy a földi élet története nagyon-nagyon hosszú s hogy nem létezett édenkert — de eközben egyes vallási elképzelésekről még nem tudnak lemondani. Sokan a valláserkölcs jelentőségében keresik erre a magyarázatot. Tudjuk, hogy léteznek olyan általánosan emberi erkölcsi elvek, amelyek noha benne foglaltatnak a tízparancsolatban, nem kizárólagosan vallási jellegűek, mint például a „ne ölj“, a „ne lopj“ stb. Ellenkezőleg, amíg az osztálytársadalmak uralkodó osztályai a legszorosabb együttműködésben az egyházakkal, ezeket a parancsolatokat nem tartották be( kizsákmányolás, vagyis a dolgozók szisztematikus meglopása, megrövidítése, támadó hadjáratok és tömeggyilkosságok) addig éppen a szocialista társadalom törekszik arra, hogy ezeket az erkölcsi „parancsolatokat“ tiszteletben tartsák az emberek kivétel nélkül, s megszegésük itt a földön nyerje el a büntetését az igazságszolgáltatás által s ne halasztódjon el a halál utáni, nem létező életformába. Az erre alapozott vallás és erkölcs úgyszintén csak a társadalmi tudat formája — így tehát történelmi jelenségek. Az emberiség történelmének jókora idejét vallás nélkül élte le. A vallás az emberi társadalom bizonyos fejlődési fokán keletkezett, alakult ki, módosult az uralkodó osztályok szükséglete szerint és így befolyásolta az emberi társadalom további fejlődését. A világ tudományos megismerésének időszakában a vallások tanai összeütköznek a tudományos ismeretekkel és az elképzelt világba vetett hit fékező tényezővé válik, akadályozza az emberi társadalom fejlődését. Tudnunk kell, hogy a különböző vallási tanok egyáltalán nem foglalkoznak az emberi társadalom fejlődésével, ezek szerint az emberi társadalomnak olyannak kell maradnia, amilyennek azt az isten teremtette. Nem várhatunk csak a természetes, önmagától kialakuló fejlődési folyamatra, hogy a vallási elképzelések valamennyi következményükkel csak úgy maguktól szertefoszoljanak és feledésbe merüljenek, azáltal, hogy a tudomány eljut, behatol minden ember tudatába. Időnknek, amelyben élünk, korparancsa, hogy a tudomány egyre gyorsabban tért hódítson a gyakorlati életben is. A tudomány alapjaiban megváltoztatja életünket. Gondoljunk csak arra, hogy az utóbbi harminc év alatt mennyire megváltozott mind a gyári, tehát ipari, mind a mezőgazdasági termelés, és nem utolsósorban a háztartások képe. Ez azonban nem csak a tudomány és a technika együttes műve, hanem főleg az emberi társadalom fejlődéséről szerzett tudományos ismeretek konkrét formában való megnyilvánulása államunk irányításában, és az emberi társadalom értelméről szóló elavult, régi nézetek háttérbe szorulása és a marxista eszmék elfogadása, valamint ezeknek életbe léptetése. A gyakorlati életben tehát nem várunk az öncélú fejlődésre. Nálunk különösen az anyák törekszenek arra, hogy gyermekeiknek megadják mindazt, amit a modern tudomány és technika nyújt, ami megkönnyíti és kellemessé teszi életünket — kezdve a szélkabáttól és sílécektől, a magnetofonon, rádión, televízión keresztül a modern villamosgépekkel felszerelt háztartásig, beleszámítva a gépkocsit is. Sokan nem is tudatosítják, hogy a tudomány és a technika elismert tárgyi konkrétumain kívül új tudományos világnézet hordozója is, amely másképpen szemléli az életet, az embereket, az emberek közötti kapcsolatokat, az ember és a társadalom viszonyát, tehát új erkölcs hordozója is, amely az emberiség anyagi és szellemi kultúrájával a mi társadalmi és gazdasági felépítésünkkel arányos A tudomány behatolását életünk valamennyi területére, tehát az emberi tudatba is, tudatosan és céltudatosan elő kell segítenünk. Ennek a leghatékonyabb módja elsősorban gyermekeink és ifjúságunk nevelése. Az egész ifjúság nevelését, otthon és az iskolában túlnyomó többségben a nők tartják kezükben. Ez azt jelenti tehát, hogy mind az ifjúsággal, mind kisgyermekeinkkel szemben, de egész társadalmunkkal szemben is a felelősség legnagyobb súlyát a nők hordozzák. Az anyák és nem kis mértékben a nagymamák, akiknek meg kell érteniük, hogy a gyermek világnézet nélkül jön a világra, tehát semmiféle vallást sem ismer, semmilyen meggyőződése nincsen. A vallást vagy a meggyőződést a fogékony gyermeki lélekbe csak nevelés ülteti. A gyermekeknek a vallás szellemében történő családi nevelése egyike azoknak az okoknak, ami miatt még az űrrepülések, a szívátültetések, az agyműtétek, a kibernetikus számológépek korában is az emberről és a világról nem tudományos, téves kép él egyesek tudatában. Ha a szülő matematikatudása nem elegendő, az iskolához fordul segítségért. Ezt kellene tennie a világnézetre való nevelésben is. Az ember erkölcsi magatartásának alapja, hogy a világról, a társadalomról alkotott képe helyes legyen, hogy saját helyét, feladatát megtalálja a világban, a társadalomban. Döntő hatással van rá a szülő magatartása, tehát a család, amelyben él, növekedik, az életre készül. Az egészséges erkölcsi fejlődés feltétele, hogy a család nézete, erkölcse összhangban legyen a társadalom elvárásaival. Hogyan alakíthatja, fejlesztheti a család helyesen a gyerek világnézetét? Hogyan ismerhetjük meg a tudományos világnézet alapjait? A tudományos és éppen ezért az egyetlen helyes világnézet kialakításában pótolhatatlan szerepet tölt be az asztronómia. Már a legrégibb népek is tudatában voltak ennek, s ezért minden vallási tankönyv eléggé terjedelmesen szól a világ teremtéséről és felépítéséről. A Biblia, a kereszténység alapvető könyve is mindjárt az első fejezetében foglalkozik ezzel a kérdéssel, és feleletet ad a legelemibb világnézeti kérdésekre, természetesen olyan szempontból, azon a színvonalon, amelyen az emberiség Mózes korában állt. A modern asztronómia természetesen és lényegbevágóan másként magyarázza a világ keletkezését s így az alapvető kérdésekre adott válasza is egészen más. A tudomány teljes mértékben megcáfolta Mózes első könyvének világképét a teremtésről, az életről, az emberről, az égről és a földről A továbbiakban arra szeretnék rámutatni, hogy miképpen alakult ki öltött formát az emberben a világ képe, amelyben él, beszélni az ember helyéről a Kozmoszban, mind az időben és mind a térben, hogyan függ mindez össze a vallással és milyen szerepet játszott mindez az égés? emberiség fejlődésének előrehaladásában. (folytatjuk) 19
