Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-01-27 / 5-6. szám

Ol

*

LAKÁSBAN

T

ávol a város zajától álltak meg. A házak körvonalait csak homályosan lehetett ■ látni, mert a megszokott por, füst most is gátolta az éleslátást. — Nézd, ott az üzemünk, — mutatott a fiú egy füstölgő kéményre. — Ott meg én dolgozom, — szólalt meg a lány. Találkozott a kezük, tekintetük, leheletük. Nézték a várost, majd egy madarat kísért a szemük.

— Talán most repült ki a fészkéből, azért olyan boldog. Majd fészket rak, lesz igazi fészke... — ami nekünk nincs, — fakadt ki a lány, pedig mi is kirepültünk már a családi fészekből. — Majd lesz, — biztatta a fiú. Talán éppen az a szoba lesz a mienk, amelynek a falát most emeli a daru a helyére ...

Hányán álmodoznak így? Tervezgetik jövőjüket, boldogságukat. Sokan, nagyon sokan. Leginkább fiatalok. Mert hát ki ne szeretne egy pompás, meleg, világos lakást. Aki dolgozik, az remélhet, tervezhet, álmodozhat, annak nem kell. félni a holnaptól.

Szlovákia lakosságának egynegyed része lakik ma már modern lakótelepen, szövetkezeti vagy állami lakásban. Építőiparunk az ötödik ötéves tervet hatszázezer lakás felépítésével zárta, ami százezerrel több annál, mint amit a CSKP XIV. kongresszusa tűzött ki célul. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a lakásépítés hazánkban jó úton halad. Néhány évtizeddel ezelőtt egy fedél alatt sok esetben még három generáció is élt. Ma minden fiatal önállóan akar érvényesülni, lakni.

Szlovákia fővárosában legutóbb a Lamaé-Podháj-i lakótelepen váltak valóra az álmok. Az elmúlt év végén a Pozemné stavby Bratislava nemze-