Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-12-13 / 49-50. szám

faluból benősül ebbe a törzsbe át kell költöznie felesége szüleinek házába, és mindenben az anyósa kedvében kell járnia, teljesítenie kell kimondott és kimondatlan parancsait, például oda kell készítenie a fát a tüzeléshez, a vizet a főzéshez és így tovább. Az anyós szavaira (feddésére, morgására) mosollyal kell válaszolnia, mindig vidámnak és főképpen tiszteletteljesnek kell lennie.

Sok afrikai törzsnél míg a vő a legnagyobb tisztelettel érintkezhet apósával, addig anyósát meszsze el kell kerülnie és soha egy szót sem beszélhet vele. Anyós nem beszél a vejével, még akkor sem, ha megkedvelte — a szokás: törvény.

Nem kevesebb megkötés, illemszabály lelhető az amerikai indiánok jogszokásaiban. Az omaha indiánoknál az a szabály, hogyha az anyós vagy az após belép abba a helyiségbe, ahol a vő is tartózkodik, az utóbbinak azonnal hátat kell fordítania a jövevényeknek, s minél előbb el kell tűnnie. Ha viszont a vő megy feleségével látogatóba annak szüleihez, akkor meg az após fordit azonnal hátat a vendégnek és eltakarja az arcát is, az ételt a feleség teszi a férje elé és ő nyújtja át a békepipát is.

Az indián törzseknél általában ezek a korlátozások időlegesek voltak. A mandana törzsnél a kötelező hallgatás feloldásához elegendő volt, ha az anyósnak képletesen „odaajándékozták“ a vöt, s a vő átadta az anyósnak azt a fegyvert, amit megölt ellenségétől zsákmányolt — ettől a pillanattól fogva anyós és vő beszélhettek egymással. Más törzseknél ugyanezt a megkötést (hogy anyós és vő nem beszélhettek egymással) sokkal békésebb és szerényebb ajándékkal oldották föl — az ajándék lehetett például egy ló is. A krí indiánoknál pedig ajándékozni nem kellett semmit — a vő abban a pillanatban szabadon érintkezhetett apósával, anyósával, mihelyt megszületett az első unoka.

A családi érintkezés ilyetén korlátozásának „ideiglenessége“ az a kulcs, amelynek segítségével megérthetjük e szokások lényegét, s azt is, hogy miért keletkeztek. A kutatók mindeddig nem tudtak közös nevezőre jutni abban a kérdésben, hogy a „távoltartás“ szokása mögött tulajdonképpen mi rejlik? Minden jel arra mutat, hogy a család keletkezésével, formáinak változásával van összefüggésben. Sok mindent megmagyaráz az is, hogy valamikor az emberek, akik kívülről, máshonnan jöttek a családba (akár férfi, akár nő) egy egészen más mentalitású törzshöz, nagy családhoz tartoztak. S a létfenntartási ösztön diktálta „állati“ óvatosság parancsa volt az éberség az „idegennel“ szemben, az idegennel, akinek sokféle módon és sokáig kellett bizonyítania, hogy meg lehet bízni benne, hogy hű akar és tud lenni az új családhoz (közösséghez, törzshöz) és nem utolsósorban azt is, hogy hasznára tud lenni.

A „távoltartás“ szokása sokkal elterjedtebb, mint ahogy a példák szemléltetik. Ilyen szokások uralkodtak az „anyósi“ kapcsolatokban többek között Szibériában, a Kaukázusban, Közép-Ázsiában, a Volga mentén ... Egy amerikai kutató csaknem 200 népnél fedezett fel hasonló szokásokat. Am szokás ide, szokás oda, egy'laoszi közmondás az igaz: „Ha anyós és vő nem veszekszenek, béke van a családban“.

(Vokrug szveta, Moszkva)

A sziléziai swietochlowicei kórház a világon eddig egyedülálló orvosi segítségével örökre beírta nevét az orvostudomány történelmébe. 1971 őszén történt. Gizela B. asszonynak terhessége huszonötödik hetében hirtelen kezdődtek szülési fájdalmai. A mentőautó élesen szirénázva vitte őt a kórházba. A szülés visszatartására már késő volt, bár az egyértelmű orvosi vélemény szerint még a koraszülés is idő előtti volt. Az újszülött életben maradására, ha élve születik is, nem volt jóformán semmi remény.

Dr. Limanowski vezetésével az orvosi stáb rendkívüli idegfeszültségben figyelte a szülés menetét. Az anya és az orvosok erőfeszítése nyolc órán át tartott. Egy hihetetlenül piciny kislány született. Súlya 450 gramm volt, hosszúsága 27 centiméter, fejének körfogata mindössze 19 centiméter. Azonnal hivatták dr. Krystina Lelkowát, a kórház

Karina megmentői

A szülők és dr. Limanowski orvos, aki láthatóan örül Karina első lépéseinek

A

VILÁG

LEGKISEBB

ÚJSZÜLÖTTJE

Melyiket szeressem? ... Karina ötéves korára egészséges fejlett kislány

koraszülöttek-osztályának vezetőjét. Az orvosok véleménye egyhangú volt: Az újszülöttet meg kell menteni I

Az orvosok rendkívüli erőfeszítéseket tettek. S mégis mindennek ellenére a kis Karinka — az édesapja ugyanis ezt a nevet adta neki — testsúlya nyolc nap alatt 360 grammra csökkent. De a csecsemő éltl Az újszülötteket az előírások szerint be kell jelenteni. Karina születési bejelentését azonban a születési anyakönyvi hivatal — nem fogadta el. Nem tehette ezt annak az előírásnak az értelmében, amely kimondja, hogy az újszülötteket csak akkor kell anyakönyvezni, ha testsúlyuk eléri a 601 grammot. Tehát az anyakönyvi hivatal számára a kis Karina nem is létezett.

Az újszülött ezalatt békésen aludt az inkubátorban, s fogalma sem volt arról, hogy születésének híre már bejárta az egész orvosi világot. A hazai és a külföldi telefonhívások, telexek szünet nélkül ostromolták kérdéseikkel Lelkowa és Limanowski orvosokat. Óriási érdeklődést tanúsítottak az újszülött iránt más országok szülészeti klinikái is. Nem csoda, hiszen egy 360 grammos újszülött életben tartásáról volt szó, amelyhez hasonlót még nem jegyeztek fel az orvosi szakirodalomban.

Az esetet később .Casus Karina** r.éven tárgyalták meg a varsói nemzetközi szinpózionon a hollandiai gyermekgyógyász kongresszuson és több más, tekintélyes orvosi fórumon. A kis sziléziai kórházban sikerült életben tartani a világ legkisebb újszülöttjét! A hír bejárta a világot, míg a kis Karina — bár nagy nehézségek árán és nagyon lassan, de mindenki örömére, megtanult — élni. Testsúlya két hónap után „már** 1450 gramm, hosszúsága pedig 40 centiméter volt. Háromhónapos korára a testsúlya 2290 grammra gyarapodott, testhosszúsága pedig további 3 centiméterrel nőtt. Végre elérkezett az első születésnap, de akkor már otthon játszott egy hatalmas mackóval. Addigra már a város vezetőinek, Lelkowa és Limanowski orvosoknak és az ápolónőknek a jelenlétében Karina hivatalosan is nevet kapott.

Egészségére azonban továbbra is kiváló szakorvosok felügyeltek.

A gyermekgyógyászati, endokrinológiai és pszichológiai vizsgálatok szerint az ez év szeptemberében ötödik életévét betöltött gyermek fejlődése minden tekintetben megfelel a követelményeknek. Az intelligencia-vizsgálatok szerint fejlettségi szintje a felső határ körül van. Karina nyugodt, békés természetű kislány. Igen könnyen köt kapcsolatot környezetével, jelentős szókincse van és könnyen fűzi a mondatokat. Egyszóval: Karina a lengyel orvostudomány büszkesége.

És mit mondanak az orvosok? Állításuk szerint csak hivatásbeli kötelességüket teljesítették. Rendkívül odaadó és lelkiismeretes munkájukért az Arany Szolgálati Érdemkereszttel tüntették ki a két orvost. A legnagyobb öröm számukra azonban az, hogy Karina, a világ legkisebb újszülöttje, egészséges és szépen fejlődik.

13