Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-12-13 / 49-50. szám
Október vége volt, vasárnap délelőtt. A diófákról sárga leveleket tépdesett az északi szél. De a köd ezúttal nem Topolníkyra (Nyárasdra) ereszkedett ónszínű léggömbjén. Sütött a nap, megtarthatták a Druzstevník ТороГ- níky—Bánovce női kézilabda mérkőzést. (Első tűnődés: ügyesen fociznak) Egy órával a találkozó előtt érkeztünk Nyárasdra. Az iskola melletti kézilabdapályán már folyt az előmérkőzés. Szemügyre vettük a pályát. Aszfalt-burkolatú. A küzdőtér egyik oldalán kis lelátó, vele szemközt picike, fedett bódé. Benne egy lóca, a lócán magnetofon. A szünetben Kovács Kati énekel. Közben vége az előmér - kőzésnek, dinnyebélpiros melegítőben kifut a pályára tizenegy lány és rúgni kezdik a labdát. Ezek hát a híres nyárasdi lányok! Milyen ügyesen fociznak! Pedig ez a sportág csak afféle segédeszköz a kézilabda sikeres gyakorlásához. Ez lenne a válogatott Angyal Piroska? Ez pedig Krajcsovics Marika és Dömény Joli? És ez a nyúlánk fekete? — Csölle — világosít fel egy készséges szurkoló. De hol az edző, a csapat kovácsa, Németh Pál? — Ott áll, fehér pulóvert visel, garbót — segít ki újból a szíves hazai sportbarát. (Második tűnődés: hol a közönség?) Közeleg a tizenegy óra, megérkezett az ellenfél is, rövidesen kezdődik az utolsó bajnoki mérkőzés, amely előtt a Szlovák Nemzeti Ligában szereplő nyárasdiak veretlenül, pontot sem vesztve, remek gólaránnyal állnak az élen. Nézzük hát addig a közönséget. Ki biztatja Benkovicsékat, Mikócziékat, Némethéket, Faragóékat? Együtt él-e a község a lányaival? Talán százan lehetnek a kellemetlen szélben a pálya körül. — A Lokomotíva Presov elleni rangadón háromszázötvenen voltak — mondja egy szurkoló. Szemügyre veszem a pálya szélén didergőket. Zömében fiatal férfiak. Nő elvétve Most a nyárasdi kapu van veszélyben akad. Hol vannak a nyárasdi lányokasszonyok? Hol vannak a csapat egykori tagjai? Nem érdekli őket, hogyan boldogul nélkülük a társaság? (A játék remek, bár az edző dohog) A kedves olvasó bizonyára tudja, hogy a Szlovák Nemzeti Liga győztese az országos első ligába kerül. A Druzstevník TopoTniky két ízben is ott állt az első liga küszöbén, de az utolsó pillanatban mindig közbejött valami. A fiatal csapat most próbálkozik harmadszor. Sikerül? Végre. A nyárasdi lányok korszerű, szemet-lelket gyönyörködtető kézilabdát játszanak. Angyal, Krajcsovics és Dömény tagja az országos válogatottnak is; ők a csapat vezéregyéniségei, de mögöttük ott vannak a többiek, akik imádják a kézilabdát és mindent megtesznek azért, hogy a lehető legjobb színvonalon űzzék. A mindössze tizenkilenc esztendős Csölle Rozália például olyan elegáns gólokat lő a kapuba, mint annak idején a csúcsformájában játszó Interlabdarúgó, Szikora Gyuri. A két félidőt Németh Pál közvetlen közeléből szemlélem. Villámgyors támadás viharzik végig a pályán, a bánovceiek talán nem is tudják, merre rönköd a kicsi labda. — Gyorsítani! — biztatja lányait az edző. ha pedig a Druzstevník kapusai, Éva Pavelková vagy Krajcsovics Márta hálójában is megbújik egy-egv gólocska, dohog: persze csupán a féltés vezérli. A szünetben a szomszédos iskola egyik öltözőjébe vonulnak vissza a lányok. Hideg van, vasárnap nem fűtenek. Lehet, hogy a nagyvárosi csapatok légkondicionált helyiségekben hallgatják mestereik utasításait, miközben a gyúrók fáradt izmaikat hozzák rendbe. Itt szó sincs ilyesmiről! A játék mégis elsőrangú, az eredmények mégis elkápráztatóak! (Harmadik tűnődés: az edző személyéről) Németh Pál harminchét esztendős biológia—kémia szakos tanár, bélvatai KINCSKERESES származású. Diákkorában Komáméban (Komáromban) egy ifjúsági ligás kosárlabdacsapat tagja volt. Leszerelése után Nyárasdra került tanítani. Szerette volna, ha az itteni fiatalok hasznosan töltik el szabad idejüket. Elhatározta, megajándékozza őket a sport szeretetével. Nyárasdon sohasem kézilabdáztak. 1966-ban Németh Pál vezetésével elkezdték. Az akkori hatodik „C“ osztályt szemelte ki a célra, mivel az osztályfőnökük volt. A csapat időközben másokkal is erősödött, Éva Pavelková cíferi, Angyal Piroska Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) péla bíró. Ezért van az, hogy megszerették őket az ellenfelek is. Igen, az ellenfelek is, mert tudják, hogy szándékos sérülést egyik nyárasdi lány sem okoz soha! Figyeljük az edző szavait: — Nem állíthatom, hogy ezek a lányok voltak az iskola, a község, vagy a környék legtehetségesebbjei. Én őket választottam ki, mivel az osztályfőnökük voltam. De bennük volt a legtöbb emberi érték! Megszerették a sportot, tisztelik egymást. Kitartottak akkor is, amikor holtpontra jutottunk. Nem tudtam nekik semmit sem ígérni, csak azt, ha Dömény Jolán gólt dob. dáui, de a mai, három csehszlovák válogatottal büszkélkedő, s az ország egyik legjobbjának tartott Druzstevník zömében a régi hatodik „C“ lányaira épül! A fiatal tanár hagyományok nélkül szervezett egy csapatot, amely tíz év alatt három játékossal gazdagította a világ élvonalába tartozó országos válogatottat. Egy háromezer lakosú községben lehetőséget teremtett egy új sport gyakorlására. A nyárasdi lányok minden esztendőben továbbléptek. Bejutottak az ifjúsági ligába. Országos ifi-bajnokok lettek. Felküzdötték magukat a Szlovák Nemzeti Ligába. Tudásuk ma olyan szinten van, hogy gyakran eljön hozzájuk edzőmérkőzésre a csehszlovák válogatott is! Németh Pál nem sztárokat, hanem talpig becsületes, kiváló közösséget alkotó, életerős, derűs embereket nevelt a nyárasdi és környékbeli fiatalokból a kézilabda segítségével. Ezek a lányok sohasem vitatkoznak a játékvezetővel. Még akkor sem, ha nyilvánvalóan tévedett, méghozzá súlyosat. becsületesen gyakorolnak, jó csapatul, lehet egyszer. Akadtak egynéhányan a környékbeliek közül, akik eljöttek egy-két edzésre, aztán továbbálltak. Munkánk gyümölcse éveken át érett, csak az tartott ki, aki csakugyan komolyan gondolta, s akinek a kézilabda is örömöt szerzett. Pedig volt csábítás elég. Jöttek a nagyobb egyesületek képviselői, csalogatták legjobbjainkat, ök azonban maradtak, pedig az első ligában szerepelhettek volna! Másutt, más községekben is rengeteg a sportolni vágyó fiatal, csak fel kell őket fedezni. Gyors sikert azonban ne várjon senki, mert akkor nem örömöt, hanem csalódást hoz a munka! (Kik alkotják a csapatot?) A Druzstevník Topolníky zöld-sárga színeit jelen pillanatban tíz lány és egy asszony képviseli. Németh Pál sorra bemutatja őket: Éva Pavelková — kapus. Cíferi lakos, ott edz a fiúkkal, hozzánk úgy került, hogy a ZMDÉ Bratislava együttesében kevés alkalmat kapott, ezért eljött. Huszonnégy éves, nevelőnő.
