Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-12-13 / 49-50. szám
Krajcsovics Marika, a csapat „esze*. Angyal Piroska már ötvenegyszer szerepelt a csehszlovák válogatottban. Csölle Rozáliának izük a krémes. — Mi nyugodtan ehetünk édességet, nem lesz súlyfölöslegünk — mondja. EGY Krajcsovics Márta — a másik kapus. Férjnél van. Nemrég gyermeket szült, Pavelkovával egyenértékű kapuvédő, némi rutinra van még szüksége. Negyedikes gimnazista, tizenkilenc éves. Benkovics Katalin — jó fizikumú, nagy munkabírású szélső. Tizenkilenc esztendős, óvónő. Csölle Rozália — kitűnő testi felépítésű, jól védekező játékos. Tizenkilenc éves, nevelőnő. Kovács Katalin — egy éve játszik az első csapatban. Tizenkilenc esztendős gimnazista; aki nagyon szereti a kézilabdát. Mikóczi Gabriella — beállós, nagy munkabírású védő. A támadójátékban kell még fejlődnie. Huszonkét éves, egészségügyi nővér. Németh Zsuzsa — ő a legérettebb védőnk, sajnos tavaszi, rosszul sikerült térdműtéte következményeit még most is érzi. Huszonkét esztendős, tanítónő. Angyal Piroska — az ország legjobb szélsője, az SZNL legjobb lövője, ötvenegyszeres csehszlovák válogatott. Az Agrofrigor alkalmazottja, huszonkét éves. Faragó Teréz — a csapat legnagyobb lövőerejű játékosa. Imádja a kézilabdát. Huszonhárom esztendős, a jnb alkalmazottja. Krajcsovics Mária — a csapat „esze“, játékát a sokszínűség jellemzi. Tizenötszörös csehszlovák válogatott, tizenkilenc esztendős, hivatalnok. Dömény Jolán — csapatkapitány, csupaszív, robbanékony játékos, nyolcszoros csehszlovák válogatott. Huszonkét éves, főiskolai hallgató. (Utolsó, befejező tűnődés a jövőről) — Az anyagi támogatás körül minden rendben van — mondja Bugár Árpád szakosztályvezető, mégis megtörténhet, hogy tavasszal Dunaszerdahelyhez tartozunk már. — Járási szinten mégiscsak jobbak a lehetőségek — teszi hozzá Mondok Árpád, a SZISZ dunaszerdahelyi járási bizottsága képviseletében. — Nincsenek megfelelő vezetőink, olyanok, akik tudnak „mozogni“ a csapat körül — zárja le a fejtegetéseket Németh Pál edző. Mi vár hát tavasszal a nyárasdi lányokra? Egy esetleges klub és színhely-változás. Egy nehéz idény, melynek sorsdöntő találkozójára Presovon kerül sor. Valószínűleg ott dől el, sikerül-e harmadszorra végre odajutnia a csapatnak, ahová régen való? Lesz-e elég ereje, szerencséje, de főleg hite Németh Pálnak és lányainak a tavaszhoz? Kívánjuk, hogy legyen. Szívből kívánjuk, hogy ennek a remek csapatnak, amelynél a tudás a legádázabb küzdelem hevében is — a tiszta emberséggel párosul — egyre többen szurkoljanak mindenütt az országban. ВАТТА GYÖRGY kEzilabdapalyAn Zsuzsa, I óe$ Katalii
