Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-09-29 / 39-40. szám
Gyógykezelésre jöttek, de minden pillanatot kihasználtak a tapasztalatgyűjtésre . • . Foto: JIRÍ NOVAK és archív mindenki elismeri. Pedig hányszor kellett már a harmincegy esztendő alatt nekilátni az újraépítésnek? Építeni kellett és életet menteni. Nincs még messze az az idő, amikor Ho Si Minh azzal fordult népéhez: — Amikor kezedbe veszed a rizses tálat, nem szorul-e össze a szíved, ha az éhenhalókra gondolsz? Egy szem rizs, egy csepp vérrel ért fel akkor! Ma béke van Vietnamban. A harcoló hősből a mindennapok hősévé minősült a vietnami nő. Rizst öntöz, gyermeket nevel, selymet sző és gyűjti az ismereteket, hogy minél többet tudjon adni magából. A megalapításának harmincadik évfordulóját ünneplő egyesült nőszervezetük szinte minden vietnami nőt felölel. Tízmilliós tagsággal nem akármelyik nőszervezet dicsekedhet. Sokan vannak, de tennivalójuk sem kevesebb. A „természet asszonyára", ahogy ők az öntudatos, sokoldalúan művelt vietnami nőt nevezik — s azt szeretnék, ha hazájukban minden nőt ezzel a megtisztelő címmel illethetnének — még igen sok munka vár a nevelés területén is. Az ifjúság és a beiskolázásra váró elmaradott vietnami nők mellett át kell nevelni a bábkormány volt katonáinak családjait és azt az ötszázezer nőt, akik azelőtt prostitúcióból éltek, — hogy teljes lendülettel kapcsolódjanak be az építőmunkába. Mert az ország újjáépítésében minden kézre szükség van. Vietnam földjében mérhetetlen természeti gazdagság rejlik. De nemcsak az ország földje gazdag. A népe is kincset érő erkölcsi, jellembeli tulajdonságokat hordoz magában. Ez az öt nő is, valamennyi egy-egy kis törékeny, szerény asszony, de mindegyik külön egyéniség, akiben végtelen akaralerő párosul a fizikai erőnléttel. Egy pillanatot sem hagynak elröppenni anélkül, hogy ne adna nekik valami hasznosat, valami szépet, amit a család, a haza érdekében kamatoztathatnak. Amikor megkérdeztük tőlük, mi ennek a fáradhatatlanságnak, ennek az embert felülmúló erőnek a forrása, Tran Thi Hoan szeme mosolyra rándult: — Biztosan az a piros vér is, ami annyi sok vietnami hazafi ereiben pezseg és innen küldték életmentőnek — Csehszlovákiából.
