Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-09-29 / 39-40. szám
TÖRVÉNYÜK A GOLYÓ Az angolai nép szabadságharcának vérbefojtásóra szervezett söpredékhad zsoldosvezérei — oídk egy marék dollárért mindenre képesek voltak — a nyár derekán Luandában a bíróság előtt feleltek tetteikért. A perről, a vallomásaikról Raul Valdes Vivo, író, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja könyvet írt, amely a közeljövőben jelenik meg Havannában. BÉRGYILKOSOK TOBORZÁSA „Amikor Callant, alias Costa Georgiut, a ciprusi születésű angol zsoldosvezért megkérdeztem, mit csinált volna, ha az MPLA (az angolai felszabadító szervezet — a szerk. megjegyzése) heti 300 fontsterling zsoldot ajánlott volna föl, spontánul válaszolta: Akkor az MPLA-hoz mentem volna ... Amikor Colyn Clifford Evans mellének szegeztem ugyanezt a kérdést, nem késlekedett megjegyezni: Ki tud ellenállni a nagyobb zsoldnak? Danny Gearhartot, az északamerikait is megkérdeztem, megtette volna-e dupla fizetésért, hogy az FNLA-t (az angolai reakciós erők szervezete — a szerk. megjegyzése) elárulva, átálljon az ellenség szolgálatába, habozás nélkül válaszolt: Természetesen, uram! Az argentin gyilkos, Gustavo Mercelo Grillo megerősítette, hogy pénzért ölt. Minél nagyobb a zsold, annál szívesebben öl. Kilenc további férfi válaszolt hasonló kérdéseimre hasonló hangnemben. Ilyenek ők, a zsoldosok.“' Így kezdődik Raul Valdes Vivo könyve, amelynek címe: „Angola — a zsoldosmítosz vége". A szerző a zsoldosokkal vizsgálati fogságuk ideje alatt (amiről egyébként egyikük, az argentin Grillo kijelentette, hogy „életemben először bánnak velem korrektül") sokszor folytatott órák hosszat tartó beszélgetéseket. A könyvében hiteles pontossággal leírt vallomások zömére valamiféle brutális naivitás jellemző. A zsoldosok meséltek gyermekkorukról, családi életükről, a foglalkozásukról elszerződésük okáról. Nyilatkozataik teljes egészében lerántják a leplet arról a gépezetről, amely New York és London, Párizs és Kinshasa között szervezi a „fehér gyilkosok" hadseregét a fiatal angolai köztársaság vérbefojtásóra. Kik ezek a zsoldosok? Legtöbbjük éppen olyan, valóságos szörnyeteg, mint a hírhedt Callan ezredes, aki hidegvérrel lelőtte tizennégy alárendeltjét. Aztán vannak közöttük hivatásos gyilkosok, a maffia szolgálatában álltak, vagy a vezető imperialista államok politikai klikkjeivel voltak szoros kapcsolatban, mint Daniel-Franzis Gearhart, Westmorland amerikai tábornok (évekig a vietnami hadviselés irányítója, „tehetetlensége" miatt leváltották) és az előző amerikai külügyminiszter, MacNamara volt testőre. De akadnak közöttük olyan sajnálatraméltó individuumok is, mint John Derek Barker. így vallott elszerződéséről: „Minden egy bárban kezdődött. Egy alak éppen engem „szúrt ki", s addig-addig környékezett, míg végül fizetett egy italt. Meglepődtem, de azért örültem neki. Ugyanis akkor már elittam az utolsó garasomat is. Az idegen aztán tizennégy napra felkínált 500 dollárt. Azt hittem, csak ugratni akar. S megkérdeztem, amit már ilyenkor szokás: „Kit kell érte elintéznem? Bizonyos alakokat... — válaszolta az idegen — az Angola-ügyről van szó. Aztán megtörtént az első találkozás, Londonban, a Tower Hotel-ban..." A 7-ES TV-CSATORNA Hogy történik a leszerződés? — „A dolog egyáltalán nem egyszerű“ közölte John Nemock: „Válaszolni kell a Financial Times egy hirdetésére, amelynek szó szerint ez a szövege: »Állás volt katonáknak. Csoportos kiképzés a tengeren túl. Jó kereset. Életkor: 24—35 között. Telefon 70-54-23 és 60-55- 41, 10 és 19 óra között.« Ha az ember telefonál, akkor ra Saint Georg Club közelében levő templomba küldik — a többi kétszáz pályázóval együtt." „Az Egyesült Államokban mondja Gustavo Grillo, a pályafutása végén álló mafioso — elég, ha az ember megjegyzi magának azt a telefonszámot, amit a Tv 7-es csatornáján hirdetnek. Szóval, csak egy telefonba kerül, és kész." És miért választanak némelyek ilyen „foglalkozást"? Gustavo Grillo megmagyarázza: „Én semmiféle különös vonzalmat nem érzek az FNLA iránt. Nem azért jöttem Angolába, mert kifogásom lenne a kommunisták ellen. Amiért én ide jöttem, annak csak egyetlen oka van: a pénz. Ez minden. „Kik azok, akik felcsapnak zsoldosoknak? Mindenféle ember akad köztük. Némelyik a rendőrség elől menekül, mert vaj van a fején. De van olyan is, aki megunta az életét, s vannak köztük közönséges kalandorok. Akárkik legyenek is, egyben egyformák: a pénzsóvárságban." És Grillo káromkodik egyet: „Milyen szép lenne a világ, anélkül az átkozott pénz nélkül...“ Danny Gearhart azért állt kötélnek, mert mindenáron amolyan közepes amerikai életszínvonalat akar elérni: „Nem tudtam magamon másképpen segíteni. Nekem a havi netto keresetem 492 dollár, ez egy évben 5904 dollár. Már most az Államokban legalább 20 000 dollár évi jövedelme kell hogy legyen az embernek, ha azt akarja, hogy egyáltalán észrevegyék." ANGOLAI LIDICE Arra a kérdésre, hogyan harcoltak az angolai nép ellen, a zsoldosok nagyot hallgatnak. Viszont annál több váddal illetik Callan „ezredest", Colyn Clifford Evans mondta: „Maquela do Somboban ez a Callan ezredes minden emberét rácsok mögé dugta. Aztán szelíden megkérdezte: Ki nem akar harcolni közületek? Tizennégy fiú jelezte egy mozdulattal, vagy egy halk szóval, hogy nem; különben ezeknek egy ír volt a vezetőjük. Callan ennek kiadta a parancsot, hogy adja le a fegyvert, s hogy a jövőben a feketéket fogja kiképezni. Amikor az ír már le volt fegyverezve, Callan előkapta a revolverét és főbelőíte, s közben ordított: Itt a golyó a tör-
