Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-08-09 / 31-32. szám
|к Л • az, ami egy-egy embert a l^fll sor élére állít, ami képessé teszi az átlagosnál nagyobb feladatok teljesítésére? Talán hogy a belső tűz, amit lelkesedésnek, felelősségvállalásnak, kötelességtudatnak is nevezhetünk, más lánggal ég bennük, mint a többiekben. Van, aki takaréklángon tartja éideklódését, képességeit, tudását, akaratát, csak annyit melegít fel belőle, amire neki, vagy családjának szüksége von. Másban meg önemésztő lobogással, másokat is hevítve tüzel minden. Országos dolgok, emberi gondok. Vállukra veszik mások terhét, szívükön melengetik mások örömét. Mióta csak ismerem — talán tizenöt éve is van mór — Farkas Máriára mindig oda kellett figyelnem. Ha messziről, ha közelről hallgattam, vagy néztem, sosem tudott átsiklani fölötte közömbösen a szemem. Miért olyan elégedetlen? Miért olyan elégedett? Mitől olyan gondterhelt? Minek örül? ügyet, a célt előbbre vigye, о lakosságot segítse, a dolgozó nők élet- és munkakörülményeit javítsa. Mondhatnám azt is, hogy „éjt nappallá téve dolgozik*, de ironikusan mosolyogna, ha hallaná. Mert miért ne toldja meg az ember a munkaidőt az éjszaka óráival, hiszen akkor csönd van, nem szól a telefon, oda lehet figyelni építési tervre, költségvetésre, beszámoló írásra ... tehát ha neki éppen így jó dolgoznia? Es az sem tartozik senkire, hogy tudásvágyát ilyenkor tölti meg új és új ismeretekkel. Mert gyermekkora olyan volt, mint a legtöbb csallóközi asszonyé, mire módja lett volna rá. hogy tanuljon, dolgoznia kellett. De építészmérnökökkel, technológusokkal megbeszélni a szolgáltatóipar fejlesztését, az új mosodák, tisztítók építését, költségvetést javasolni és jóváhagyni... hogyan lehetne, ha nem ismerkedne meg minden szakmai kérdéssel, paragrafussal, technológiai folya[Sorunk Amikor mindjobban megismertem, megértettem, hogy miért ilyen. Mindenkori, kifogyhatatlan tennivalói, gondjai és örömei törvényszerű összefüggésben vannak egymással és korunkkal, társadalmunkkal, eredményeinkkel és igényeinkkel; pontosabban fogalmazva ebből erednek. De ez, így is csak az igazság egyik oldala. Mert éppen ennyire igaz az is, hogy tisztségeiből eredően kell törődnie ügyekkel és emberekkel, tárgyalnia tervekről és érvelnie tervmódosításokért. Hiszen tagja о Szlovákiai Nőszövetség KB plénumának, az SZNSZ KB dolgozó nőkről gondoskodó szakbizottságának, elnöke a nőszövetség JB revíziós bizottságának, negyvenhétezer lakos — tizenkét falu — képviselője kerületi nemzeti bizottsági szinten és hozzá még a dunaszerdahelyi szolgáltató üzemek termelési igazgatója ... Még felsorolni is sok I Hát még elvégezni mindent, amit egy-egy munkaterületen, szakbizottságban, tisztségben ót kell fognia problémasmeretben, amihez hozzá kell szólna, ahol véleményt kell mondania, avaslatot tennie úgy, hogy az mattal, ha nem pótolná önerejéből, munkája és tisztségei mellett azt, amit a mai diplomások zavartalanul a tanulásra összpontosítva sajátíthatnak el?... Szinte közhely lenne azt mondani, hogy nincs szabad ideje. Mert — szerinte — melyik dolgozó nőnek van, aki családjáról is gondoskodik és társadalmi munkát is végez? Hót akkor erről kár is beszélni I Különben most szinte utolérte önmagát, mert trombózisos lábával .kényszerpihenőre" küldte az orvos. Amíg a lábát pihentette, esze, keze dolgozhatott. Amíg mindezt megtudom, a lába sem pihenhet. Végigvezet a most épülő mosoda termein, megmutatja a beszerelésre váró gépeket, emberekkel vált szót, a szociális helyiség ajtaját tárja ki, nézzük meg, menynyivel nagyobb, kényelmesebb lesz, mint a régi, amit előzőleg mutatott. .. órák telnek el, még mindig a szolgáltatósok a téma. Hogy mostani színvonalukkal már nem tudják igényeinket kielégíteni. Fölöslegesen hasonlítgatjuk az elért eredményeket ahhoz a szinthez, amikor teknőben mostak az asszonyok, ecetes vízzel, benzinnel tisztították a ruhát, szőnyegre nem volt gondjuk, mert földes szobák luxusa az volt, ha simára tapasztották, mázolták, homokkal fölhintették a talajt. Tény, hogy parkettát kell csiszolnifényezni, kárpitozott bútor huzatát tisztítani, szőnyeget porolni, hatalmas ablaktáblákat tisztán tartani, tapétát ragasztani, falakat ízléses színűre festeni, sokféle textiliából divatos és mutatós ruhákat varrni, aztán tisztítani.,. ágyneműt, fehérneműt mosni, háztartási gépeket, tévét javítani... Ha társadalmi szinten korszerűen, kifogástalan minőségben, hozzáférhető áron biztosítják majd mindezt a szolgáltatások, akkor mondhatjuk majd, hogy levettünk a dolgozó nő válláról egy nagy gondot. Hogyan segít ebben a termelési igazgató? Milyennek látja ezt a falvak szempontjából a képviselő? Mit tesz ezért a dolgozó nőkről gondoskodó szakbizott- < ság tagja? Erről beszélünk, vitázunk. Néha egy-egy mondattal szeretném .eltéríteni*, hogy önmagáról is beszéljen. De nemigen sikerül. Ravaszkásan rámpillant ilyenkor, aztán folytatja, ahol abbahagyto. Már mosolygok, mert elképzelem, amint az/ új mosodáért kilincsel. A gyakorlat. a helyszín ismeretében argumentál, hogy más, jobb, tökéletesebb kivitelű legyen. Gépek, munkafolyamotok, melegvíz-szolgáltatás, aparatúrák elhelyezése ... Nincs rá keret, lehetőség, anyag' stb., stb. vetik ellene. Küldenék tovább, leráznák, elnapolnák a kérését, más illetékeshez irányítják. De ő nem hagyja magát. Valószínűleg így pillant rájuk is és folytatja, ahol abbahagyta. Amíg csak el nem éri, amit akart, amit kell. Mosolyog, kér, magyaráz, érvel, követel, ha kell, az asztalra csap. Szavának súlya, véleményének tekintélye van. Nogy karriert futott be — mondják róla. Ez az ember .hiába vitte föl az isten a dolgát", nem változott meg, olyan mint volt. — tehát nem karrierista: állítják. Nem idővel, fáradsággal méri a kötelességét, hanem az elvégzendő feladatokkal. Nem csak dolgozik ott, ahová a társadalom és az emberek bizalma állította, de ott is él. Velük — értük. Es általuk. Nem találkoztam még senkivel, akire jobban illene portrésorozatunk címe: korunk asszonya. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET 3
