Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-08-09 / 31-32. szám
ryG4Vи Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és Nyikolaj Podgornij Moszkvában aláírta a második stockholmi felhívást a fegyverkezési verseny meg szüntetése, a leszerelés megvalósítása érdekében. A Szovjetunió több mint százmillió állampolgára írta eddig alá a dokumentumot. A spanyol parlament 245 szavazattal 175 ellenében, 57 tartózkodás mellett elfogadta a bűn tetőtörvénykönyv módosítását, amelynek értelmében engedélyezik a politikai pártok tevékenységét. Ez a döntés azonban nem vonatkozik a .kommunista, az anarchista és szeparatista pártokra" — jelentették be Madridban. A Spanyol Kommunista Párt illegalitása tehát tovább tart. Ausztráliában példátlan méretű általános sztrájkkal keltek a dolgozók azoknak a vívmányoknak védelmére, amelyeket a munkáspárti kormányzat éveiben értek el. A sztrájkban, amely inkább politikai jelszavak jegyében zajlott le, több mint kétmillió munkás és. alkalmazott vett részt. A Szovjetunió és Franciaország megállapodást irt alá a nukleáris fegyverek véletlen vagy nem jóváhagyott alkalmazásának megelőzéséről. Az egyezmény alapjául a Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök korábbi tárgyalásai szolgáltak alapul. J Kolumbia és Venezuela határán katasztrofális méretű áradások pusztítottak. A több mint egy hónapig tartó szüntelen esőzés következtében felduzzadtak a folyók, köztük az Orinoco is, és hatalmas térségeket öntöttek el. xxx Rendkívüli hőséget mértek a közelmúltban Nyugatnémetország több nagyvárosában: Düsseldorfban 37, Karlsruhéban 36, Nürnbergben és Frankfurtban 35 fokot mutatott a hőmérő higanyszála. A hannoveri 29 fok már viszonylag .hűvös* időnek számított. XXX Földrengés rázta meg az indonéziai Bali-sziget nyugati részét és Kelet-Jáva egyes területeit. Erőssége a Richter-skála szerint 5,6 fok volt. Az elemi csapásnak 223 halálos áldozata volt, több ezren megsebesültek és néhány nyugatbali községben ezerszámra dőltek össze a házak. Iacques Cousteau kapitány, a híres francia mélytengeri kutató, száznál több régiséget ajándékozott az athéni múzeumnak. Az értékes darabokat az időszámításunk utáni I. században elsüllyedt római hajóról hozták felszínre. tk Interkozmosz-tagországoknak szovjet űrprogramba való aktívabb bekapcsolódását javasolta a Szovjetunió a Moszkvában megtartott tanácskozáson. Ez azt jelenti, hogy a szocialista országok kozmikus együttműködésének új szakaszában, a következő években ezeknek az országoknak — köztük hazánknak — az állampolgárai is lehetőséget kapnak arra, hogy szovjet űrhajókon kijussanak a világűrbe, esetleg űrállomásokon teljesítsenek szolgálatot. Megvitatták az űrhajósjelöltek kiválasztásával és szovjetunióbeli kiképzésével kapcsolatos kérdéseket is. ГШ1 Címlapunkon: Incheba '76 (Huszár Tiber felvétele) A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja — Főszerkesztő: Haraszti-Mészáros Erzsébet — Főszerkesztőhelyettes: Jandáné Hegedűs Magda — Grafikai szerkesztő: Schreiber Katarina — Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB 2ivena kiadóvállalata, Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 80100 Bratislava, Prazská 7 — Telefon: főszerkesztő: 468-21, szerkesztőség: 475-00 — Terjeszti a Posta Híriapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy a kézbesítőnél — Előfizetési díj az I. és a III. negyedévre 21,60 Kcs, a II. és a IV. negyedévre 25,20 Kcs — A külföldi megrendeléseket a Posta Központi Sajtókiviteli - és behozatali Szolgálata — PNS, Ústredná expedíció a dovoz tlace, 88419 Bratislava, Gottwaldovo nőm. 48/VII. — intézi ef. — Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József-nádor tér 1.) — Előfizetési díj: egyéni, évi 180,— Ft, közületi 220,— Ft Csekkszámlaszám MNB. 215-96 162 — A SUTI 6/28 engedélyével. — Szedés és fotoretusálás: Vychodoslovenské tlaciarne, n. p., 042 67 Kosice, Svermova 49 — Nyomja: Polygrafické závody, n. p., Bratislava-Krasnany, Indexszám: 49413. Az ígéret földjén „Amerikái ember“ — mondják még ma is falvainkban az idősebbek arról a kortársukról, aki a század elején, vagy a két világháború között kiment Amerikába szerencsét próbálni. Mert akkoriban lényegében csak Amerika, a korlátlan lehetőségek hazája volt az európai nincstelenek számára az igazi „ígéret földje“. A második világháború után igen rövid idő alatt Európának is lett ilyen Kánaánja, amit főleg a nyugatnémet gazdasági fellendülés teremtett meg azzal, hogy az iparban ugrásszerűen megnövekedett a munkaerő-kereslet. Az amerikás ember neve ma „gastarbeiter“, azaz vendégmunkás, s mivel Nyugat-Németországon kívül a többi nyugateurópai országot is elárasztották, érezhető befolyást gyakorolnak részben saját hazájuk, részben a gazdaország gazdasági életére, és természetesen egyidejűleg a nemzetközi pénzgazdálkodásra is. A Nemzetközi Munkaszervezet az idén Genfben a foglalkoztatottságról megtartott világértekezletén behatóan foglalkozott a vendégmunkátok általános helyzetével is. Az iparilag fejlett országokban és a kőolajat fejtő középkeleti államokban összesen a számítások szerint mintegy 12 millió idegen dolgozik. Nyugat-Európában körülbelül 6 millió külföldi dolgozik, nem számítva a Nagy Britanniában foglalkoztatott színeseket“, akik brit állampolgárok. A legtöbben az NSZK-ban és Franciaországban dolgoznak, viszont arányuk Svájcban a legnagyobb, ahol az összes munkaerőknek 24 százalékát teszik ki. Nemzetiségi összetételük rendkívül tarka, mert a hagyományos kivándorlók — az olaszok, spanyolok, görögök — mellé felsorakoztak a törökök, jugoszlávok, algériaiak és portugálok, mégpedig igen nagy számban. Például Portugália és Algéria gazdaságilag aktív lakosságának 12—14 százaléka dolgozik idegenben. Az Egyesült Államokban — noha már évtizedek óta szigorú rendeletek szabályozzák a bevándorlást — a fejlődő országokból mintegy 1£ millió idegen települt le minden jel szerint véglegesen, és a főleg Mexicóból illegálisan beszivárgottak száma eléri a 4 milliót. Sőt, egyes számítások szerint az Államokban az illegálisan dolgozó munkások száma 7—12 millió között mozog. Az «többi években vendégmunkásokat foglalkoztat a Közép-Keleten Kuvajt, Szaud Arábia és Bahrein, ahol ez a hozzávetőlegesen 12 millió ember az összes munkaerőnek egyharmad — egynegyed részét képezi. Érdekes változás észlelhető e vándorló munkaerők képzettségi színvonalában is: míg eddig a kivándorlók túlnyomó többsége semmiféle szakmai tudással nem rendelkezett, addig az utóbbi tíz, tizenöt év alatt éppen a fejlődő országokból egyre több magas képzettségű szakember özönlik nyugat felé. így 1962 és 1972 között 170 000 ilyen kategóriába tartozó dolgozó keresett megélhetést, érvényesülési lehetőséget az Egyesült Államokban, illetve Kanadában és Nagy Britanniában. Az „ész kiszivárgása“ ezekben az országokban nem éppen a legkívánatosabb jelenség... Jó-e vagy rossz az ilyen tömeges munkaerővándorlás ? Túlnyomó többségükben a vendégmunkásoknak hasznot jelent a külföld. Olyan munkát kapnak, amivel összehasonlíthatatlanul többet keresnek, mint otthon bármivel, gyakran szakmai képzettséget is szereznek, ami kétségtelen előny. Az otthon maradt család elfogadható anyagi viszonyok között él. Ezekért a kétségtelen előnyökért azonban sokszor nagy árat kell fizetniük: évekig szociális elszigeteltségben kell tengődniük. A gazdaország munkásai nem fogadják be őket, még akkor sem, ha megtanulták a nyelvet s ha a végletekig tudnak is alkalmazkodni. A nagy iparvárosok peremein ott állnak magányos szigetekként a vendégmunkások zárt kolóniái, amelyekben a magányosság, az elszigeteltség, a kényszerű egymásrautaltság feszültsége véres drámákat szül. Vendégmunkásaiból rövid távon hasznot húz a haza is: egy-egy tömeges kivándorlás egy időre csökkenti a munkanélküliséget és növeli az állampénztár fizetőképességét. Ezek az előnyök azonban csak abban az esetben előnyök, ha szakképzetlen munkaerők hagyják el az országot. Határozottan veszteséget jelent viszont a képzett munkaerők, illetve a magas képzettségű szakemberek elvesztése, mert így elveszettnek tekinthető az iskoláztatásukra fordított költség és nagyobb lesz a szakképzett munkaerők hiánya, ami minden ország gazdasági életében érezhető hátrányt jelent. Igaz, hogy az a rendkívül jelentős összeg, amit a vendégmunkások hazaküldenek, az ország gazdasági életében plusz, mivel növeli az egy főre eső jövedelem öszszegét. Am ez is csupán átmeneti előny, mert a hazatérő munkások viszont legtöbbnyire a munkanélküliek táborát gyarapítják. A vendégmunkások hajtotta hasznot valójáén a gazdaország munkáltatói fölözik le, mindenekelőtt azért, mert az idegenek alkalmazásával erős befolyást gyakorolhatnak a bérek alakulására. A vendégmunkások olyan munkaerő-tartalékot jelentenek, amelyből bármikor tetszés szerint meríteni lehet — és sakkban tartani a hazai munkásokat. Es így aztán az „ígéret földjén“ Ahmed és Hans halálos gyűlölettel néz farkasszemet, mindaddig, amíg nem tudatosítják, hogy csupán eszközök a nemzetközi monopoltőke kezében. LÁNG ÉVA
