Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-07-26 / 29-30. szám

Mg^M ж utóbbi hetek nagy történelmi eseménye Vietnam újraegyesíté­se volt. Az újra egyesített Viet­nam a jövőben a Vietnami Szocialista Köztársaság nevet viseli. Fővárosa Ha­noi. A VSZK nemzeti zászlaja a VDK 1945 óta használt nemzeti lobogója ma­rad: vörös alapon ötágú aranycsillag. A nemzetgyűlés 492 képviselője egy­hangúlag Ton Duc Thangot, a VDK korábbi elnökét választotta meg a Viet­nami Szocialista Köztársaság elnökévé. A spanyol ellenzéki vezetők üdvö­zölték a kormányfő, Arias Na­varro lemondását és reményü­ket fejezték ki, hogy az ország ezek után gyorsabban halad majd a demok­rácia felé vezető úton. — Navarro olyan történelmi időszak jelképe volt, ame­lyet a spanyolok el akarnak felejteni — jelentette ki Felipe Gonzales Marques, a Spanyol Szocialista Munkáspárt fő­titkára. Algériában népszavazásra bocsá­tották a nemzeti charta terve­zetét, amely rögzítette az algé­riai nép eddigi vívmányait és felvázolta a társadalom további fejlesztésének vi­lágos és a részletekig kidolgozott prog­ramját is. Ez utóbbi lényege: a fejlődés kapitalista útjának elvetése, a szocia­lista orientáció következetes vállalása. A népszavazás bizonyította, hogy Algé­ria a szocializmus mellett döntött. n„ovjet—francia levélváltásra kerül jZ sor az atomfegyverek véletlen alkalmazásának kiküszöbölésé­ről. Giscard d'Estaing ezzel kapcsolat­ban többek között hangsúlyozta: „He­lyes az enyhülés politikája, a Francia­­ország és a Szovjetunió közötti egyet­értés és együttműködés politikája, ame­lyet tíz évvel ezelőtt kezdtünk el és a jövőben is közösen folytatni akarunk." ACorriere Della Sera című olasz lap tudósítójának sikerült inter­jút készíteni Luis Corvalánnal, a Chilei Kommunista Párt évekig bör­tönben sínylődő főtitkárával. „Változat­lanul le kell leplezni a világ előtt Pi­­nocheték gaztetteit, és mindaddig har­colni kell ellenük, amíg nem virrad szebb nap Chile sokat szenvedett népé­re“ — hangoztatta Luis Corvalán. Töb­bek között az újságíróval közölte, hogy továbbra is szörnyű kínzások közepette tartják fogva a chilei hazafiak ezreit. Nimeri, szudáni elnök ellen a kö­zelmúltban sikertelen merényle­tet követtek el a khartumi re­pülőtéren. Célja államcsíny végrehajtá­sa lett volna. A hadsereg és a rendőrség sorra letartóztatta az összeesküvőket. Számos fegyvert is elkoboztak, legtöbb­jük amerikai, brit, nyugatnémet és kí­nai gyártmányú volt. Nem hivatalos jelentés szerint a zendülésnek 1200 ha­lottja, illetve sebesültje volt. AKGST-országok nemzetközi be­ruházási bankja (NBB) hitelt nyújt a kubai „Victoria de Gi­ron“ citrusfeldolgozó kombinát építésé­hez. Az új kubai vállalat termelése nem csupán a belső piacot elégíti ki, hanem szélesíti az exportlehetőségeket is. Georges Simenon, a Maigret-soro­­zat szerzője, összes regényének kéziratát a liege-i egyetem filo­zófiai tanszékére hagyta. A belga egye­tem Simenonról elnevezett intézétet létesít, amely majd a bűnügyi irodalom tudományos kutatásával foglalkozik. Ivó Andric végrendeletét most hozták nyilvánosságra Belgrád­­ban. Ennek értelmében páncél­­szekrényben őrzött kéziratait csak 2000- ben hozhatják nyilvánosságra. A neves jugoszláv írót 1961-ben tüntették ki iro­dalmi Nobel-díjjal. I^r • ultramodern, hatalmas képcsar- I ] I nők épül Moszkvában. Ide kerül • •* majd a Tretyakov és más mú­zeumok gyűjteményeinek egy része. A művészek és a kutatók számára külön műtermekről gondoskodnak, továbbá könyvtárról, laboratóriumról és étte­remről is. 2 Címlapunkon: Betka Strkulová, a Szlovák Televízió kosi^ei bemondónője (Huszár Tibor felvétele) A Szlovákiai Nőszövetség hetilopja — Főszerkesztő: Haraszti-Mészáros Erzsébet — Főszerkesztőhelyettes: Jandáné Hegedűs Magda — Grafikai szerkesztő: Schreiber Katarina — Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB Zivena kiadóválla­lata, Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 801 00 Bratislava, Prazská 7 — Telefon: főszerkesztő: 468-21, szerkesztőség: 475-00 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy a kézbesítő­nél — Előfizetési díj az I. és a III. negyedévre 21,60 Kcs, a II. és a IV. negyed­évre 25,20 Kcs — A külföldi megrendeléseket a Posta Központi Sajtókiviteli- és behozatali Szolgálata — PNS, Üstredná expedíció a dovoz tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. — intézi el. — Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József-nádor tér 1.) — Előfizetési díj: egyéni, évi 180,— Ft, közületi 220,— Ft. Csekkszámlaszám MNB. 215-96 162 — A SÜTI 6/28 engedélyével. — Szedés és fotoretusálás: Vychodoslovenské tla­­ciarne, n. p., 042 67 Kosice, Svermova 49 — Nyomja: Polygrafické závody, n. p., Bratislava-Krasnany, Indexszám: 49413. KOMMENTÁRUNK Kevesen tudják, milyenek a beutazási korlátozások az Egyesült Államokban. Vannak, akik azt hiszik, oda — és onnan úgy jöhet-mehet mindenki, ahogyan kedve és pénztárcája engedi. Nézzük azonban a tényeket. Ezek sze­rint kiderül, hogy az Egyesült Államok jóval zártabb ország, mint ahogy ezt a szocialista világ országainak címzett vá­daskodó szóáradat alapján fel­tételezhetné az összefüggések iránt kevésbé érdeklődő em­ber. Az Egyesült Államokban érvényben levő törvény sze­rint a külföldi kommunista pártok minden tagjától auto­matikusan megtagadják a be­utazási engedélyt. Ennek a ti­lalomnak a feloldásához fő­ügyészi utasításra van szük­ség, aki viszont nem saját be­látása szerint, hanem kizáró­lag az Egyesült Államok kül­ügyminiszterének jóváhagyásá­val cselekszik. Így aztán a nemzetközi kom­munista mozgalom számos ki­emelkedő személyisége számá­ra az amerikai szabadság­­jogokkal való személyes meg­ismerkedés véget ér az ameri­kai nagykövetség vízumosztá­lyának küszöbén, ahol' éles „nem“ a válasz. Ford elnök ilyen előzmények után látta el kézjegyével az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet záróokmá­nyát, amely az emberi kapcso­latokat a népek közötti barát­ság és kölcsönös bizalom fon­tos elemének tekinti. Az ok­mányból kitűnik, hogy aláírói meg akarják könnyíteni a hi­vatalos, nem hivatalos, egyéni, kollektív stb. utazással kapcso­latos formaságokat. A záró­okmányban természetesen szó sincs „baloldali“ vagy kommu­nista nézeteket valló szemé­lyek bármiféle megkülönböz­tetéséről. Felesleges beszélni arról, hogy az útlevél felmu­tatása helyett a meggyőződés felmutatásának követelése el­lentmond magának Helsinki szellemének, az együttműködés szellemének, függetlenül a po­litikai, gazdasági és szociális rendszerektől. Azt várná az ember, hogy Helsinki után az amerikai ha­tóságok beérik azzal, hogy a vendégek csomagjában fém­tárgyak után kutatnak, anél­kül, hogy az ideológiai beállí­tottság kifürkészése végett a fejét világítanák át az ember­nek. Míg az ilyen politikában volt némi logika a „hideg­háború“ tombolása közepette, amikor az Egyesült Államok­ban a hazai baloldaliakat fe­ketelistára vették, addig a békés egymás mellett élés korszakában ez a politika min­den értelmét elvesztette, még azok számára is, akik gyako­rolják. Troub Telbott-tal, a Ti­me tudósítójával folytatott őszinte beszélgetéseikben a külügyminisztérium magas be­osztású munkatársai ostobá­nak minősítették az amerikai beutazási törvényt olyan vi­szonyok között, amikor a kom­munista pártok nemcsak a ve­zető politikai erő szerepét töl­tik be a szocialista világban, hanem annak határain túl, egyebek közt Nyugat-Európá­­ban is mind nagyobb befolyás­nak örvendenek. Példának okáért az amerikai tudósok nagyszerűen tudják, mennyivel könnyebben kap­hatnak beutazási engedélyt a Szovjetunióba, mint szovjet kollégáik az Egyesült Álla­mokba. A legrosszabb esetben az amerikaiaknak egyénileg kell a szovjet utazási irodá­hoz, az Inturiszthoz fordul­niuk. Ilyenkor a vízumot rend­szerint hét nap leforgása alatt megadják. (Itt jegyezzük meg, hogy a szovjet turistának az olasz vízumra húsz napig, az angolra és az amerikaira há­rom hétig, a nyugatnémetre, a svájcira és a japánra egy hó­napig kell várnia!) Az Egyesült Államokba utazni készülő szovjet tudós­nak viszont okvetlenül rendel­keznie kell meghívással, amelyben az amerikai fél ré­széről valaki kezeskedik az illető „jó viselkedéséért“. Még merevebb törvények vannak érvényben a szovjet szakszer­vezeti funkcionáriusok utazá­sát illetőleg. Nekik úgy kell érezniük masukat az Egyesült Államokban, mintha legalább­is diverzánsok lennének, akik­nek az ejtőernyőjét már régen felfedezték: minden olyan kí­sérletüket, hogy kapcsolatot teremtsenek az amerikai szak­­szervezetekkel, törvénysértés­nek tekintik. Szergej Nyikityin, a Szovjet­unió Minisztertanácsa mellett működő idegenforgalmi főigaz­gatóság vezetője szerint a tu­ristaellátásban a nyugati or­szágok és a Szovjetunió között mutatkozó árkülönbségek fel­tartóztathatatlanul növeksze­nek. A Szovjetuniónak legalább három nyugati turistát kell fogadnia ahhoz, hogy fedezni tudja egyetlen nyugatra utazó szovjet turista kiadásait. Ta­valy 123 országban jártak szovjet állampolgárok. Érthe­tő, hogy nagy részük előnyben részesítette a szocialista orszá­gokat. A dollár legalább olyan biz­tosan elzárja a „szabad“ tár­sadalmat a másik oldalról ér­kező látogatók elől, mint a be­utazási vízum megtagadása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom