Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-07-12 / 27-28. szám

Vf? ^ORUNK á m ?*у а. AKIK ÉJJELENTE NEM ÉBREDTEK MÉG DERÉKFÁJÁSRA, AKIK NEM ÉREZTÉK MÉG KARJUKAT MÁZSÁS TEHERNEK. AZOK TALÁN MEG SEM ÉRTHETIK, Ml VOLT A SZÜKSÉGSZERŰ ABBAN, AHOGYAN A FÖLD­­MÜVESASSZONYOK ÉLTEK - AHOGYAN A HARMINCON TOLI MEZŐ­GAZDASÁGBAN DOLGOZÓ NŐK MÉG MA IS ÉLNEK. A TERMÉSZET, A FÖLD DIKTÁLTA A MUNKA ÜTEMÉT. A PIHENÉS NÉLKÜLI HETEK, HÓNAPOK IRAMÁT, A TERMÉS FÉLTÉSÉT. A SZEMLÉLETET, HOGY AZ EMBERI ÉLET ÉRTÉKÉT, ÉRTELMÉT A MUNKÁVAL SZABAD CSAK MÉRNI. MIT ADHATUNK PÉLDÁJUKKAL AZ UTÁNUNK KŐVETKEZŐKNEK, AKIK­NEK AZT TANÍTJUK, HOGY A LEGFŐBB ÉRTÉK AZ EMBER. HOGY ÚGY KELL DOLGOZNUNK, MUNKÁNK NE CSAK FÁRADSÁG, TÖRŐDÉS - ÖRÖM IS LEGYEN. HOGY MELLETTE PIHENÉSRE IS LEGYEN MÉG LEHETŐSÉG. TANULJUK MEG TŐLÜK FÁRADHATATLANUL MINDIG ÚJRA KEZDENI A SORT. AKKOR IS HA HOSSZÚ, AKKOR IS HA NEHÉZ. ÚGY, HOGY LEGYEN ERŐNK MÉG MÁSOKNAK IS SEGÍTENI 3 2 >­о < г Éjszaka fújt a szél és zuhogott az eső. Trencsík Erzsébet nyugtalanul aludt. Azt álmondta, hogy a fóliasátrak egytől egyig tönkrementek a vihar­ban. Amikor felébredt, csurgott róla a verejték. Az álom olyan tisztán élt benne, hogy szinte biztosra vette, a fóliák nem úszták meg épen ezt az éjszakát. Az óra fél négyet mutatott. Még aludhatott volna egy órát, de magára vette a ruháját és ki­ment a kertbe. Kellett az eső — gondolta, amíg a karalábépalánták mellett ment el. Tekintete a fóliasátrat fürkészte. Megkönnyebbülten sóhajtott fel. Sehol semmi szakadás. A sajátja ép, talán a szövetkezeté is... Kezébe vette a gumicsövet és bő sugarakban engedte a paprikára a vizet. Fürödjenek ezek is, ha már kint olyan bőségesen megázott a föld. Az árok partján két kerékpár feküdt. A hatvan kertészeti dolgozó közül ő érkezett harmadiknak. — Nem történt semmi baj — fogadta Demeter Ferenc, a kertész, aki ugyancsak izgatottan járta végig a sátrakat. Érezte, hogy nyugtalansága csak most kezd1 kissé csillapodni, hiszen milliós értékek forogtak kockán. Hat hektár területen száznál több fólia­sátor. Már harmadszor szedik a paprikát alóla, pedig még csak június közepe van. Jó bevétel ez a marcelovói (marcelházai) szövetkezetnek. S per­sze ők sem panaszkodhatnak. Aki igyekszik, az jól keres. A fiatalok is ezért választják inkább a kertészetet, mint a komárnói (komáromi) cipő­gyárat. Azért néha zsörtölődnek is, csak úgy ma­guk között — hogy szedéskor korán kell kelni, meg hogy a szombat se szabad. Az igaz, hogy a szedés ideje alatt reggel öt órakor kezdenek. Nem csak a paprika, hanem a negyvenhét hektá­ros szabadföldi zöldséges termésének szedésekor is. Délben van egy-két óra szabad, de este öt-hat óra, mire hazaérnek. Már volt úgy, hogy búcsú napján a délelőttöt is a kertészetben töltötték... Ez egy kis próbatétel is. Ilyenkor lehet igazán felismerni, kinek milyen a viszonya a munkához. Aki a közösre is úgy néz, mint a magáéra, annak nem kell kétszer mondani, hogy holnap sze­dünk .. Szívéhez nőtt ez a munka nagyon. Húsz éve végzi. Esténként sajog a dereka, alig bírja fel­emelni a karját. Ilyenkor gyakran gondol arra; abba kellene hagyni. Megélnének már egy kere­setből is. A ház felépült, a berendezés is megvan, és autó az udvarban ... Múltkor egy kicsit ne­heztelt, pedig ha jól meggondolja, igaza volt a szomszédasszonynak. Azt mondta; te addig futsz abba a kertészetbe, amíg egyszer föl nem for­dulsz. — Ha esténként jajgat, hogy fáj a dereka, a férje is kéri, hagyja már abba. A fia legutóbb azt mondta, hogy hamarosan gondoskodnia kell az unokáról, majd akkor talán kimarad a kerté­szetből. Sokszor felteszi magának is a kérdést, miért van ez a megállás nélküli rohanás?... Feleletet nem is tud rá adni, csak érzi, hogy ez az örökös munka a vérében van. Az apját hetven­két éves korában operálták, és szigorúan eltiltot­ták a munkától. Kijött a kórházból ’és nekiállt kapálni... Az anyja tíz gyereket nevelt fel, de még nyolcvanéves korában sem ült tétlenül. És Laci, a fia? ö sem lesz más. Öröklődik ez a ter­mészet. Amikor a férjével összekerültek, vettek egy régi házat. Évekig tartott, míg rendbehozták. Aztán jött az árvíz, ami alaposan megrongálta. S amikor már a kijavításával csaknem készen lettek, megrepedt a fal, ki kellett költözni belőle. Újból építkezni kezdtek. Most már újat. Ez is elkészült. Egyetlen fiuk is megnősült. Itt lenne az ideje a pihenésnek. De most hagyja már abba, amikor csak két éve van a nyugdíjazásig?... Bármilyen munkára osztotta be a kertész, Tren­­csíkné szó nélkül elvégezte. Nem is volt ellene soha semmilyen kifogás. Fiatal korában, ha ka­páláskor elsőnek ért ki a sor vegére, mindig segí­tett az idősebbeknek. Most a fiataloknak is segít. Mindig csak a munkának élt. Reggel, mielőtt a szövetkezetbe indul, el kell látni a házatáját. A déli szünetben alig készül el az ebéd. Este pedig azt sem tudja, mihez kezdjen előbb. Mosás, vasalás, takarítás. És a tizenhat áras kert és két áras fóliasátor alatti zöldség megmunkálása is nagyon sok időt igényel. Mikor is gondolhatna szórakozásra? ... A televízióban időnként megnéz egy jó színdarabot. Ez az egész. Olvasni? Jó len­ne, de amint újságot vesz a kezébe, mindjárt lecsukódik a szeme. Egyszer egy igazi pihenés, szabadság is elkelne már. Eddig csak a szövetke­zet autóbuszával voltak két-három napos kirán­duláson. De oda sem mehettek a férjével együtt, mert egyiküknek itthon kellett maradnia az álla­tok miatt. A kert, az állatok, a munka. Olyan kör ez, amelyből nem lehet kiszabadulni. Amikor idén május elsején átvette a Mező­­gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kitünte­tését, feltette magában a kérdést: megérdemlem! A feleletet nem mondta ki, de érezte, hogy ez munkájának a nyilvános elismerése. Mert egész életében mást sem csinált, csak dolgozott. Magáért, a családjáért, másokért. A helyi nemzeti bizottság plénum-tagja. Négy év óta sok estén át vitatkozott a gyűléseken, kért, sürgetett, követelt. Hogy félkész-áruval javítsa­nak a község élelmiszerellátásán, hogy meggyor­suljon az óvoda építése stb. A szövetkezet vezető­ségének is tagja. Ott is van miért szót emelni a dolgozó nők érdekében. Sok mindent kell még tenni. Ezért nem lehe{ lassítani a tempót, keve­sebbet dolgozni és többet pihenni. Szerinte bol­dog, elégedett csak az az ember lehet, akinek a cselekvés öröme tölti be mindennapjait — és a keze nyomán született érték gazdagabbá teszi a családot, á szövetkezetét, a társadalmat. H. ZSEBIK SAROLTA 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom