Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-06-14 / 23-24. szám
- A J/fy W fW b-Aki üzen: Jánosy Magda a levicei (lévai) járásbíróság ügyésze Címzett: a levicei (lévai) gimnázium. Azt mondják, senki sem próféta a saját hazájában__Nagyon fiatalon kerültél vissza mint ügyésznő Lévára, ahol iskolába jártál, érettségiztél. Hogyan emlékszel a pályakezdésre? — Tizenhét éves voltam, amikor érettségiztem. Minden előtanulmány és tájékoztató nélkül jelentkeztem a bratislavai Komensky Egyetem Jogi Karára. Első nekifutásra sikerült ... Nem mondhatom, hogy az iskola, a szülő lényegesen hatott volna rám ebben a választásban. A humán tárgyakat szívesen tanultam, a számtant, fizikát nem kedveltem. Ezért magam is úgy éreztem, hogy ezek nélkül kell majd érvényesülnöm. Gondoltál-e arra később, hogy nehéz fába vágtad a fejszéd, nem fiatal lánynak való hivatást választottál? — Ilyesmire sohasem gondoltam. Több okból. Először is azért, mert a hivatást nemcsak a „fiatal lány” korra választjuk, hanem égy életre. Azután pedig, nehéz meghatározni, hogy milyen pálya való vagy nem való a lányoknak. Szerintem nem a nemek közti különbség határozza meg, hanem a rátermettség, a hivatáshoz szükséges adottságok megléte. Én csak arra gondoltam mindig: ha belefogtam, hát el kell végeznem ... Ha az ember időnként mérlegeli a munkáját, rendszerint pozitív eredményekkel büszkélkedik: termékeket állít elő, betegeket gyógyít, gyerekeket tanít, épít, irányít, vezet. A te munkád eredménye az, hogy az elmúlt néhány év alatt több száz embert „rács” mögé juttattál. Milyen érzés így summázni a pályakezdés éveit? — így megfogalmazva talán valóban mellbe üti az embert a tény. De mélyebbre látva, nem abban van negatívum, hogy ezek az emberek „ülnek”, hanem a körülményekben, amelyek őket idáig juttatták. Az ítélet, a büntetés ilyen értelemben társadalmilag hasznos, sőt szükséges intézkedés, Van tekintélye a fiatal ügyésznőnek? — Van, mert a tekintély nem a személynek szól, hanem törvényeinknek, amelyeknek nevében cselekszik. A szocialista társadalom igazságszolgáltatása mélyen átgondolt, humanista, egyértelmű, igazságos. Azt mondják, a paragrafus azért görbe, hogy hajlítani lehessen!? — Lehet, bizonyos határokon belül. Engem például minden esetben érdekel a vádlott erkölcsi értékelése, profilja, ami nemcsak jobban megvilágítja cselekedetének okát, hanem előrejelzi a büntetés várható eredményét is. Vagyis az ügyésznek, a büntetőbírónak egy kicsit pszichológusnak is kell lennie. 14 Ügyintézés, lezárás után maradnak-e benned tisztázatlan kérdések? — Alapos felkészülés után ilyennek nem szabad maradnia. De arra sokszor gondolok, hogy lesz-e még ebből a bűnözőből ember. Érted, hogyan gondolom: EMBER. S mert optimista vagyok, mindig hiszek. Különösen ha fiatalról van szó. Szomorú eseteket, adatokat sorolhatnék föl arról, hány alkoholista szülő gyermeke jut börtönfalak közé. Vagy éppen az alkohol hány bűncselekménynek az okozója. Ilyenkor azt gondolom, nemcsak az áldozatnak kellene a vádlottak padján lennie. Mint ügyésznek mi a véleményed a korrupcióról, a megvesztegetésről? — Válaszolhatnék hivatásomból kifolyólag röviden: elítélem, büntetendő. De tegyem még hozzá: Nemcsak az a bűnös, aki elfogadja, hanem az is, aki adja. Nekem ilyen esetem még nem volt, de természetemből adódik az is, hogy még a fodrásznőnek sem vagyok képes néhány korona borravalót adni... A munkáját mindenkinek a legjobb tudása, értelme, ügyessége szerint kellene végeznie. Minden területen. A város, ahol gyermekéveidet töltötted; ahol élsz, egyfajta kötődés is az emberekhez. Mit jelent ez hivatásod gyakorlásában? Ha előnyökre, kiváltságokra gondolsz semmit. Hivatásom gyakorlásában csak ügyfelek vannak, akiknek az ismeretséghez semmi köze ... Ha pedig a segítségre, a jóindulatra gondolsz, az mindenkinek egyformán kijár. Mit tennél annak érdekében, hogy minél kevesebb fiatal kerüljön a vádlottak padjára? — Rendkívül nagy szerepe van ebben a szülőknek és pedagógusoknak, akik a fiatal nemzedéket nevelik, irányítják. Hiszen senki sem születik bűnözőnek__S ezenkívül, már az iskola padjaiban úgy kellene irányítani, nevelni a gyerekeket, hogy jogi tudatuk is megfelelő lépést tartson korunkkal. Ebben sok még a pótolnivaló. Éppen ezért én szívesen járok iskolákba, ahol a gyerekekkel jogi kérdésekről beszélgetünk. A jogainkat a kötelességeinkkel párhuzamban kell megtanulnunk. Egykori iskoláddal van ilyen jó kapcsolatod? — Nem hoznám összefüggésbe a két dolgot. Amiről beszéltünk, minden iskolában szükséges lenne... A vén diák üzenete, találkozása a soron következőkkel, más jellegű lehetne. Talán lesznek „vérbeli” pedagógusok, akik megteremtik majdani hagyományaink alapjait. Hiszen az elmúlt negyedszázadban annyi tehetséges, értékes ember kerül ki iskoláink padjaiból, hogy méltán emlékezhetünk egyikmásik iskola nevére. Beszélgetett MEGYERI ANDREA
