Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-06-14 / 23-24. szám
Megpróbáltam egy kis körkérdést intézni a törvény őreihez — a rendőrökhöz: „Mi volt a legkellemetlenebb élménye, amit szolgálatteljesités közben átélt?" A válaszok csupán statisztikai vonatkozásokban különböztek, a „nagyja" egyforma volt: „Az a szolgálati kötelesség, amikor egy családot személyesen kell értesítenem az apa, az anya, vagy már családtag haláláról ... De a legszörnyűbb, amikor a szülőknek kell megmondanom, hogy gyermekük már soha többé nem ejtheti ki a száján a szót: apuka, anyuka . . .“ Ezzel a vallomással szeretnék most a szó szoros értelmében betörni azokba a családokba, ahol az életöröm sok-sok gondtalan kacagás fortisszimójában összhangzik, és mégis valahol a háttérben nyomasztó lidércként kísért a nagy felkiáltójel: VIGYÁZZ! Mindaz, ami szép, ami a legszebb az életetekben egyszerre, mintegy gonosz varázsütésre, átváltozhat a legnagyobb fájdalommá, vigasztalan bánattá. Jómagam is ott voltam, láttam, amikor egy egyetlen, féltett leány az első táncmulatságból került ravatalra, amikor az asszony, harmadik gyermekével a szive alatt, hiába várta haza az apát a munkából, helyette a szörnyű értesítés érkezett. Miért? Miért? Világszerte évente körülbelül 250 ezer ember veszti életét és 3 millió ember szenved sérülést közúti baleset következtében. S még egy szorosan ide tartozó szám: a világon hozzávetőlegesen csak személygépkocsiból 300 millió száguld. Szlovákiában a tavalyi statisztikai adatok szerint 691 halálos áldozata és 8787 sebesültje volt a 19 246 közúti szerencsétlenségnek. Még hozzá kell tenni, hogy a halálos áldozatok száma valójában 'nem teljes, mert a statisztika csak azokat tartja számon, akiknél a belesetet követő huszonnégy óra alatt következett be a halál. Ám ezekhez még hozzá kell számítanunk azokat, akik úgyszintén a baleset következtében, de később haltak meg. A holtak már nem szenvednek. Csak az élők, a hozzátartozók. És itt van még egy csoport, amelyet a statisztika „súlyosan sebesültek" címszó alatt tart számon. Ök azok, akik az életbe sokszor már nem a saját lábukon térnek vissza. A biatislavai ortopédiai klinika főorvosa, Michal Steno doktor mondta a következőket: „A hosszadalmas, vagy a születésüktől mozgásszervi megbetegedésben szenvedő betegeknek van idejük arra, hogy fokozatosan hozzászokjanak állapotukhoz. Az aki baleset következtében vált rokkanttá, állapotát hirtelen, mondjuk úgy, felkészületlenül kell, hogy tudomásul vegye, s a sokk következtében súlyos stresszhelyzetbe kerül. Ilyenkor nehéz eldönteni, hogy milyen károsodást okozott a szervezetben az agyrázkódás és milyet a pszichikai trauma. Vannak esetek, amikor a lelki sérülés i: gyógyíthatatlan. És évről évre több beteget kezelünk, akik közúti balesetek áldozatai. Klinikánkon már jó néhány esztendeje ők vannak többségben. S mi a legtragikusabb — csaknem mind a fiatalabb korosztályhoz tartoznak. Ezek a betegeink jó, ha félév múlva visszatérhetnek munkájukhoz, de sokuknak egy év vagy még több idő kell a gyógyuláshoz. Szomorú az is, hogy sokuktól nem búcsúzhatunk el végleg. A protézis gyakran nyom, horzsol, új kell, néha az operációt kell megismételni. Vannak, akiket hosszú évekig kezelünk, vannak, akiket életük végéig.“ A kórházi folyosó kövén disszonánsán vegyül a müláb és a mankó koppanása az ép láb óvatos csusszanásával. Lelki szemem előtt fárasztón hosszú sor vonul, és arra gondolok, hogy ha rajtam múlna, minden vakmerő sofőrt és könnyelmű gyalogost egyszer-egyszer tanulmányi látogatásra rendelnék ide. És megkérdezném tőlük: „Hova siettek! Csak nem ide?“ Megkezdődött a motoros idény. Néha a ragyogó szép nyáridőben minden vezető mintha ellenállhatatlan kényszert érezne rálépni a gázpedálra, száguldani és egy pár perccel előbb érni a célba. Ez az „előbb ' azonban fölöttébb viszonylagos. Egy pillanat — és átváltozik fájó „későbbé“ vagy jóvátehetetlen „soha“ lesz belőle. Erről tanúskodik a balesetek okainak elemzése: a statisztikában az első helyen szereplő ok a gyorshajtás És tavaly ennek a szomorú elsőségnek a pálmáját a július hónap vitte el . . . Vigyázzunk, ismét itt van előttünk! Az 1 074 309 szlovákiai, kocsivezetői jogosítvánnyal rendelkező egyén A NAGYI FELKIÁLTÓJEL
