Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-05-31 / 21-22. szám

Javarészük először szakadt ki a család zárt közösségéből. Legtöbbjük faluról került a kelet-szlovákiai nagyvárosba. Az első esztendő zavaros érzései után nyugodtabb lett a lelki életük, kialakult a családdal való kapcsolattartás legkézenfekvőbb formája: a levelezés. Simább lett az út, tisztább lett a cél: technikussá lenni.

A Koáicei (Kassai) Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskolában 1976-ban 746 diák tanul. Ebből 139 lány, az összlétszám 18,6 százaléka. Ez a jelen. Hogyan tükrözik a számok a múltat? Az 1872-ben alapított iskola felszabadulás előtti évtizedeiben elvétve sem találtunk lányokat a diákok között. A felszabadulás után önállósult intézmény első érettségizői között 2 lány volt. Az 1969—70-es tanévben az érettségizettek 20 százaléka volt lány. Ebben . az évben ismét elérik ezt az arányt. Az adatok szerint évente változik az iskolában tanuló lányok száma. Az ok több irányba vezethető vissza. Az iskola 1974— 75-ös Évkönyvében olvasom a következőket: „Egyre nagyobb feladatok hárulnak a technikusképzésre, így iskolánkra is. A fejlődő technika és a tudomány egyre jobban felkészült utánpótlásra vár. A mai viszonyok között az általános műveltség és a szakképzés ötvözése egyre magasabb társadalmi igénnyé vált. A szocialista ember és a korszerűen képzett szakember el nem választható képe rajzolódik ki azoknak az erőfeszítéseknek nyomán, amelyek az új tantervekben, tankönyvekben, korszerű módszerekben öltenek testet.“ Az idézetben körülhatárolt társadalmi elvárás és a cél az iskola minden diákja számára azonos. Nem hiszem és az adatok, tények sem bizonyítják, hogy az ide került lányok kevésbé állnák meg a helyüket. Mégis miért jelentkezik kevesebb lány az iparba és egyáltalán műszaki pályára? Erre a kérdésre kerestem a választ, amikor ott jártam és elbeszélgettem a lányok egy csoportjával.

Szőllős Ilona, IV. C:

— Luéenecre (Losoncra) szerettem volna menni a pedagógiai középiskolába. Nem vettek fel. Édesapám tanácsára döntöttem az ipariskola mellett. Nem bántam meg, csupán a humán tárgyak hiányoztak 'egy kissé. Ezekből kevesebb

első év volt a legnehezebb. Az új tantárgyak megszokása, meg az osztály és a diákotthoni kollektíva kialakítása. Kezdetben szokatlan volt, hogy csak itt-ott villan meg egy hosszú hajú lény... A szaktantermek mindenki számára maximálisan elősegítik a tananyag elsajátítását. A lányok bizonyítványa semmiben sem különbözik a fiúkétól. Közöttük ugyanúgy vannak gyengébbek és kitüntetettek ... Kedvelni valamit csak akarat kérdése.

Ambrúzs Valéria, III. C:

— Amikor a pályaválasztásról esett szó, már akkor ide akartam jönni. Többször kapcsolatba kerültem a gépekkel és a tágabb családi körben is van egy pár volt iparista. Nehézségeim nem nagyon vannak, és ha valamilyen szakmai problémám akad a fiúk közül megkérek valakit, hogy segítsen

Metti Zsuzsanna, III. C:

— A környéken igen sok munkahely van, ahová az itt szerzett végzettséggel lehet csak bekerülni. Ezért is választottam így. Kitüntetett tanuló vagyok. A főiskolai továbbtanulásról még nem döntöttem.

Hlaváts Pálné, magyar—szlovák szakos tanár, az iskolai SZISZ-szervezet alelnöke:

— A lányok egy része csak végső esetben jön iskolánkba, ami bizonyosan negatív hatással van a közérzetükre. Akadnak olyanok is, akik idővel megszeretik a gépeket, vagy az energetikát, s vonzódnak a technikához is. Ök vannak kevesebben. Viszont a fiúk segíthetnének ebben a lányoknak.

Ambrovics Dénes, III. D; a SZISZ szervezet

elnöke:

— Igaz, hogy a lányok legtöbbször hozzánk fordulnak segítségért. Persze van olyan lány is, aki nem igényli a segítségünket, mert elég tájékozott az adott témakörben. A fiúk kissé „lekezelik" a lányokat, ha segítségnyújtásról van szó. Különös, hogy azok a lányok, akiknek a műszaki tárgyak nehézséget okoznak, másban sem aktívak. Az iskolai újság, az Acéltoll hosszabb ideje nélkülözi a lányok írásait. A szavalóversenyeken viszont már több lány vesz részt.

Boda Pál, az iskola igazgatója:

— A népgazdaság igényei alapján megállapí-A LÁNYOK

ÉS AZ „IPARI"

tott és tervezett tanulólétszámnak 47 százalékát lányokkal kellene feltöltenünk. Az energetikai szakon ez a szám még magasabb, 51 százalék. Természetesen nincs ennyi jelentkező. Ennek ellenére igyekszünk növelni a lánytanulók számát. A negyedik évfolyamban 30, a harmadikban 35, a másodikban 27 és az elsőben már 47 diáklány tanul. Különös ellentét alakult ki a népgazdaság tervezett igénye és a valóságos igény között. A felvételi Vizsgán, a tanulásban, az érettségin a lányok egyenlő eséllyel indulnak és állnak helyt. Az elhelyezkedésnél viszont egyes üzemek nem szívesen alkalmaznak technikusnőket. Az indokaik vitathatók: műszakokba járás, a nőket gyakran kell családi gondjaik miatt helyettesíteni stb. Így gyakran megtörténik, hogy a leérettségizett lányok nem a szakmában helyezkednek el.

Nem véletlenül kérdeztem a témával kapcsolatban negyedikes és harmadikos lányokat. Az iskolában töltött évek alatt bennük már kialakult az a kötődés, amely erősebb vagy gyengébb szállal az iskolához, a gépészeti és energetikai szakhoz fűzi őket.

Szavaikból nyilvánvalóan kitűnik, hogy a család, a szűkebb környezet mennyire befolyásolja a pályaválasztásukat. Csupán egy dolog kelt bennem hiányérzetet és ezzel együtt kétségeket is: A kilencéves alapiskola politechnika óráit miért nem jelölte meg meghatározóként egyetlen diáklány sem? A műszaki pálya vonzása kisebb mint egyéb pályáké. Az elkövetkező ötéves tervben a gépipar termelése 50 százalékkal fog emelkedni. De a gépiparban dolgozók száma jelentősebben nem emelkedik, mivel az automatizáció a gépesítés növeli majd a munka hatékonyságát. Ellenben növekszik majd az ott dolgozók szakmai képzettsége. Az is természetes, hogy a dolgozó nők munkakörülményein tovább fogunk javítani. Éppen ezért az ipariskola igazgatója által említett üzemvezetői nézet erősen kifogásolható.

Az egyik diáklány szavait idézem újra: „Itt a környéken igen sok munkahely van, ahová az itt szerzett végzettséggel lehet csak bekerülni.“ A mondatban rejtőzik az indítóok, amelynek hatására egy-egy pályaválasztó fiatal dönt. Az alapiskola ahonnan a kilencedikes kislány kikerült, bizonyára nem egy gyárlátogatást szervezett a politechnikai órák keretében. így elősegítette, hogy a tanuló kapcsolatba kerüljön az üzemekkel és az ott dolgozókkal.

Az ipariskola példásan működik e téren is. Az év végi termelési gyakorlatok, és az oktatásban fontos helyet betöltő műhelygyakorlat „gyárablak az iskolán“. Az eredmény: 2500 technikus, akik a műszaki pályán, az élet minden területén megállják a helyüket. Az iskola egy évszázados léte alatt olyan légkört teremtett, amely az itt végzett fiatal nőket és férfiakat szakmailag és emberileg egyaránt összeköti. Jó útravalóval indítja el őket az életbe, első munkahelyükre.

DUSZA ISTVÁN

óránk van. A szabad időből is kevés jut az ilyen jellegű érdeklődés kielégítésére. Sok a rajzolni való. Van olyan szaktárgy, amelyet szeretek. A technológia egyes részei nagyon érdekesek számomra. Géptanból a szivattyúkkal nem rokonszenvezek, viszont az idei anyag — a motorok — nagyon tetszik.

Kozma Magdolna, IV. В:

— A családunkból én vagyok a harmadik, aki itt tanul. Előzőleg két bátyám járt ide. őszintén megvallva, ők nem helyeselték, hogy ide akarok jelentkezni. Végül is rájuk hallgattam és gimnáziumba jelentkeztem, ahová felvettek. Szeptemberben ott kezdtem az iskolaévet. Sajnos, csalódtam és nem éreztem jó magam. Szüleim végül is elintézték, hogy ide jöhessek. Jó jegyeim vannak a szaktárgyakból is .. . Egy-egy fiú, akinek roszszabb jegye van, talán részleteiben jobban érti a géptant, mégis úgy érzem, hogy a lányoknak adott jegy tükrözi a tudást és a szorgalmat is.

Varga Erika, III. D:

— Eredetileg a bratislavai vegyipari szakközépiskolába készültem. Szüleim azonban a távolság miatt nem engedtek. Végül itt kötöttem ki. Sajnos nem a legjobban választottam. Nehézségeim vannak, mivel a műszaki dolgok nem állnak közel hozzám.

Mády Ilona, IV. D.

— Én is Luéenecre (Losoncra) jelentkeztem. Helyszűke miatt nem vettek fel, így döntenem kellett a gimnázium és az ipari között. A döntésemet nem bántam meg... Miért?

A gimnázium elsősorban továbbtanulásra készíti fel diákjait, míg az ipariskola a továbbtanulás lehetőségén túl elsősorban szakmát ad. Itt az

7