Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-05-03 / 17-18. szám
VALLOMÁSOK A MUNKÁRÓL BIZONYÍTOTT... Már tizennégy éve, hogy az akkor huszonhárom éves, törékeny asszony Maié Ludnicére (Kisölvedre) érkezett. Még sohasem volt a faluban. Kíváncsian bekintgetett jobbra-balra, és a helyi nemzeti bizottság épülete után érdeklődött. Nézte a házakat, az embereket, és szívszorongva állapította meg, hogy a „beígért“ község inkább egy bozóttal, gazzal, fűzfával telenőtt, gondozatlan településnek felel meg. Egy kicsit elszomorodott, de nem sokáig. „Itt fogok hát dolgozni“, gondolta, ide helyeztek. Bizonyára azért, mert bíztak bennem. Nekem pedig itt bizonyítani kell Ilyen gondolatokkal lépett be Kapuszta Erzsébet a hnb irodájába, ahol később egy esztendeig hivatalnoki tisztséget töltött be. A kommunista pártnak már akkor is tagja volt. A járáson és a faluban is csakhamar észrevették, hogy kiváló szervező, jól tud bánni az emberekkel, és annak ellenére, hogy fiatal, a lakosok bizalommal fordultak hozzá. Huszonnégy évesen két község titkárává nevezték ki. Sokat töprengett, vajon hogyan fogja majd a helyét megállni? Eleget tud-e tenni kötelességeinek? S azok az emberek, akik két falu sorsát, jövőjét bízták rá, munkájával meg lesznek-e elégedve? Ekkor fogant meg benne az elhatározás: levelező hallgatóként elvégzi a főiskolát. Hogy mit vállalt magára, csak az tudhatja igazán, aki mindent végigcsinálta. Első gyermeke, Györgyike akkor született meg, és még két éves sem volt, amikor megérkezett a második. Nehéz idők voltak. A falu élén is helytállni, a párt helyi, járási és kerületi szerveiben is dolgozni — s közben gyerekeket nevelni. A két falu fejlesztéséről pedig ezalatt merész terveket szőtt. Az emberek kezdetben vonakodtak. Ha eddig jó volt így, most már miért nem felel meg, gondolták sokan. Szinte házról házra járt szervezni. Fiatalos lendülettel beszélt elképzeléseiről. Arról, mennyire megváltozna a falu arculata, ha felszámolnák a sűrű bozótos füzest, és a helyén közteret, parkot létesítenének. Virágágyásokat illatozó rózsafákkal, díszbokrokkal. Minden ház elé virágokat ültetnének. S az emberek elgondolkoztak, majd lassan-lassan mellé álltak. Társadalmi összefogással a két falut szinte a felismerhetetlenségig megváltoztatták. A szemétdomb helyére szép játszóteret építettek. A járásbari Zalaba és Kisölved utcáin az elsők között jelentek meg a neoncsövek, eltűntek a sáros utak, járdákat építettek. Felépült az élelmiszerüzlet, megnyílt az óvoda, a kultúrház. S a lakosok ma örülnek, és büszkék falujukra. Kapuszta elvtársnő pedig arra, hogy a község fejlesztésével! mennyire megváltozott az emberek gondolkodásmódja. A legutóbbi választások óta a helyi nemzeti bizottság elnökének tisztjét tölti be. A levicei (lévai) funkcionáriusok szerint Kapuszta Erzsébetet nem véletlenül választották a CSKP XIV. és most a XV. kongresszus küldöttjévé. — Az embernek örökké tanulnia kell. Nem állhat meg, állandóan tovább kell fejlődnie, ellesni és alkalmazni a jó tapasztalatokat. Jelenleg a Marxista Esti Egyetemre járok, s csak most tapasztalom, mennyire hasznát veszem a munkámban — mondotta. Beszélgetés közben megemlíti, hogy az elmúlt évben munkáját a „Kiváló Munkáért“ állami kitüntetéssel jutalmazták, az idén pedig az illetékes minisztérium kitüntetését, valamint pártkitüntetést kapott. Hogy miért kapta, azt bárki meglátja, ha végigmegy a falun, és meghallgatja az emberek x ról omÁn írót GÁL ETA MEGÉRDEMLI. Megremegett a keze, ahogy az asztalra rakta az okleveleket, érmeket, a kristályvázát és a karórát. Meleg tekintetével végigsimogatta őket, mintegy számadást téve, nem felejtkezett-e meg valamiről?... Mivel lehet e/.t kiérdemelni, hogy egy egyszerű falusi asszony — Angyal Erzsébet okoéi (ekecsi) fejőnő — ennyi kitüntetéssel büszkélkedhessen ? — Elég talán, ha ennyit mondok: huszonöt év alatt egy millió ötszázezer liter tejet fejtem ki. Ezért kaptam például az órát Peter Colotka kormányelnök névjegyével — jegyzi meg Másfél millió liter tejet kifejt... A huszonöt évnek csaknem minden napján kétszer, háromszor le kellett ülnie a fejőszékre. Huszonhárom éves volt, amikor a fia születése után fejőnőnek