Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-04-19 / 15-16. szám
„Kedélye szép vala, lelke oly nagy, hogy nemének dísze lett volna, ha nemzetségének fénye s testi szépségének varázsa nem járul vala is egyénisége dicsőségének emeléséhez“ — írta róla Horváth Mihály történész. Zrínyi Ilona nagy nemzetségből származott, olyan családok ivadéka, melyeknek évszázadokon keresztül beleszólásuk volt a haza sorsába. A Dráva-Mura köze vallotta leghatalmasabb főurainak a Zrínyi grófokat, kiknek ősi családi fészke volt Csáktornya. Anya ágon a büszke Frangepánok sarja, akik Árpád koráig vezették vissza családfájukat. Zrínyi Péter és Frangepán Katalin négy gyermeke közül Ilona volt a legidősebb, 1643- ban született. Élénk, tanulékony gyermek volt és okos, művelt hajadonná serdült. Példaképe és főtanítómestere apai nagybátyja, az Európa szerte tiszteletben álló államférfi, Zrínyi Miklós horváth bán volt, akit Ilona rajongásig szeretett. Szívesen és sokat foglalkozott kedvenc unokahugával, az irodalom szeretetére nevelte, sőt hadtudományra is oktatta. A Zrínyiek elválaszthatatlanok voltak a politikai élettől. Felelősséget éreztek a nemzet sorsáért és így a nagyasszony, Báthory Zsófia, aki hamar rájött, hogy a büszke Zrínyi lány soha nem lesz alázatos szolgálója. A fiatal férj idejében felismerte az áldatlan állapotot és nagyanyja, Lorántffy Zsuzsánna ráhagyott örökségébe, a szép sárospataki várba vitte a feleségét. Ott született 1672-ben kislányuk, Juliánka és 1976. március 27-én Borsiban a fiuk, II. Rákóczi Ferenc. Néhány hónappal később az apa hirtelen beteg lett és júliusban meghalt. Zrinyi Ilona fiatalon maradt özvegy két kis árvájával olyan nehéz időkben, aipikor az erős férfiakat is kemény próbára tették az országban történő események. Az országban szüntelenül dúltak a harcok a török és a császáriak ellen, kuruc és labanc egymással csatázott. A férfiak színe-java állandóan fegyverben állott, a népes kúriák, udvarházak minden gondja-baja az asszonyokra hárult. Zrinyi Ilona is egyedül intézte birtokai ügyes-bajos dolgait. Nagy gondoskodással, a Rákóczi és Zrinyi hagyományokhoz híven nevelte gyermekeit. Figyelte haladásukat a tanulásban, ápolta lelkűkben édesapjuk emlékét, a haza és a szabadság szeretetére buzdította őket, formálta a jellemüket. Néhány évvel később ZRÍNYI ILONA mindennél fontosabbnak tartották a haza érdekét. 1665 nyarán huszonkét éves volt Zrinyi Ilona, amikor édesapját gyógykezelésre a trencséni hévizes fürdőbe kísérte. Ugyanott keresett gyógyulást a betegeskedő Báthory Zsófia — II. Rákóczi György fejedelem özvegye is, akit fia, a húszéves I. Rákóczi Ferenc is elkísért. Nemcsak társadalmilag volt fontos, hogy a két fiatal között házasság jöjjön létre, hanem komoly politikai érdekek is kívánták ezt. A Habsburg császári ház állandóan növelte hatalmi törekvéseit, leigázta és az örökös tartományok közé sorolta Csehországot és állandó célja volt, hogy Magyarországot is teljesen beolvassza az osztrák birodalomba. Ebben a politikailag izzásig hevített közhangulatban kötött házasságot Zrinyi Ilona és I. Rákóczi Ferenc 1666. március elején Zboron- Makovica várában. Ilona szerelem nélkül ment férjhez, de vállalta a házasságot, mert azzal hazája érdekeit szolgálta. Hűséges, jó hitvese volt férjének, aki szerelmes szívvel ragaszkodott hozzá, nagyrabecsülte és büszke volt okos, szép feleségére. Nem az ország leggazdagabb és legrangosabb özvegye, a harmincnégy éves Zrinyi Ilona életében először szerelmes lett. Választottja Thököly Imre, a császárral szemben álló kuruc seregek fővezére volt. Az ifjú hadvezér: „Testére szép és erőteljes, munka és fáradtságbíró, a harcban hatalmas, lángeszű, higgadt, megfontolt, ékesszóló“ — mondták róla, amikor 1678-ban megválasztották a kuruc had fővezérévé. Mindkettőjüknek sok akadályt kellett leküzdeni, amíg sikerült megszerezni egyházuk — Ilona katolikus, Thököly protestáns volt — és a császár beleegyezését a házasságkötéshez. Amikor végre négy évi várakozás után Zrinyi Ilona Munkács várában hűséget esküdött Thököly Imrének, lelkében felesküdött a kurucok ügyének is. És amit esküvel fogadott „hűséggel megmaradni párja mellett jóban-rosszban“ — az élete végéig betartotta. Próbára tevő nehéz évek következtek. Thököly váltakozó hadiszerencsével küzdött a császári seregek ellen, amelyek egymás után foglalták el a városokat és várakat. Az országban csak egyetlen kuruc kézen levő vár tartotta magát: Munkács vára, ahol Zrinyi Ilona élt. Hozzáértéssel irányította a védelmet előkészítő munkálatokat. Mindenben éber és előrelátó volt. Élelemről és ruházatról, lőszerről és ivóvízről, orvosságról és jó borról is gondoskodott. Megerősítette a várbástyákat, elegendő takarmányt halmoztatott fel az állatoknak. Thököly Imre a déli határon küzdött a szabadságért, Zrinyi Ilona Munkács várát védte. 1687. január közepén elkezdődött a másfél esztendeig tartó küzdelem Munkács váráért. Támadás támadást ért, de a várbeliek hősiesen védekeztek. Többszöri sikertelen támadás után a császári seregekben legfelső utasításra parancsnoki csere történt. Az új hadvezér, a hírhedt Caraffa tábornok követe útján levélben megadásra szólította fel a várúrnőt, kegyelmet ígérve a várőrségnek és a császár nevében élet- és vagyonbiztonságot Zrinyi Ilonának és a Rákóczi-árváknak. Zrinyi Ilona összehívatta tisztjeit, katonáit a vár piacterére és felolvasta a levelet. Válaszuk egységes volt: mindnyájan megesküdtek, hogy utolsó leheletükig harcolni fognak a szabadságért. Másnap reggel — válaszként — a fejedelemasszony felvonatta lobogóit Munkács vártomyaira. Vörös zászlók lengtek a friss tavaszi szélben, melyek hírül adták a császári seregnek, hogy Mun-18 kács ellenáll az ostromnak és tovább küzd a szabadságért. A vár íródeákjai följegyezték, hogy azon a napon március tizenötödikét írták. Az ország minden részéből aggódva és reménykedve figyeltek Munkácsra, ahol Zrinyi Ilona, a bátor, okos fejedelemasszony nyílt fegyverrel küzdött az elnyomó császári seregek ellen. A határokon túl nagy államférfiak csodálattal és elismeréssel emlegették a nevét. A francia és a lengyel királyi udvar biztatással küldte üzenetét és segítséget ígért. Hosszú hónapok kemény küzdelme után végül is árulás pecsételte meg Munkács várának sorsát és tette lehetővé, hogy Caraffa katonái bejuthassanak a várba. A vár hős védői és Zrinyi Ilona soha nem adták volna meg magukat az ellenségnek. A császár Zrinyi Ilona és gyermekei tartózkodási helyéül Bécset jelölte ki. A Rákóczi-árvák hivatalos gyámjául a magyargyűlölő Kollonich bíbornokot nevezte ki a császár, akinek első dolga az volt, hogy az édesanyától elszakítsa tizenkétéves fiát. II. Rákóczi Ferencet a jezsuiták kolostorában neveltette. Később a prágai' Károly egyetemen folytathatta tanulmányait. A császár megengedte, hogy Juliánka édesanyjával maradjon és lakhelyül mindkettőjüknek az Orsolyák bécsi kolostorát jelölte ki. Thököly Imre a törökök oldalán küzdött a császári seregek ellen. A Brassó melletti Zernyesten döntő ütközetet vívott és győzött. Foglyul ejtette a császári seregek két fővezérét is, Dóriát és Heislert. Mikor elkezdődtek a tárgyalások a törökök és osztrákok között, Thököly nem engedett, a török fővezérnek is megmondta, hogy „Dóriáért sok pénzt, Heislerért pedig Zrinyi Ilonát cserébe“. Utolsó harci győzelmével váltotta ki feleségét a kolostori fogságból a császártól. Ilona boldog és kétségbeesett volt egyszerre. Lázasan készülődött a nagy útra hét éve nem látott urához, de keservesen gyötrődött, mert a császár megtagadta kérését, hogy találkozhasson fiával. Csak levélben — latin nyelven írta — vehetett búcsút tőle. Juliánkát, aki már férjnél volt, boldognak tudta, vejét becsülte, úgy érezte, ott elvégezte anyai teendőit, nyugodtan indulhat, de fiáért vérzett a szíve. Hűséges komornája, Kapás Orsolya kísérte csak. 1692 telén indultak útnak és május 13-án reggel találkoztak Üj-Palánkon a magyar—török határon. Az idő, a bánat mindkettőjüket megviselte, de hűségük és szeretetük a régi volt. Amelyik napon Zrinyi Ilona viszontlátta férjét, akkor hagyta el örökre hazáját. 1699-ben a törökök békét kötöttek a Habsburgokkal. Thököly Imre minden erőfeszítésével sem tudta elérni, hogy a békekötésbe a kurucok is belefoglaltassanak. Sem szabadságát, sem vagyonát nem kapta vissza, ellenkezőleg, olyan pontot iktattak a békeokmányba, hogy „azon magyar alattvalók, akik a törökkel tartottak, a határoktól távol telepíttessenek le“. A békekötés aláírása után a török nagyvezér Thököly Imrét és feleségét és velük tartó hűséges embereiket a kisázsiai Bythinia tartomány Nikodémia nevű városába telepítette. Férj és feleség betegen, de erős lélekkel és töretlen jellemmel viselte a bujdosás keserű megpróbáltatásait. A száműzetésben csak a hazulról érkezett hírek, levelek jelentettek igazi örömet. Meggyötört szívüknek nagy elégtétel volt, amikor hírül vették, hogy II. Rákóczi Ferenc zászlót bontott a szabadságért. A fiú édesanyja és nevelőapja nyomdokaiba lépett, de a kegyetlen sors azonosította életét édesanyjával. Huszonnégy évvel később száműzetésben halt meg Rodostóban. Zrinyi Ilona erős akaratát is legyőzte a betegség. 1703. február 18-án, hatvanadik évében meghalt. Utolsó szavaival beteg urától és hűséges híveitől búcsúzott, összeszorított tenyerében fia arcképét tartotta. Megbékélten ment el az élők sorából a nagy egyéniség, aki soha nem panaszkodott, türelemmel viselte a sors csapásait. Thököly Imre csak röviddel élte túl szeretett hitvesét, 1705. szeptember 13-án éjjel befejezte hányatott életét.
