Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-03-23 / 11-12. szám

А К I К A MÚLTBA NYITNAK ABLAKOT KARACS TERÉZ Budapesten a Nemzeti Múzeum mö­götti Szentkirályi — régen ősz utca — 23 számú házának falán emléktábla hirdeti: „Itt állott Karacs Ferenc réz­metsző háza, ahol Katona József 1811 — 1813-ban lakott“. Ebben a házban szü­letett kilenc testvér közül negyedikként 1808. április 18-án Teréz. Otthonukat „Karacs Tuskulánumnak" nevezték baráti körben. A Karacs há­zaspár otthonának ajtaja megnyílott minden olyan vendég előtt, akit érde­kelt a nemzet sorsa, az irodalom fej­lődése és terjesztése. A ház állandó vendégei közé tarto­zott Fáy András, Cseh, Szombath Já­nos, Virág Benedeik, Kazinczy Ferenc, Horváth István, Vitkovics, Gorái, Vajda Péter, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mi­­háJy, Déryné és még sokan mások, akik azokban az évtizedekben felelős­séget éreztek a nemzeti kultúra iránt, és munkájukkal igyekeztek azt fejlesz­teni. A sors szép hálája, hogy a Karacs­­ház testetlen fenyőfa asztalán született meg Katona József drámája, a Bank­­bán. Teréz a Kálvin téri református iskola diákja volt négy esztendeig. 1824-ben családjuk barátja, Márton József tanár meghívta otthonába Bécsbe, ahol tíz hónapig tanulta a német nyelvet, a Becsben nélkülözhetetlen társasági eti­kettet, többféle kézimunkázást és sok más egyebeket, amiket a kor megköve­telt a középosztály leányaitól. Pestre visszatérve folytatta önmaga művelését. Otthonuk kulturált légköre, a házukba járó emberek szellemi szín­vonala olyan lehetőséget biztosított az önképzésre, amilyen csak nagyon ke­vés hasonló korú fiatalnak adatott meg. Teréz ügyesen és nagy igyekezettel ta­nult meg mindent, aminek szükségét érezte. A szülők vagyont nem gyűjtöttek gyermekeiknek, de igyekeztek úgy elin­dítani őket az életbe, hogy megélhe­tésük biztosítva legyen. Teréz is kita­nulta a fehérnemű- és köntösvarrást, csipketisztítást, sőt a szakácsnői mes­terséget is. Bátor, önállóságra törő személyiség 14 volt, abban a korban eléggé ritka je­lenség. Ezt bizonyította büszke maga­tartása is, amikor nemet mondott föld­­birtokos kérőjének, mert megtudta, hogy annak szülei gazdag menyasszonyt szántak számára és nem örvendeztek fiuk választásának, a vagyontalan Ka­racs Terézzel kötendő házasságnak. Első irodalmi próbálkozásait a Raj­zolatok, Regélő Életképek és a Hon­derű című lapok közölték. Elbeszélések, kisebb színdarabok és németből for­dított versek alkották szellemi munkája első csokrát. írásaiban síkra szállta női nem meg­becsüléséért. Ideálja az „életember“, aki a szív és az ész harmonikus kimű­velésének egyforma fontosságot tulaj­donít Olyan haladó elvei voltak, ame­lyek egy évszázaddal megelőzték a kort, amelyben élt. Bátran, okosan foglalkozott kora női problémáival. Már 1845-ben hangoz­tatta, hogy a nők megélhetésének biz­tosítása érdekében fontos a „kenyérke­reseti pályákra" való nevelés. De u­­gyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az anyai hivatás és a családi élet szem­pontjából foglalkozni kell a lányok he­lyesebb irányú, haladó gondolkozásé felkészítésével a közösségi életre. Nevelési elvei haladónk voltak, sőt több mint száz év előtti tanításából sck minden ma is elfogadható. Napjaink felszínen levő problémájával, a nemi felvilágosítás szükségességével már Ka­racs Teréz is foglalkozott. Egész éle­tének vezető gondolata, cselekedetei­nek, munkájának rugója a haladás volt. „A nők nevelése és művelése, az em­berek békés együttélése családi, társa­dalmi, nemzeti érdek, sőt az egész em­beriség haladásának alapfeltétele”, — vallotta. Női eszménye „a családjának és a társadalomnak használni tudó, jó­zan gondolkodású szilárd jellemű nő”. Fontosnak tartotta a nők tanítását, mert „mely családban a nő értelmetlen, ott a férj boldogtalan, a ház fölfordult1'. „Néhány szó a nőnevelésről" címmel öregek ülnek a park padjain. Kö­rülöttük unokák serege. Az utca túlsó oldalán siető emberek. Nincs idő... nincs idő... nincs idő. — Gyorsuló élettempónk dobol az utca kövén, a léptek ritmusában. Majd egyre többen ülnek a park padjaira. Megszaporodik a játszadozó unokák száma is. Nem szeretem a sztatiszti­­kák általánosításait, személytelen adatközlését, egy azonban bizonyo­san kideríthető lenne: társadalmunk­ban az utóbbi tíz évben megnöveke­dett a nyugdíjasok rétegét alkotó emberek száma. Tegnap egyikük bú­gó esztergapadot adott át egy fiatal szakmunkásnak, mások szótlanul szorították meg a munkájukat méltató szakszervezeti bizalmi ke­zét. Majd másnap reggel felriad­tak, hogy nem csörög az ébresztő­óra ... Igen, igen. Tegnap szándéko­san nem húzták fel. Ez így megy néhány hétig, majd ki előbb, ki utóbb beletörődik az idő múlásába. Д XIV. pártkongresszus határoza­tai pontosan meghatározták az azó­ta eltelt időszak szociálpolitikai in­tézkedéseinek programját. Az idős állampolgárokról történő gondosko­dás ennek nyomán egyre inkább az előtérbe került. Legfőbb törvény­hozási szervünk — a Nemzetgyűlés — elfogadta az ez év január elsejé­től életbeléptetett törvényt. Bárki megállapíthatja azonban, hogy ezzel korántsem teljes a kép. Erre szolgál­nak bizonyítékul az utóbbi időben szerkesztőségünkbe érkező levelek: „Egyre több nyugdíjas látogatja a könyvet is írt, amelyben boncolgatta a kor ferde kinövéseit, és. a polgári át­alakulás követelményeinek megfelelő, demokratikus nőnevelési programot tart a nyilvánosság elé. Számtalan támadás érte, de nem hátrált meg. Merészen szembeszállt az ellenkező vélemények­kel, szócsatát vívott a maradi gondol­kodású férfi politikusokkal is. „Borzasztó agyrém azon tévelyt neve­lésünkben gyökereztetni, mintha egyik ember a másik szolgájává teremtetett volna" — írta. A nők tanítását követel­te. A megoldhatatlannak tűnő ellenté­tek láttán Karacs Teréz az anyák neve­lői funkciójának megőrzése mellett és házon kívüli hivatal-viselésük ellen fog­lalt állást. Azoknak a nőknek védel­mében azonban, akik nem anyák, o­­lyan társadalmi intézkedéseket követelt, amelyek biztosítják, hogy egy vagy több szakmában megfelelő 4 képzettséghez jussanak. „A nőt egy hajszállal sem lehet ke­vésbé emberré alakítani mint a férfit, Olyan nevelést kell adni a nőknek, a­­mely a legszélesebb értelemben világo­sodott emberré fejleszti, vagyis úgy kell nevelni, mint ahogy a férfit is kellene — élet emberré —” követelte írásai­ban. A haladó gondolkodásúak elismerés­sel emlegették Karacs Teréz írásait, megvitatták és terjesztették azokat. A Pilvax kávéhárban tanyázó egyetemi if­jak testületileg elhatározták, hogyha találkoznak Karacs Teréz „beszély-író­­nővel”, mindig kalapot emelve köszön­tik, tiszteletük jeléül. 1840-et írtak ak­kor. Szülei halála után olyan kenyérkere­set után kellett néznie, amely megél­hetést birtosít számára. Elfogadta a Kál'lay család ajánlatát és Máramaros­­szigetre költözött, ahol a házibiztos tisztjét töltötte be. Ott ismerkedett meg Löwey Klárával. Barátságuk egy életre szólt, és bár útjaik elváltak, egyforma életszemléletük, a haladásért vívott kö­zös küzdelem örök kapocs maradt a két művelt nő között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom