Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-03-23 / 11-12. szám
dolgozó, oki ezeket kéri, körültekintőbben végezné a munkáját. Megtakarítanánk vele a papírt, de főleg az időt. Ugyanígy a következő példával a dolgozók munkához való viszonyát tudom érzékeltetni. Különböző anyagokat, alkatrészeket felületi megmunkálásra küldök — szépen elrendezve, sorba rakva. Ezeket az anyagokat aztán úgy összekeverve kapom vissza, hogy fél napig válogatom, amíg újból rendes helyükre kerülnek. Ha azok, akik ezt a munkát végzik, egy kicsit ügyelnének a visszarakásra, nekem fél napi munkámat takarítanák meg, nekik viszont nem kerülne több fáradságukba. Milyen apróságok ezek — szóra sem érdemesek egy ilyen nagy üzemben, mint a miénk is — legyintünk sokszor, pedig apróságokból lesznek a nagy dolgok, ami ugyanúgy lehet jó is mint rossz. Én az otthoni takarékosságra is nagyon ügyelek. S erre bizony szükség is van. Egyedül nevelem két gyermekemet. Falun élek, az ételmaradékot a háziállatok fogyasztják el. A papírt a gyerekek elviszik a begyűjtőbe. Á ruhaneműekből keveset dobunk ki, ha lehet, átalakítással tovább hordjuk. A gyerekeimet is takarékosságra nevelem, s úgy gondolom, a példa ebben a legjobb tanítóeszköz. SEMBER MARTA műszaki dolgozó Az én véleményem is az, hogy a gyermeket már kis korában takarékosságra kell nevelni. Nagyanyáink, anyáink tudtak takarékoskodni — erre őket az akkori körülmények is kényszerítették. Ma már szerencsére ilyen értelemben nincs szükség a takarékosságra — de a józan beosztást, az okos takarékoskodást ma sem mellőzhetjük. Szerintem mindenképpen oktalan dolog, ha egy fél grillezett csirke, vagy egy tányér sütemény, fél kenyér a szemetes kukába kerül, amit azt sok esetben látom a lakótelepünkön. A bőség még nem indok a pazarlásra! Tény az, hogy a lakótelepeken az ételmaradék, élelmiszerhulladék a szemétbe kerül, de miért ne lehetne erre egy külön szemetes ládát állítani, s így valamilyen formában értékesíteni? ... Én a műszaki dokumentációk sokszorosításánál dolgozom. Itt is lehetne a papírral és a munkaidővel ésszerűbben gazdálkodni, ha о műszaki rajzok kisebb formában készülnének és ha az ezzel dolgozó szakemberek ezeket jobban megkímélnék. Kicsinység ez? Nem is. Egy rajzot például harminc-ötven példányban sokszorosítunk. Ha a kisebb formátumú papíron csak egy koronát takarítunk is meg, egy éven belül ez figyelemre méltó összeg. Minden munkahelyen vannak ilyen apróságok, csak észre kell őket venni és úgy viszonyulni hozzájuk, mint a sajátunkéhoz. Mert sokszor éppen az a hiba, hogy elsiklunk fölötte, gondolván: mit törődjek én vele, nem az én zsebemből fizetik!?... Pedig ha elgondolkozunk felette, rájövünk, hogy végül is valamilyen formában minket is érint ez a pazarlás. SOK SOKRA MEGY Egy olyan nagy üzemben, mint a Bratislava! Villamosművek forgó villanygépeket gyártó üzeme, nemcsak filléreket, de ezreseket, sőt milliókat lehet megtakarítani az ésszerű munkával, különböző újításokkal, az anyagok és gépek helyes kihasználásával, a dolgozók jó munkaviszonyával. Amint azt OSTRIHOINI KOLOMAN mérnök, az üzem igazgatója elmondta, idén a komplex racionalizációs brigádok tervében 1,5 millió korona anyagmégtakorítás szerepel. Mérnökök, technikusok, munkások egész évi összefogásának, kezdeményezésének eredménye les: ez, amely magába foglalja nem csak a tízezreket megtakarító újítási javaslatokat, de a néhány filléres apró, de mégis nagyon fontos takarékosságot is. Az üzemben kétszázötven nő dolgozik. Tavaly szocialista versenyben több mint ötszázezer korona értéket állítottak elő. (A fővárosban egyedüli üzem ez, ahol külön nyilvántartották a nődolgozók ilyen jellegű teljesítményét.) Idén a nők fokozott mértékben kapcsolódnak be az üzemen belüli takarékossági akcióba. Szem előtt tartják a mondást: Sok kicsi — sokra megy. Mert éppen ők, a nők azok, akik ezeket a kicsinységeket észreveszik, és nem hagyják szó nélkül. Az üzemet járva, megálltam egy-egy dolgozó mellett. Kértem, mondja el véleményét a takarékoskodás lehetőségéről az üzemben és otthon. JCSt BELKO MARIA — bérelszámoló Szerintem minden dolgozónak szigorúar feladatul kellene adni az üzemen belüli takarékosságot! Itt van például a villanyáram. Hány kilowatt fogy el fölöslegesen azzal, hogy reggel a folyosókon meggyújtják a villanyt, de ha kivilágosodott, senkinek sem jut eszébe eloltani. Ég a villany az irodákban, a mellékhelyiségekben, az udvaron — nem veszi ezt észre senki, mert nem az ő „kötelessége" eloltani, nem bírálják érte. Pedig a felelősséget mindenkinek magától kellene éreznie, és a másikat figyelmeztetni a hanyagságra. Én ezt már sokszor szóvá tettem, de hát milyenek az emberek, az egyik jóindulatúan elfogadta, a másik rámförmedt, hogy mi közöm hozzá. Otthon igyekszünk úgy fogyasztani úgy vásárolok —, hogy ne kelljen semmit kidobni. A kenyérhulladékot — még a szomszédasszonyokét is — falun élő édesanyámnak visszük el. A gyerekek kinőtt ruháját sem dobom el. A húgomnak kisebbek a gyerekei, szívesen elhordják, ha iskolába nem is mennek benne, de az udvarra, játszótérre jó nekik. Azt gondolom, nem az a szégyen, hogy más után hordja valaki a még egészen jó állapotban levő ruhát, hanem az, ha a szemétkosárba kerül. Ma már olyan jó minőségűek a gyermekpulóverek, ruhák is, hogy nem lehet őket elnyúzni, csak kinőni. Ha a családon belül okos gazdálkodás folyik, ezt az ember a munkahelyére is magával viszi és itt sem nézheti közömbösen a közössel való pazarlást. GAZOVIC JOLÁN a költségvetési terv felelőse Az idei és az egész hatodik ötéves terv költségvetési terve ismeretes és betartása kötelező számunkra. A megszabott limitet valóban körültekintően, a kihasználás szempontjából legmegfelelőbben kell elosztanunk az egyes munkaterületek között. Sokszor nézeteltérésekre is sor kerül az egyes központok vezetőivel, akik több befektetést kérnek, mint amennyit adni tudunk. Van, aki megérti ezt, de olyan eset is előfordul, hogy a prémium megvonásához kell folyamodni. Üzemünkben takarékoskodni lehetne, ha a gépeket jobban kihasználnánk, ha az anyagokat ésszerűbben használnák fel. Tavaly például tízezer koronát takarítottunk meg a telefonbeszélgetéseken. Hogyan? Volt egy vonalunk, melyen közvetlenül lehetett hívni nem csak hazánk különböző városaiba, de külföldre is. Ezt a vonalat az használta, aki akarta. Sajnos nem csak hivatalos célokra, de magánbeszélgetésekre is. fgy történt aztán, hogy nem akadt gazdája a moszkvai hétszáz koronás telefonbeszélgetésnek vagy a háromszáz koronás budapesti hívásnak. Ezen a vonalon most már csak szigorúan hivatalos ügyeket lehet intézni, azóta a számla is sokkal kisebb. Az otthoni takarékosság az embereknek már a vérében van. Csakhogy a kenyérmaradék ne kerüljön a többi szeméthez, ehhez külön szemetes kuka kellene. Ugyanígy az iskolákban a tízórai maradványokat is külön kosárba szedhetnék össze. Különösen a városokban több hulladék gyűjtőhelyet kellene létesíteni. Az emberek talán elvinnék oda a fölösleges papírt, ruhaneműt, kenyeret stb, De tudnuk kellene hogy hová és mikor vihetik. És természetesen ahol csak lehet, mindenütt propagálni kellene ezt a módszert, hogy az emberek fölfigyeljenek rá és tudatosítsák a szükségességét. H. ZSEBIK SAROLTA 7
