Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-03-23 / 11-12. szám
ST? IGORUNK ni ni vei és az alexandriai I könyvtár keletkezése között évszázadok teltek el. Agyagtáblák majd papirusztekercsek alkották a könyvállományt. A legismertebb ókori könyvtáros, az alexandriai Kalimachos 700 000 papirusztekercset feltáró katalógusa sem sokban hasonlított az elektronikus számítógépek lyukszalagjain rejtőző katalógusokra. Az alexandriai könyvtár falára vésett katalógus szerkesztése és az elektronikus számitógép lyukszalag-katalógusárra к születése között eltelt idő alatt népek, kultúrák születtek, birodalmak, társadalmi rendszerek tűntek el a történelem süllyesztőjében. Egy történelmi könyvtárban dolgozni egyet jelent a történelembe, a régmúlt időkben élt emberek tudatába való betekintéssel. Különös kontraszt: Törékeny fiatalasszony a hatalmas polcok között a betliari (betléri) Állami kastély könyvtárában. Ulrrran Istvánná 1972 óta végzi a csaknem huszonötezer kötetes könyvtár rendszerezését. — A gimnázium elvégzése után kerültem a kastélyba. Akkor még nem tudtam, mit jelent könyvtárosnak lenni. Szakismeret hiányában kétszeres erőfeszítésbe tellett a rám bízott munka elvégzése. Két — jellegében különböző — könyvtárat bíztak a gondjaimra. Az egyik az alkalmazottak kézikönyvtára, a másik a kastélyban található történelmi könyvtár volt. A feldolgozás egyben felfedezés is volt. Erdélyi Géza tudományos munkatárssal együttműködve végezzük a munkát, aki két iokunábulumot — ősnyomtatványt is talált. 1972 óta körülbelül háromezer kötet került a katalógusokba. Cédula katalógusunk annak előtte nem volt, csupán egy hiányos könyvtári jegyzék állt a rendelkezésünkre. Jelenleg három, különböző típusú katalógust készítünk: betűrendes szerzőit, címszavasat és a muzeálisát. Ezt a munkát csak biztos szakismerettel lehet hibátlanul elvégezni. Ezért is döntöttem a továbbtanulás mellett. A kosicei (kassai) Középfokú Könyvtárosképző Iskola másodikos, levelezés diákja vagyok. A tanulás kezdete óta mindig nehézségeim vannak az idő beosztásával. Férjem népművelőként dolgozik és kezdettől fogva megértéssel volt irántam. Szinte egyszerre kezdtem a házasságot és a tanulást. A kislányom — Noémi — megszületése óta a mindennapi tanulás már elképzelhetetlen. — A nehézségek ellenére boldog. Mi ad erőt? — Erre a legnehezebb válaszolni. Ha nem örömmel vállaltam volna, akkor nem csinálnám. Egy nő életének legnagyobb ajándéka, ha anya lehet. Ezt az örömet csak fokozza a családi harmónia kialakulása, de jelentős az a segítség is, amelyet mindkettőnk szülei adnak. A társadalom érdekében tevékenykedő nőknek nem mellékes a munkahelyi siker. előrehaladás sem. A szülés utón nemrég álltam munkába. Édesapám segítségével családi házat építünk. Sajnos, Noémi gondozását a munkahét alatt anyósomék vállalták. Ezt ideiglenes megoldásnak tekintjük, mivel egyre inkább hiányzik számunkra. Nemrég még úgy gondoltam, hogy feleségnek, anyának, dolgozó nőnek lenni s ráadásul még tanulni is, lehetetlen. Nem, nem állítom azt, hogy könnyű dolog 21 évesen mindezt végig csinálni. Sok tényező közrejátszik abban, hogy sikerül, többek között szüléink és férjem megértése, segítsége. — Ezek után már bizonytalanul kérdezem: Mivel töltik a szabadidejüket? — Szabadidőnk gyakorlatilag nincs. Annak ellenére, hogy városban lakunk, keveset járunk szórakozni. Roznava (Rozsnyó) kulturális életét amúgy sem lehet kielégítőnek nevezni. Szabad időmet elfoglalja a gyereknevelés és a tanulás. Férjem szabad idejében is dolgozik, ha nem a családi házon, akikor társadalmi munkát végez. Barátaik ...? — Sajnos, velük csak alkalomszerűen jövünk össze — szakítja félbe a kérdést. — A legnagyobb jóindulattal sem mondhatjuk rendszeresnek a találkozásokat. Nemrég még mindketten tagjai voltunk a CSÉMADOK városi szervezete mellett működő színjátszó- és tánccsoportnak, férjemmel is ebben az együttesben ismeiikedtünk meg. Ehhez az időhöz fűződik néhány kellemes közös emlékünk: Részt vettünk a komáméi (komáromi) Jókainapokon is. És a jövő? — Jelenleg a műkedvelő tevékenységet felfüggesztettük. Szeretnénk azonban folytatni. Számunkra a gyermeknevelés az elsődleges és csak azután következik a többi. Soha nem szerettem a fegyvereket. Nem éltem ót háborút, csak néhány félelemmel teli gyermekkori élményem van. Játszótársaim egyikének szülei légpuskát vásároltak. Félős gyerek voltam, s kezdetben csak az erős rúgójú légpuska arculütésétől féltem. Pajtásaim ezt észrevették, ijesztgetni kezdtek az üresen, sörét nélkül felhúzott légpuskával. Ilyenkor elfutottam. Valahol itt gyökerezik a fegyverek iránt érzett gyűlöletem. Elfutottam és órákig olvastam. így történhetett meg, hogy gyerekkorom barátai nem valóságos emberek voltak, hanem írók, költők által kitalált hősök. Az iqazi barátokat ifjúkorom adta meg és nem véletlen, hogy az olvasás és — izgalommal írom le — az írás révén ... Ulmanékat is így ismertem meg. Nem különleges embereik. Példájuk nem egyedülálló, hiszen életük a szocializmusban nevelkedett fiatalokéhoz hasonlít. A . feleség szakszervezeti funkcionárius, akit a munkahelyén szeretnek, a férje a Járási Népművelési Központ szakszervezeti elnöke és pártcsoportvezetője. Sorsukban napjaink ifjú családjainak sorsát látom, akiket iképviselnek. DUSZA ISTVÁN DEÁK GABRIELLA — préselőnő Olyan munkaszakaszon dolgozom, ahol valóban sok függ a dolgozótól, hogy mennyi anyagot használ föl, hogyan tud gazdálkodni vele. Amikor a prés alá tesszük a pléheket, olyan pontossággal kell beállítani, hogy a hulladék a minimumra csökkenjen. Elég két-három milliméteres eltérés — vagyis csak annyi, hogy valaki ne figyeljen jól oda, és a hulladék kilószámra nő. Mi, idősebbek ezt igyekszünk kikerülni, a fiatalokat pedig arra tanítjuk, hogy ezeket az „apróságokat" ők is észrevegyék és megértsék az anyaggal való takarékos gazdálkodás fontosságát. Vagy vegyük a gépek kihasználását. Hányszor előfordul, hogy a fiatalok üres járattal otthagyják q gépet!... Fogy az áram, kopik a gép. Ugyanígy sokszor látom, hogy az egész műhely órákon keresztül ki van világítva, holott senki sem dolgozik ott. Ha az embernek nem idegen a munka, amelyet végez, ha magáénak tekinti a gépet, az anyagot, az alkatrészeket, amelyekkel dolgozik, akkor nem lehet közömbös a takarékosság kérdése. A baj csak ott van, hogy még mindig élnek közöttünk olyanok, akik a közös tulajdonnal nagyon mostohán bánnak ... Engem az élet formált takarékossá. Ma már a gyermekeim a saját kenyerüket eszik, nem kellene a garast a fogamhoz vernem, mégis megnézek minden koronát, miért adom ki. És ha megvettem valamilyen élelmiszert, az el is fogy, nem megy a szemétbe, mint azt sok helyen látom. GALOVIC LUDMILLA raktárvezető Valaki talán azt gondolná, hogy egy raktárban nincs mivel takarékoskodni. Dehogy nincs!... Például a cédulákkal. Egy géphez különböző alkatrészeket kérnek a dolgozók. Az egyiket reggel, a másikat délután, a harmadikat másnap — melyik, mikor jut eszükbe. Ehhez három cédulát kell kitölteni, elkönyvelni, különkülön becsomagolni az anyagot stb. Ezt egyszerre is meg lehetne tenni, ha az a
