Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-03-23 / 11-12. szám

ST? IGORUNK ni ni vei és az alexandriai I könyvtár keletkezése között évszázadok teltek el. Agyagtáblák majd papirusztekercsek alkották a könyvállományt. A legismertebb ó­­kori könyvtáros, az alexandriai Kali­­machos 700 000 papirusztekercset feltáró katalógusa sem sokban ha­sonlított az elektronikus számítógé­pek lyukszalagjain rejtőző katalógu­sokra. Az alexandriai könyvtár falá­ra vésett katalógus szerkesztése és az elektronikus számitógép lyuksza­lag-katalógusárra к születése között eltelt idő alatt népek, kultúrák szü­lettek, birodalmak, társadalmi rend­szerek tűntek el a történelem sül­lyesztőjében. Egy történelmi könyvtárban dol­gozni egyet jelent a történelembe, a régmúlt időkben élt emberek tu­datába való betekintéssel. Különös kontraszt: Törékeny fiatalasszony a hatalmas polcok között a betliari (betléri) Állami kastély könyvtárá­ban. Ulrrran Istvánná 1972 óta végzi a csaknem huszonötezer kötetes könyvtár rendszerezését. — A gimnázium elvégzése után kerültem a kastélyba. Akkor még nem tudtam, mit jelent könyvtáros­nak lenni. Szakismeret hiányában kétszeres erőfeszítésbe tellett a rám bízott munka elvégzése. Két — jel­legében különböző — könyvtárat bíztak a gondjaimra. Az egyik az alkalmazottak kézikönyvtára, a má­sik a kastélyban található történel­mi könyvtár volt. A feldolgozás egy­ben felfedezés is volt. Erdélyi Géza tudományos munkatárssal együttmű­ködve végezzük a munkát, aki két iokunábulumot — ősnyomtatványt is talált. 1972 óta körülbelül három­ezer kötet került a katalógusokba. Cédula katalógusunk annak előtte nem volt, csupán egy hiányos könyv­tári jegyzék állt a rendelkezésünk­re. Jelenleg három, különböző típu­sú katalógust készítünk: betűrendes szerzőit, címszavasat és a muzeáli­sát. Ezt a munkát csak biztos szak­ismerettel lehet hibátlanul elvégezni. Ezért is döntöttem a továbbtanulás mellett. A kosicei (kassai) Középfo­kú Könyvtárosképző Iskola másodi­kos, levelezés diákja vagyok. A ta­nulás kezdete óta mindig nehézsé­geim vannak az idő beosztásával. Férjem népművelőként dolgozik és kezdettől fogva megértéssel volt i­­rántam. Szinte egyszerre kezdtem a házasságot és a tanulást. A kislá­nyom — Noémi — megszületése óta a mindennapi tanulás már el­képzelhetetlen. — A nehézségek ellenére boldog. Mi ad erőt? — Erre a legnehezebb válaszolni. Ha nem örömmel vállaltam volna, akkor nem csinálnám. Egy nő életé­nek legnagyobb ajándéka, ha anya lehet. Ezt az örömet csak fokozza a családi harmónia kialakulása, de jelentős az a segítség is, amelyet mindkettőnk szülei adnak. A társa­dalom érdekében tevékenykedő nők­nek nem mellékes a munkahelyi si­ker. előrehaladás sem. A szülés u­­tón nemrég álltam munkába. Édes­apám segítségével családi házat építünk. Sajnos, Noémi gondozását a munkahét alatt anyósomék vállal­ták. Ezt ideiglenes megoldásnak te­kintjük, mivel egyre inkább hiány­zik számunkra. Nemrég még úgy gondoltam, hogy feleségnek, anyá­nak, dolgozó nőnek lenni s ráadá­sul még tanulni is, lehetetlen. Nem, nem állítom azt, hogy könnyű dolog 21 évesen mindezt végig csinálni. Sok tényező közrejátszik abban, hogy sikerül, többek között szüléink és férjem megértése, segítsége. — Ezek után már bizonytalanul kérdezem: Mivel töltik a szabadide­jüket? — Szabadidőnk gyakorlatilag nincs. Annak ellenére, hogy város­ban lakunk, keveset járunk szóra­kozni. Roznava (Rozsnyó) kulturális életét amúgy sem lehet kielégítőnek nevezni. Szabad időmet elfoglalja a gyereknevelés és a tanulás. Férjem szabad idejében is dolgozik, ha nem a családi házon, akikor társadalmi munkát végez. Barátaik ...? — Sajnos, velük csak alkalom­szerűen jövünk össze — szakítja fél­be a kérdést. — A legnagyobb jó­indulattal sem mondhatjuk rend­szeresnek a találkozásokat. Nemrég még mindketten tagjai voltunk a CSÉMADOK városi szervezete mel­lett működő színjátszó- és tánccso­portnak, férjemmel is ebben az együttesben ismeiikedtünk meg. Eh­hez az időhöz fűződik néhány kel­lemes közös emlékünk: Részt vet­tünk a komáméi (komáromi) Jókai­­napokon is. És a jövő? — Jelenleg a műkedvelő tevé­kenységet felfüggesztettük. Szeret­nénk azonban folytatni. Számunkra a gyermeknevelés az elsődleges és csak azután következik a többi. Soha nem szerettem a fegyvere­ket. Nem éltem ót háborút, csak né­hány félelemmel teli gyermekkori élményem van. Játszótársaim egyi­kének szülei légpuskát vásároltak. Félős gyerek voltam, s kezdetben csak az erős rúgójú légpuska ar­­culütésétől féltem. Pajtásaim ezt észrevették, ijesztgetni kezdtek az üresen, sörét nélkül felhúzott lég­puskával. Ilyenkor elfutottam. Vala­hol itt gyökerezik a fegyverek iránt érzett gyűlöletem. Elfutottam és órá­kig olvastam. így történhetett meg, hogy gyerekkorom barátai nem va­lóságos emberek voltak, hanem írók, költők által kitalált hősök. Az iqazi barátokat ifjúkorom adta meg és nem véletlen, hogy az olvasás és — izgalommal írom le — az írás révén ... Ulmanékat is így ismertem meg. Nem különleges embereik. Pél­dájuk nem egyedülálló, hiszen éle­tük a szocializmusban nevelkedett fiatalokéhoz hasonlít. A . feleség szakszervezeti funkcionárius, akit a munkahelyén szeretnek, a férje a Járási Népművelési Központ szak­szervezeti elnöke és pártcsoport­vezetője. Sorsukban napjaink ifjú családjainak sorsát látom, akiket iképviselnek. DUSZA ISTVÁN DEÁK GABRIELLA — préselőnő Olyan munkaszakaszon dolgozom, ahol valóban sok függ a dolgozótól, hogy mennyi anyagot használ föl, hogyan tud gazdálkodni vele. Amikor a prés alá tesszük a pléheket, olyan pontossággal kell beállítani, hogy a hulladék a mini­mumra csökkenjen. Elég két-három milli­méteres eltérés — vagyis csak annyi, hogy valaki ne figyeljen jól oda, és a hulladék kilószámra nő. Mi, idősebbek ezt igyek­szünk kikerülni, a fiatalokat pedig arra tanítjuk, hogy ezeket az „apróságokat" ők is észrevegyék és megértsék az anyag­gal való takarékos gazdálkodás fontossá­gát. Vagy vegyük a gépek kihasználását. Hányszor előfordul, hogy a fiatalok üres járattal otthagyják q gépet!... Fogy az áram, kopik a gép. Ugyanígy sokszor lá­tom, hogy az egész műhely órákon ke­resztül ki van világítva, holott senki sem dolgozik ott. Ha az embernek nem idegen a munka, amelyet végez, ha magáénak tekinti a gépet, az anyagot, az alkatrészeket, ame­lyekkel dolgozik, akkor nem lehet közöm­bös a takarékosság kérdése. A baj csak ott van, hogy még mindig élnek közöttünk olyanok, akik a közös tulajdonnal nagyon mostohán bánnak ... Engem az élet formált takarékossá. Ma már a gyermekeim a saját kenyerüket eszik, nem kellene a garast a fogamhoz vernem, mégis megnézek minden koronát, miért adom ki. És ha megvettem vala­milyen élelmiszert, az el is fogy, nem megy a szemétbe, mint azt sok helyen látom. GALOVIC LUDMILLA raktárvezető Valaki talán azt gondolná, hogy egy raktárban nincs mivel takarékoskodni. De­hogy nincs!... Például a cédulákkal. Egy géphez különböző alkatrészeket kér­nek a dolgozók. Az egyiket reggel, a má­sikat délután, a harmadikat másnap — melyik, mikor jut eszükbe. Ehhez három cédulát kell kitölteni, elkönyvelni, külön­­külön becsomagolni az anyagot stb. Ezt egyszerre is meg lehetne tenni, ha az a

Next

/
Oldalképek
Tartalom