Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-03-23 / 11-12. szám
Sándor Margit, trávníki (füssi) lakos: — Három gyermek mellett az én keresetemre is szükség volt a családban. A férjem a szövetkezetben dolgozik, reggel elvégzi a ház körüli munkát, a gyermekeket előkészíti az iskolába, én nyugodtan dolgozhatom. Délután fél háromkor már otthon vagyok. Nyáron a kertünkben is dolgozom, sőt még a szövetkezeti részes kapálnivalót is elvégzem a munkaidő után. Nekem ez az üzem az életem kiegészitője. Pálfi Margit, nemesócsai lakos: — Amíg a gyerekek kicsik voltak, kielégített az idénymunka, de most, hogy a legkisebb is óvodás lett, állandó munkát vállaltam. Jól érzem itt magam, s azt, amit az üzem nyújt nekünk, jó munkával becsüljük meg. Laczo Ilona, okoliénái (ekeli) lakos: — Három éve ragasztom a cipőtalpakat. Azelőtt a mezőgazdaságban dolgoztam, s bizony az ottani tiszta levegő után nehezen szoktam meg ezt a nehéz ragasztószagot. Az üzemi munkában a pontosság és tervszerűség a vonzó. A lányom is ezt a szakmát választotta és ha én még egyszer újból kezdeném, megint ide jönnék. Tábor Katalin, füssi lakos: — Leánykoromban Calovón (Nagymegyeren) dolgoztam, radiátorokat hegesztettünk. Nem nőnek való munka, de nem volt miben válogatni. A cipővarrás egészen más. Tiszta, könnyű, érdekes. Szívesen végzem. Velem együtt nagyon sok fiatalasszony gondját oldotta meg ez az üzem. Mert az otthoni munka, a gyermeknevelés teljes mértékben nem elégítheti ki a fiatalokat. Az alkalmazásban levő nőknek nagyobb az önbizalmuk és a felelősségtudatuk is. És ez nemcsak számukra, de az egész család számára pozitívumot jelent. Ezt a biztonságérzetet adta nekünk az üzem. A felelet, ha különböző megfogalmazásban is, de lényegében véve ugyanaz: Érdekes, állandó munkát, biztos keresetet, az egyéniség kibontakozásának lehetőségét nyújtja az üzem. Marhulová Imriska a műhely vezetője kezdettől fogva az üzemben van. Ismer minden dolgozót, tudja kinek milyen a kézügyessége, kivel hogyan kell beszélni, hogy a munkában jó eredményt mutasson fel. Mert ahány nő, annyi természet. Az egyiknél szép szóval, kedvesen kell rámutatni a hibáira, a másikat szigorúan, keményen kell figyelmeztetni. Mindez a vezetőnő dicséretére válik, mert annak ellenére hogy nem közülük való — húsz évig dolgozott a partizánskei üzemben s az itteni részleg megnyitásakor mint szakembert küldték ide — jó kapcsolatot tudott teremteni az aszszonyokkal. Csak úgy csillog a szeme az örömtől, amikor a varrónők munkájáról beszél: — Ezek a nők együtt nőttek az üzemmel. Emlékszem a kezdetre; a gépek mellett állandó volt a nagyhangú beszélgetés, a kiabálás egyik oldalról a másikra. Ügy mint azt a mezei munkánál szokták. Ma már alig hallani itt-ott egy szót, figyelmüket huszonöt év. Ennyi fiatal lány, aszszony egy csomóban! — Jól ismerem a partizánskei anyaüzem munkásait is. Köztük nőttem fel. Bátran elmondhatom tehát, hogy ha összehasonlítom az ottani és az itteni dolgozók munkához való viszonyát, az itteniek kerülnek az első helyre. Sok olyan jó tulajdonság van meg bennük, amely falusi, modhatnám úgy is paraszti egyszerűségükből adódik, s nagyon jól párosul a munka megbecsülésével — jegyzi meg Marhulová mesternő, amíg végigvezet a műhelyen. Az üzem vezetősége kellőképpen értékeli a dolgozók munkáját, s igyekszik a munkájukon könnyíteni. A legégetőbb az iskoláskor előtti gyermekek elhelyezése. Sok a fiatal asszony — sok a kisgyermek is. A faluban kilencven férőhelyes óvoda van, a gyerekek egyharmada itt a cipőüzemi dolgozóké. De ez kevés. A helyi szövetkezettel és a felvásárló üzemmel nekem ez az üzem?. ” ■ ■ — Ugye, szép sportcipőket varrtunk? Műszak végén leköti a gépek zúgása, a jó minőségre törekvés. Vagy; hónapokig tartott, amíg hozzászoktak a heti és havi tervhez, amíg megtanulták, hogy a papírra fektetett számfeladatokat maradék nélkül teljesíteni kell. Most egyik a másikat ellenőrzi, elég ha a mesternő véletlenül egy pár cipővel kevesebbet számol be a normájukba, mindjárt figyelmeztetik a tévedésre. Hét végén összehasonlítják a tervet a valósággal és szívből örülnek, ha néhány pár cipővel többet készítettek. Együtt élnek a munkahelyi problémákkal, ezt azzal is tudom bizonyítani, hogy a férfiak nem egyszer kérdéssel állítanak meg az utcán vagy üzletben; hogyan teljesítjük a tervet, miért nem kaptuk meg az anyagot? stb. Érdekli őket, mert a feleség otthon erről beszél, örül, vagy mérgelődik — egyszóval, magáénak tekinti az üzemi sikereket és gondokat. Jó ezt hallani. És meggyőződni arról, hogy ez a munka iránti érdeklődés őszinte és természetes. Az óriási csarnokban elnézem a gépek mellett szorgoskodó nőket — egyik fiatalabb mint a másik, az átlag életkor itt alig közösen most építenek egy hatvan személyes óvodát. Ám nem oldódott még meg a bölcsőde kérdése, melyre szintén nagy szükség lenne. A saját üzemeltetésű konyhára is nagyon várnak már a dolgozók, mert a Jednotától szállított napi száz-százharminc ebéd nem elégíti ki az igényeket. A szórakozás, kirándulás, üdülés és gyógykezelés biztosításáról sem feledkezik meg az üzem vezetősége. A fiatalok üdültek már Bulgáriában, Jugoszláviában, az NDK-ban. Magyarországon. Keresztül-kasul utazták Csehszlovákiát. Közös, szervezett kirándulások ezek, amelyeknek költségeit az üzem téríti meg. Színház és mozijegyeket is rendszeresen vásárolnak. A SZISZ tagok önsegéllyel új ifjúsági klubot építenek amelyben sokféle szórakozásra találhatnak majd. — Szeretnénk még dolgozóinknak lakásokat építeni — a tervben egyelőre 18 lakás szerepel —, és szükségünk lenne saját orvosi rendelőre is. A pénz meg is van rá, sajnos nincs, aki felépítse!... — mondja Hrtánek Demeter üzemvezető. — Az élelmiszer bevásárlásával van-e gondjuk az asszonyoknak? — Az élelmiszerüzlet itt van a közelben. Aránylag jól el van látva áruval. Műszak után, amíg az autóbusz megérkezik, az asszonyok bevásárolhatnak — magyarázza Bakos Valéria, az üzemi szakszervezeti bizottság titkára. Kölcsönös jóindulat, segítőkészség, akarat. Valahogy így lehetne jellemezni a dolgozó nők viszonyát az üzemhez, és az üzem viszonyát a dolgozó nőkhöz. Kölcsönös megértés és megelégedés. Ez talán mindent magában foglal, azt is, amit a nők adnak az üzemnek és azt is, amit az üzem jelent a nők számára. H. ZSEBIK SAROLTA Nagy László felvételei 5
