Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-02-06 / 6. szám
gel fél ötkor kelés, öt órától fél nyolcig az állatok etetése, tisztántartása, délelőtt otthon takarítás, mosás, ebédfőzés, délután félháromtól öt óráig az esti etetés van soron, este pedig vacsorakészítés a család részére, s nyolc órokor fáradtan bújik az ágyba, mert az egész napi terhelő munkától leragad a szeme. Kérdem; mikor volt utoljára moziban, színházban! Nem gondolkozik a feleleten, egyből rávágja: — Régen. Már nem is emlékszem mikor. — és ha a tv-ben jó műsor van, azt végignézi? — Elalszom közben. Azt már nem merem megkérdezni, hogy olvas-e könyveket. Félek a tagadó választól. Könyveket nem látok a szobában, a könyvesszekrényben poharak, dísztárgyak töltik ki a könyvek helyét. De az asztalon a kenyér mellett ott a kinyitott Új Szó e napi száma. Valaki már ebbe ma belenézett. Most ő olvas az én gondolataimban, mert kérdés nélkül jegyzi meg: — Az Új Szó-t mindennap elolvasom. Legalább ebből tudjam, mi történik a világban. És főzés, takarítás közben néha bekapcsolom a rádiót, meghallgatjuk a híreket, vagy a jó cigányzenét. Ehhez nem kell külön idő, dolgozni lehet mellette. Amíg mi a szobában beszélgetühk, a nagymama a konyhában az ebédhez terít. Az egész család itthon ebédel. Először a tizennyolc éves Jóska fut be éhesen, ö a szövetkezetben kocsis. Aztán a házigazda érkdzik; aki a szövetkezet kőművescsoportjában dolgozik. Tehát az egész család megélhetését a marcelovói (marcellházi) szövetkezet nyújtja. Amikor a szövetkezet irodájában érdeklődtem a Feller család iránt, mindenkitől azt a választ kaptam: „Rendes, dolgos, becsületes család, csak a munkának élnek. Bárkinek példaképül szolgálhatnak." Most, ahogy így elnézem őket, a külső jelek szerint olyanok, mint ma már a falusi családok legtöbbje; az udvaron autó, az új házban már bent van a vízvezeték, de még hiányzik a központi fűtés. Ami eltérő itt az átlagcsaládtól, az bennük, a szívük és tudatuk mélyén rejtőzik. Feliemé nem azért kel fel minden reggel fél ötkor, és nem azért áldozza fel már tizennégy éve a vasárnapjait, ünnepnapjait, mert a család fenntartásához erre feltétlenül szükség van — noha vitathatatlan, hogy keresete meggyorsította az építkezést és az autó vásárlását is — hanem azért, mert életét a rendszeres munka, a kötelességteljesítés, a két keze által született eredmények öröme teszi teljessé. Amíg el nem vállalta az anyasertések gondozását, a szövetkezet kertészetében dolgozott. Ekkor nem kellett ilyen korán kelnie, reggel iskolába készíthette a gyerekeket, férjének maga adhatta a reggelit. A kertészlányok, asszonyok között vidám társaságban volt, de munkája eredménye összeolvadt a többiével. О mást, többet akart. De mivel akarhatott többet?!... Szegény családból származott, szakmát nem tanulhatott. Az állattenyésztésben más a munka, mint a kertészetben. Itt többet adhat magából, itt az eredmény az ő keze munkájától, igyekezetétől függ. Huszonhat éves volt, amikor ide került. Dús, fekete haja azóta nem a hajfestéktől lett fehér... — Neki a munka a mindene. Ha az országban mindenki úgy dolgozna, mint ő, tejben fürödhetnénk a jóléttől fejti ki véleményét a férje is. Amikor Ferikét várta, hozzátartozói azt gondolták róla, hogy ez az az alkplom, amikor le lehet őt beszélni a munkáról. Mindnyájan tévedtek. A féléves szülési szabadság után újból viszszament!... — Nem is gondolt arra, hogy igénybe vegye a kétéves fizetett szülési szabadságot? — Minek? Reggel félnyolc-nyolc órára, ha valami rendkívüli közbe nem jön, itthon vagyok. Az egész napot a gyerekkel töltöttem. Amíg az állatok esti etetését végeztem, Ferike aludt. A fürösztésre már újból itthon voltam. Tehát csupán a reggeli etetéséről hiányoztam. Persze, ha nem lett volna az anyósom velünk, ezt sehogy sem tudtam volna megtenni. Sem akkor, sem ma. De mégis ön számára ez a kettős munka nagyon megterhelő lehetett. Egy féléves kisgyermek éjjel is többször felébred, nem pihenheti ki magát tőle rendesen. — Kibírtam. Észre sem vesszük, az óra mutatója lassan fél három felé tart. Feller Erzsébet szedelőzködni kezd: — Eljött az idő, menni kell. Az állatok elvárják a pontos etetést. — A fogasról leakasztja a kabátját. — A kabátomon érezni az istállószagot. De inkább ilyen legyen, mint kórház szagú — mondja. A színből kerékpárt tol ki. Amikor elhalad a Moszkvics mellett, kezével végigsimít rajta. — Három hónapja vettük. Azelőtt Trabantunk volt. Nyáron vasárnap „elugornak" a közeli patincei (páti) fürdőbe. A legnagyobb „kiruccanás", amit autóval tesznek, az a calovói (nagymegyeri) és a zeliezovcei (zselízi) rokonok látogatása. Hogy az autót hétközben is megjárassák egy kicsit, néha autóval viszi ki feleségét a telepre. A gazdasági udvarban nagy a sár, autóval alig lehet bemenni. Ezen a telepen csak sertések vannak. Az istállók régi típusúak, a gépesítésnek semmi nyoma. Az itt dolgozó 17 állatgondozóból csupán 5 a nő. Mindnyájuk között a legrégibb dolgozó Feller Erzsébet. A takarmányelőkészítőben szögre akasztja a kabátját, felölti a munkaköpenyt és kezdődhet is az etetés. Munkatársa, Marcinkó Mihály előkészíti a vödröket. Amíg a takarmányt keverik, az állatok türelmetlenül visítanak. A vödrök megtelnek, a gondozók kettőt-kettőt kézbe kapnak és viszik a vályúhoz. Feliemé rutinnal végzi, izmai a vödör súlya alatt megfeszülnek, teste ettől kissé előre hajlik. Egy-egy vödör súlya tíz kiló körül van. Naponta nyolcvan vödörrel hordanak szét. . . Foto: JUHASOVA Amikor a kismalacoknak keverik a takarmányt, szemem megakad a kezén. Duzzadt a kezefeje, tenyerén megkeményedett a bőr. Körme beszakadozott, ápolatlan. Tudom, ha nagy gondot fordítana is rá, és nagyon szeretné is, hogy kezei ápoltak legyenek, ilyen munka mellett nem tudhatná ezt elérni. A hideg víztől hol vörös, hol kék a kezefeje. Nincs min csodálkoznom. A munkakörülmények itt nagyon mostohák. Még egy lavór sincs, ahol munka végezte után szappannal, meleg vízzel megmoshatná a kezét. Nincs hol átöltözni, nincs egy szék, amin munka közben néhány percig megpihenhetne. Az istállók tervezésekor a szociális helyiségekre, — ahol mindez meglehetne, — nem gondoltak. Most már úgy tartják, költséges lenne „hozzáragasztani" egy pici helyiséget, ahol a dolgozók ótöltözködhetnének, megmosakodhatnának, megpihenhetnének. Pedig érdemes lenne ezen elgondolkodni, már azért is, mert az állatgondozók többsége közel van a nyugdíjkorhatárhoz. Es az ilyen munkakörnyezet bizony nem vonzza ide a fiatalokat!... Csak most érzem valóban, mennyire kell, hogy szeresse munkáját ez az asszony, ha tizennégy éve kibírja itt. Tavaly Feller Erzsébetet sok éves jó munkájáért a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a „Kiváló dolgozó" címmel tüntette ki. Amikor szóba hozom ezt neki, lesütött szemmel jegyzi meg: — Nem is tudom, miért éppen nekem adták. Nem csináltam én semmi rendkívülit. Szeretem a munkámat, hát törődöm az állatokkal, gondoskodom róluk úgy, mintha az enyémek lennének. és azok is, az enyémek. Más munkahelyre semmivel sem tudnának innen elcsalni, — mondja őszintén, természetesen. ö úgy érzi, nem tett semmi rendkívülit. De én tudom, hogy amit csinál, az több, mint egyszerű munka. Ez az önfeláldozás, az a hivatás szeretetének legmagasabb foka. HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA VONAL ALATT ezer koronába kerül... De már nem éri meg, azután sem fog már sokáig működni... utána fogott egy szerelési árjegyzék nyomtatványt (Montázny list pre zúctovanie vykonov) és kitöltötte. Nagyon elegáns és tekintélyes egy ilyen papiros. Finom, keskenyen vonalkázott, közepén sárga csík fut keresztül, van rajta vagy ötven rubrika. Mindent lel lehet rá jegyezni, a megrendelő nevét, címét, telefonját, a javítási szolgáltatás számát (297/04D), műszaki adatokat, a szerelő érkezésének, távozásának időpontját, a ledolgozott idő tartamát, az anyagha’sználat minőségét, mennyiségét, értékét (А, В, C) ... Erre a bizonyosra is felkerült minden szükséges. És a diagnózis: Rossz a hűtő műszerszekrénye (lehet, hogy nem pontos a fordításom, de nem vagyok szakember). (Vadná skrina.) Valamilyen számokkal, amelyek bizonyára csak a beavatottaknak árulják el jelentésüket, nekik beszélnek világosan ... Számomra csak az összeg volt világos: A ledolgozott időért 9 Kcs-t és az időveszteségért 26,25 Kcs-t számlázott ki a szerelő, tehát összesen 35,25 Kcs-t. Rendesen, precízen, aláírás ellenében. Természetesen az ember felfelé kerekíthet csak, ha szerelőnek fizet. Tehát negyven koronáért tudtam meg, súlyos beteg a hütő, szinte lehetetlen reménykedni bene, hogy valaha is meggyógyul ... De hát — az ember bizakodik, hogy hátha, hátha vannak még csodák ... És megnézeti a hűtőt más szakemberrel is. Ezúttal nem hivatalosan, papír ellenében. Csak úgy. Egy maszekkel, aki munkaidő után, ismerősei kérésére hajlandó ezt azt megjavítani. A hibákat „csak úgy" szemrevételezi. Ingyen. Papir, aláírás nélkül. Kijelenti, hogy másnap eljön a szükséges anyaggal, alkatrésszel és rendbehozza a hűtőt. Másnap fél óra alatt valóban megjavította a hűtőszekrényt. Száz koronát kért és biztatott, bármikor szóljunk neki, ha valami elromlik. Munkaidő után azonnal kijön. Azóta kifogástalanul működik a gép. Féléves várakozás, ezer koronás javítás helyett félórai munka — és száz korona ellenében. Amikor kiveszem belőle az ételt, vajat, azon elmélkedem, azért vannak még csodák... de nincsenek megbizható, alapos munkát végző szolgáltató üzemeink. Az igaz, hagy a szerelő vállalat dolgozója kitűnően tud hivatalos papirt kitölteni, de meggyőződésem, hogy a munkájához nem érti Akkor miért nem megy inkább hivatalnoknak? Lehet, hogy abból úgyis több van az említett üzemben, mint jó szerelőből? De ha olyan sok van, akkor miért nem jut idejük rá, hogy ellenőrizzék szerelőik munkáját? Vagy ők is csak papíron végzik az ellenőrzést? Nem tudom. De szeretném megérni, hogy állami szolgáltató üzemeink dolgozói is olyan gyorsan, megbízhatóan és lelkiismeretesen dolgozzanak, mintha nem csak üzemük hírnevét rontanák vagy javítanák munkájuk minőségével, hanem a sajátjukat!... De hát ennyi csodát mégsem várhat máról holnapra az ember. // Г < са s о < о < ос ос О и. 5 < N «Л О 5 U >Z < S О
