Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-10-16 / 41-42. szám
kezési és várostervezési ügyosztályának a osztály - vezetője — szakember, 6 is műépítész. Így aztán esetleges eltérő nézeteinket mindig sikerül közös nevezőre hozni. Ez nagy dolog, mert sok fölösleges huzavonát elkerülhetünk, és ebből a sima együttműködésből a városnak van haszna. Dunaszerdahelv egyébként Dél-Szlovákia egyik legrendezettebb. legjobban karbantartott városa. Ha már egy városról beszélünk, a többit is szóbahozom: — Miért olyan egyformák a mai modern városok, illetve lakónegyedek, akár nálunk, akár mondjuk Magyarországon vagy az NDK-ban? Nincs jellegzetességük. nincs ..'külön ismertetőjelük“... — A múltban egy-egy város lassan, évszázadokig épült. Fölépítették először a templomot vagy a városházát. esetenként mindkettőt. A templom mellé kolostor került, a vároháza mellé házat építtetett valamelyik városatya, gazdag kalmár vagy iparosember. Ez volt körülbelül a mag. Ezek mellé a házak mellé került a többi — idővel. S amíg egy főtér, vagy főutca kialakult, évszázadok is elteltek. így minden ház magán viselte az adott kor divatjának jegyeit és persze a tulajdonos egyéni ízlését, kívánságait. így alakultak ki a középkorban és az újkorban a ma műemlékként őrzött városok, amelyeknek mindnek megvolt a maga jellegzetessége. De a Föld népessége geometriai arányban növekszik, mindenütt sok lakás és még több lakás kell. És minél gyorsabban. Nálunk egyszerre, rövid kéthárom évnyi időn belül épülnek főj az új utcasorok, az új lakónegyedek. Mi sem természetesebb, hogy egyformák. ^Tipizáltak, s így a várostervező műépítész nemigen érvényesítheti egyéni elképzeléseit. Nagyon kévés az olyan feladat, amelynek a megtervezésében legalább nyolcvan százalékig szabad kezet kapunk. — Vannak akik nem győznek áradozni, hogy Nyugaton micsoda lakóházak épülnek ... — Ezt magam is láttam. Ugyanis egyetlen nagy hobbym az utazás. Jártam Görögországban, Olaszországban. Franciaországban. Valóban csodaszép, látványos, lenyűgöző lakóházcsodák, lélekzetelállítóan szép negyedek épülnek. De kinek van haszna belőle? Jó részük évekig, évtizedekig üresen áll — és a szomszédságukban ott vannak a zsúfolt nyomortanyák. Ezek a l’art pour l’art remekművek különben is csak ott szépek, ahol állnak, mondjuk a tengerparton. Amellett, hogy túlságosan drágák, a mi hazai tájainkon furcsán hatnának és látványos stílusuk (vagy formabontó stílustalanságuk) nem felel meg a közép-európai népek mentalitásának sem. De ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy mégiscsak van eszményképem. Nem személy, hanem stílus. Mégpedig az északi népek építészeti stílusa, különösen a finneké. Legközelebbi útitervem az északi országok, ugyanis eddig csak a szakfolyóiratokban tanulmányozhattam ezt a stílust. Nemesen egyszerű, megfelel a célnak és ideálisan tág teret nyújt a természetes díszítőelemek — fa, kő, csiszoltan és csiszolatlanul, üveg stb. — variálására. Ha újat akarunk, tőlük kell tanulnunk. Erre megvannak a lehetőségeink is, és az itt élő népek ízlésének is megfelel. Milyen ma az eszményi, korszerű város? — Még csak keresik az építészek a föld minden részében. Persze, már sok elképzelés, terv született, de a gyakorlatban egyik sem vált be. Mindenütt a világon folyik a kísérletezés. Sokan esküsznek arra, hogy az ún. kollektív házakból épült városnak van jövője, sokan csupán családi házakból épült K orunk kertvárosok mellett kardoskodnak. Vannak elképzelések tengeralatti városokról és ún. felhőkarcoló városházakról, amik több ezer ember számára épülnének. Eddig egyik megvalósított terv sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A kertvárosokban például veszélyesen elszigetelődnek az emberek és a kollektív házak sem bizonyultak jó megoldásnak. Ezen a téren a mi nemzedékünknek s nyiván még az utánunk jövőkének is csak a kísérletezés az osztályrészé LANG ÉVA
